goodbye 2008, hello2009

Tehát most annak kellene itt állnia, hogy milyen is volt 2008... szar. De tényleg. Olyan semmilyen. Na jó, nálam minden olyan semmilyen, de most ezen nem akarok agyalni, hogy jaj de rossz volt nekem, mert nem! Ma jól akarom este érezni magam, és nem akarom ilyenekkel elrontani. Évösszegzés? Kösz, most nem. Majd talán később.
Csak azt nem értem, miért zaklat valaki smsessel, ha nem kéne, nem lenne szabad, én meg persze, naná, hogy válaszolok neki.
Najó, BÚÉK, készülj a bulira!

tegnap

Szóval a tegnap.
Hosszú nap volt.

Hősök tere, egy óra. Sétálgatás a Ligetben. Üldögélés. Kacsák, sirályok. Csöndek. Jé hó! Kevés a hógolyóhoz. Kézenfogás. Merre? Andrássy út. Hideg. Napsütés. Oktogon. Arriba. Én fizetek, American Expresst nem fogadják el. Épp, hogy volt nálam annyi. Hova? Mit? Lakása. Szobája. Gépe. Film. Nem, nem jó a film. Újabb film. Majd bepisilek, de nem akarok felállni. Csók. Vége a filmnek. Szoba. Csók. Ágy. Puha, nagy. Csók. Jé már majdnem kilenc óra! Mennie kell, mennem kell. Megyek. Fagyok. Fura. Mert semmi. Semmit nem érzek. Üres vagyok. Nem tudok angolul. Rendesen. Ahogy szeretném. És semmi. Semmi. Semmi. Semmi.

áááá

Nővérem álmában nyög egy kicsit,
aludj el szépen kis...

(meg nyögdécsel, meg nyammog, meg tovább... ja és rág)

Külön. Szobát. Most. Aludni akarok.

GG

Heh, mit láttam ma a tv-újságban?
Kötelező program MINDENKINEK (najó, csak nekem, de ajánlom másnak is, legalább látja, milyen hülye vagyok ;)) :
vasárnap (dec. 28.) 14.55/23.55 Cool
A pletykafészek (vagyis Gossip Girl) !!!!!


Csak azt nem értem, miért a Coolon, ha eddig akármelyik országban mutatták be, mindenhol nagyon nagy siker lett... Bár itthon a Narancsvidék sem lett akkora sorozat, mint máshol (pl én se néztem, de ez más). Na hátha majd ha sokan nézik, akkor átrakják az RTL-re...

Szóval (kultúrálódjunk)! Hehehehe.

bocs

Bocs, de az előző tiszta nyál lett. Elnézést, de mivel amikor írtam, így éreztem, ezért megérdemli a helyet itt. Nem törlöm ki, de utólag már... khm... szóval igen.

31 nap

Egy hónap és elindulok. A nagy útra, életem eddigi legnagyobb útjára. Lehet, hogy egyáltalán nem lesz akkora dolog... De mégis.
Egy hónap múlva ilyenkor már Ferihegyen leszek és remélhetőleg a gépen fogok ülni (ez egy előre megírt bejegyzés, időzítve van, a megjelenés pontos idejében száll fel a gép, elvileg), és nagyokat lélegezni, és remegni, és félni, és rettegni... Tovább nem tudom fokozni.
Megyek, indulok.
Egy hónap.
Annyi mindent akarok.
Leírni.
Átélni.
Írni.
Írni.
Írni.
Kérlek, segíts.
Írni.
Párizs.
Egy hónap.
Megyek.
Várj.
Fogadj el
olyannak, amilyen leszek.
Szeress.
Fogadj be.
Ne taszíts el.
Kellesz nekem.
Párizs.
Megyek.
Egy hónap.
Lázas leszek.
Nem fogok enni.
Remegni fogok.
Túl nagy dolognak élem meg.
Egy hónap...

A fekete macska

úgy látszik átmegyek kép-blogba. éljen.
ja van bőrönd, kettő is, piros. szééép. azt hiszem ennyi, majd később jövök, most füstölög a sütigyár.

képppp

(ma megyünk bőröndöt nézni, vagyis MOST megyek bőröndöt nézni, kemény meló, oh, kemény meló)

táguló, khm, világegyetem

Nem értem, hogy a fenébe lehet az, hogy kimondottam azt érzem, hogy k. sokat híztam, meg persze kajáltam mostanában, erre a bugyijaim mintha nagyobbak lennének rám... Valaki magyarázza el! Mert nem akarok hinni a bugyiknak, mert akkor ugyanúgy fogok zabálni... enni továbbra is.

bevásárló lista

1 bőrönd (vagy esetleg több, egybe úgyse férek bele)
1 (legalább) felvállalható pizsama, bár úgysem szeretnék a család előtt pizsizni
1 szintén a felvállalható kategóriába sorolható törölköző (igen, talán a Mikiegeres és százegykiskutyás már nem az én korosztályom...)
1 vmilyen személy, aki miatt sírhatok a repülőtéren (jó ez nem bevásárlandó, inkább beszerzendő, de szükségem van erre a szenvedésre, hogy vkit otthagyok a reptéren, aki nem vérrokon...)

Lista további bővülésre várakozik... és bővülni is fog.

kösssszi

Kedves Lyra (mert most ez leszel, mivel ebben a térben ezt használod)!

Elfelejtettem megköszönni a vasárnap délutánt, azóta is a hidakon megállós, elszendergős, cigizős, élet nagy kérdéseit firtatós, szeretjük egymást, meg mindenkit úgy általában... beszélgetésünk jár a fejemben. Vagyis néhány szó, mondat, és közben a decemberi miklósi Dunapart. Mert hát mi mégiscsak vidéki lyányok maradunk, bármit is teszünk, tennénk ellene, ez a hely a mi helyünk, ha Miklós akkor ez a kép, és ez a beszélgetés... Oh oh oh, sokat ömlengek, azt hiszem...
Szóval köszi mégegyszer, szeretlek! És majd majd ne aggódj zargatni foglak a nagy messzi idegenből is, akár egy órás telefonálásra...
utóiratnak: biztonságban éreztem magam, mikor vezettél, pedig ilyen kevés vezető mellett van. Vedd annak, aminek szeretnéd ;)

(kép innen)

Baszki. Nem tanulnom kéne a holnapi zhmra?
Vagy esetleg, ha arra nem, akkor a csütörtöki két db vizsgámra?
Nem, nekem blogokat kell olvasni... áááá valaki üssön meg.
Kurultáj. Mi a szar ez? Miért kell nekem erről írni???? Miafrancért mentem én ebbe a kib.ott suliba?! Miért? Kell-e egyáltalán hnap bemennem??? ÁÁÁ.

Ja és Gossip Girlt néztem, mert úgy szép az élet.
Meg elvonultam Kunderát olvasni, mert attól mégszebb.
Nem a Kurultájtól...
Baszki, nem lesz ez így jó, még akkor se, ha lelépek...

Az előbb kimentem a fürdőbe és belenéztem a tükörbe, és nem ismertem fel magam! Vagyis nem direkt néztem bele a tükörbe, hanem csak "véletlenül" felpillantottam, és magamra csodálkoztam... de nagyon. Tiszta más volt az arcom, vhogy kerekebb, vagy nem tom. Más. (fogyni kéne, nemde? ez a hízás jele...)

Most meg Anyu hívott fel, hogy nem mehetek sehova az éjszakába, mert létezik vmi krematórium, ahol elégetik az embereket a szervkereskedők. Köszi, hogy aggódsz. Azt mondta csak akkor mehetek, ha valaki hazakísér... na de ki a fene akarnak a világvégére hazakísérni? Megmondom: SENKI. Ezt el is mondtam neki, ő erre megsértődve azt felelte, hogy akkor költözzek haza, és járjak otthonról, na akkor majd tényleg a világvégén fogok lakni. Nos, tudom, hogy Zugló egyáltalán nem a világvége, és tökre szeretem is, szép zöld. De nem itt nőttem fel. Nem ismerek innen senkit. Ha itt nőttem volna fel, talán hazajönnének velem, mert innen lennének a barátaim. De nem. És az egyetemről sem lakik itt senki. Amúgy meg, k. rég voltam bulizni. De pénteken el akarok menni. Vége a decemberi vizsgáknak és ünneplés. És igen, nekem ez buli. És nincs pénzem taxira, és nem csak akkor fogok elmenni az éjszakába, ha taxival haza tudok jönni. Taxi? Na persze...

bocs, de ez most muszáj

- Hát lehet az, hogy ilyen nagyot, ilyen erős nagyot ütnek az emberre... és aztán az nem fáj?
- Igen, fiam... az lehet. Megütik az embert... és... és nem fáj.
(Lujza és Juli; 7. kép - Molnár Ferenc: Liliom)

ma csak ennyi...

Vanessa Paradis - Be My Baby
Uploaded by hydearck

I saw you walk down the street
With some other girl
Always thought that I was the only one in your world
Baby can you tell me so
Out of sight of of mind aint what love ought to be
And I hoped all the time that youd be faithful to me
Faithful to me

All Im asking you for when you walk out the door
Is to me my baby, baby
I just want to be sure
That forever and more
You would be my baby

Love is just like a flower baby it has to grow
And when you are away Im even loving you more
I just have to let you know
One on one is the way and thats the way it should be
So if youre not gonna stay
Then dont be playing with me
You can set me free

All Im asking you for when you walk out the door
Is to me my baby, baby
cause all this lovev is for you
And you know that Im true
And Ill be your baby

All Im asking you for when you walk out the door
Is to me my baby, baby
cause I knew from the start
That you were working my heart
Wont you be my baby

I remember our walk other saturday night
Sweet harmonies filled and floated through our minds
Never felt this way before
We were riding so high on love and understanding
So why go wasting your time when you have got such a find
That is everlasting

All Im asking you for when you walk out the door
Is to me my baby, baby
I just want to be sure
That forever and more
You would be my baby

All Im asking you for when you walk out the door
Is to me my baby, baby
cause all this lovev is for you
And you know that Im true
And Ill be your baby
And I want you to love me baby.

Once

upon a time, volt két ember Dublin utcáin, akik összetalálkoztak, és ha már így alakult sétáltak egy egész napot porszívót maguk után húzva.
Egyszer... Azóta is a film hatása alatt vagyok, azóta is a zenéjét hallgatom. Azóta is túl sok az időm, mert... lássuk csak, mikor írtam egy nap 3 bejegyzést???!!! Pedig, hahó, tanulni kéne!

alkesz

Hazajövök, erre Anyutól kikapok, hogy mennyit iszom már...
Kiderült, hogy a fél liter Jager, amit Aputól kaptam, már réges-rég elfogyott. Hiába mondtam neki, hogy nem egyedül ittam meg, neki akkor is sok.
Pedig, ha tudná, hogy ha alkoholizálok általában nem állok meg a jókedvnél... Ez nem fér bele neki, a nem-iszom-alkoholt-soha és még a férjem sem nagyonba. Más vagyok mint ők. És nem vagyok egy nagy ivó. Csak szeretem a hatását. És az ízét. Ez van, Anyu, a lányod nem olyan, mint te...

Christabel azt mondta...

"Nem tudok uralkodni a gondolataimon, és Christabel azt mondja, ennek a naplónak mentesnek kell lennie a "közönséges lányok közönséges érzéseit kifejező ismétlődő fecsegéstől és eksztatikus sóhajtozásaitól"."
- A. S. Byatt: Mindenem

óóó

Szóval női író lettem, vagyis lennék, ha író lennék. De nem vagyok, de ha egyszer mégis valaki ezt mondaná rám, akkor rám húzhatná a skatulyát: női író. Hogy miért?
Mert a női írók az életről írnak, általános dolgokról. Én is. Na nem itt, hanem a painperdu-n.
Kiragadnak egy teljesen átlagos jelenetet, és elmondják, mi történt, elemzik. Na pontosan ilyeneket írok én is. Vagyis női író lennék.
De én sose akartam női lenni. Persze, hogy lány vagyok, vagy nő... De akkor is, mindig férfi szemmel szerettem volna írni. Tudom, hogy ez nem jó, de én lenézem a nőket. Nem úgy, hogy semmire nem jók, mert jók vagyunk nagyon sok mindenre, mégis csodálom a férfi a nemet. Az egészet lehetetlen megmagyaráznom, de a lényeg, egy nő nem író. Az írók férfiak.
Most Úristen mit szabadítanék fel, ha ezt kijelenteném hangosan, mondjuk az egyetemen, ami tele van lányokkal. Vagy egyáltalán, ez a saját nemem! Miért van ez?
Büszke vagyok arra, ami vagyok. Sosem szerettem volna fiú lenni. Nekem tökéletes az, hogy nőnek születtem. Szeretek nő lenni. A szebbik nem. De egy nő, ha író lesz, akkor elférfiasodik. De egy nő akkor sem lehet, író. Az nem nő.
Összezavarodtam... Most szeretnék író lenni, vagy sem? Mert, ha igen, akkor is nő maradok. És női író. Mert ez van, erről tudok írni...
(amiről írtam, hogy majd jön, az tényleg jön, remélem a hétvégén, végre lesz szusszanásnyi időm, a héten vagy 7 beadandót megírtam, magyarul, franciául, alig aludtam, nem csináltam semmit, jegyet irattam be... Jövőhéten meg vizsgáááák, oh igen. Közben készülök Párizsba, és félek. Bárkinek elmesélem, mind odavan, hogy "oh PÁRIZS??? de jó neked!!" De én félek, biztos, hogy ez a jó nekem? Teljesen új helyen, ismeretlenekre bízva magam? Csak azért mert rájöttem, hogy nem tudok eléggé franciául, és hogy fél évig hiába vártam valakire? Mi lesz velem kint? Az egyik tanárom mondta, hogy a könyvkritikám nagyon jó lett, szoktam írni, ugye? Ötöst adott, de... hát tanuljak meg franciául... Azt mondta, ne csak fél évre menjek ki, legalább egy évre, de legjobb lenne a másfél... MÁSFÉL! Annyira nem tudok, max 2 egymást követő félévet halaszthatok... De meggondoltam, és tényleg jó lenne egy évre kimenni. Egy év Párizsban, tél, tavasz, nyár, ősz és megint tél...Vajon ez kell nekem? Ja és a tanárnő azt mondta, hogy érzi bennem az irodalmárságot... Vagyis a mesterképzésen mindenképp az irodalmi részre menjek. Ez jól esett, bár eszem ágában sincs irodalmárnak lenni. Irodalom-professzor. Hogy mások írását elemezgessem egész életemben? Erre nem tenném fel az életem. Nem. De akkor is jól esett. És persze, a mesterképzésen biztosan az irodalmi részt választanám, nem a nyelvészetit. Az annyira messze áll tőlem... Na ennyi volt a zárójeles rész.)

vmi

Oh azt hiszem már volt egy ilyen című blogbejegyzés.
De most tényleg készülök valamire, csak legyen időm leírni, meg megszerkeszteni és megcsinálni. Az ötletet kábé két napja kaptam, és nekem tetszik...oh túl sokat gondolok róla, és nem is lesz nagy szám. Csak írni akartam, hogy készül valami, ide, pontosan erre a helyre.

A lét titkának megfejtése

Az élet értelme a következő:
(Többi hiányzik.)

/Weöres Sándor/

Véletlenül találtam, mert persze tanulok, vagyis beadandót írok, reggel óta és most már a második (!) oldalon tartok! De örülök, hogy rájöttem az élet értelmére. Ez nagyon kellett, mert mindig keresem, de ha nincs, akkor meg minek kutatom? Csak úgy úszni kéne az árral, aztán lesz, ami lesz, csak elengedni magam és lebegni. De ez a legnehezebb, a súlytalan lebegés.

Most pedig ünnepélyesen vissza Kouroumához és az Allah nem köteleshez, mert Allah nem köteles igaznak lenni mindabban, amit ő hozott létre...

most tényleg: hohohohóóó

...mert itt a Mikulás!
Szóval mindenkinek minden szépet és jót, sok csokit, kevés virgácsot! ;)
Hozzám idén nem jött a Miki, tudom rossz lány voltam...
Na jó, elvileg este be fog toppanni, vagyis jön még, ne aggódjak, de így jár az, aki egyedül marad december 6-ára, mert nem megy haza.


Ez aztán egy értelmes bejegyzés, szebb lett tőle a világ, az biztos!

Nézz tükörbe

(Look in thy glass...)

Nézz tükrödbe, s mondd az arcnak, melyet látsz,
most kell mását megszerkesztenie;
ha most nem ujítod, friss dísze elhágy:
minket csalsz s anya-üdvöt ölsz vele.
Mert hol a szép, ki méhe parlagát
elzárja férji szántásod előtt?
S a balga férfi, aki önmagát
imádva, sírba öli a jövőt?
Anyád tükre vagy: édes tavaszát
láthatja benned; s te így fogod
nézni vénséged ablakain át,
bár ráncosan, mai arany korod.
De ha múlásnak szánod életed,
halj magad, s képed együtt hal veled.

(Shakespeare 3. szonettje - fordította: Szabó Lőrinc)

SZ.L.

"A költészet azzal vonz, nevel, gazdagít, azzal nyer csatát, hogy élményünkké tesz dolgokat, amelyek eddig nem voltak élményeink."

Szabó Lőrinc: Bevezetés az Örök barátaink II. kötetéhez

hohó itt van december!

Vicces, hogy amikor holnap ZHzom, nem tanulok.
Vicces, hogy amikor erre gondolok, nem érdekel.
Vicces, hogy kurva fontos ez a jegy.
Vicces, hogy holnap és holnapután összesen három beadandó "szemináriumi dolgozatot" kell majd valahogyan megírnom.
Vicces, hogy nem érdekel (még).

Vicces, hogy december van, vagyis tél.
Ebben az a legviccesebb, hogy tegnap nem a hó, hanem az eső esett (ja és igen most is az), pedig múlthéten ugyanekkor, ugyanott, ugyanabban a villamos megállóban éppen a hóesésben gyönyörködtem.

Vicces, hogy amikor véletlenül betérsz valahova, nem is tervezed előtte, akkor találnak meg.
Vicces, hogy most a TE számodat kérték el, s nem azét, aki miatt a múltkor kiderült, hogy nincs esélyed.
Vicces, hogy rájössz, szar vagy angolból.
Vicces, hogy bujkálsz MSNen. De nem csak miatta.
Vicces, hogy arra sem emlékszel, hogy nézett ki.

Vicces, hogy tegnap kétszer akartál villamosozni és mind a kétszer hiába vártál, mert a villamosok felmondták a szolgálatot.
Vicces, hogy ez két teljesen különböző ponton történt Budapesten: az egyik Pesten, Zuglóban, a másik Budán a Karinthy úton.
Vicces, hogy a budai egy Combino volt, ami ugye friss és fiatal, meg persze modern.

Vicces, hogy szinte egy hét alatt találtál családot Párizsban.
Az is vicces, hogy megvan már a repülőjegyed.
Az egész kaland nagyon vicces.


Csak lenne már február, hogy nevethessek is rajta és ne csak vicces legyen.






Ez egy vidám poszt volt. Tényleg. Vicces, nem?

fut, de hova?

Hajnali hatkor, sötétben, balerina cipőben, harisnyában, vékony szoknyában, -2 fokban futok. De hova? És miért? Normális ez?

Igen az, egyre normálisabb. Kezd rendbe jönni a világképe. Normális. Teljes mértékben.

folyt

Ja és rájöttem, hogy az embereknek nem áll jól a hóesés. Pláne a váratlan, hirtelen jött féle. Komoly.

hó,hó,hó és megint hó

Ma álltam a Budafoki úti 6-os megállóban és vártam a villamost. Nagyon sokáig vártam a villamost.
És esett a hó. Egyre nagyobb pelyhekben.
Pont egy lámpa alatt álltam, felnéztem és gyönyörű volt.

Aztán a Blahán leszálltam, és már nem is láttam a hótól.
Nagyon szép volt.
Legszívesebben végig felnéztem volna, hadd hulljon a szemembe a HÓ. A szép fehér hó.

Most leírom, hátha akkor megmarad, és így lesz: január 23. Párizs. Megyek.

telefon és egyéb katasztrófák

Nos úgy indult a tegnap este, mint egy gyönyörű péntek este. Vagyis délután.
De már reggel is érezhettem volna, hogy ez a nap sem fogja pozitv kilengésbe vinni a borzalmas hetemet.
Szóval reggel sikeresen elaludtam, így nem mentem be az óráramra, pedig kiselőadást kellett volna tartanom arról, hogy Kosztolányi hogyan fordította le Baudelaire La musique versét. Pedig tanárnő, én készültem! Csakhát az ágy kényelmesebb volt hétkor...
Na ezek után, hogy ilyen szépen elszúrtam az egészet, jött a folytatás.
Délután találkoztam Enivel, és együtt mentük el a varrónőhöz a ruhámért. Itt órákat kellett várnunk, hogy elkészüljön a ruha, de kész lett! :)
Utána terveztük, hogy elmegyünk végre a Sugar!-ba, de annyira elhúzódott az egész ruhás dolog, hogy nem mentünk. Hanem haza, vagyis ide hozzánk. Hogy akkor majd innen indulunk a buliba. Vagyis a koncertre. A Gödörbe, az Irie Maffia koncertre.
Niki elment ügyelni, kettőnké lett a lakás. Éljen!
Jager hűtőből ki, az egész elfogyasztása, hirtelen jött jókedv, telefon B-től, hogy ő valszeg nem jön, mert éppen most jött rá, hogy két év után szakítani akar. Telefon Bálinttól, hogy induljunk már, fél órát kapunk, hogy a Deákra érjünk. Rohanás, ajjaj, még ez is, az is kell, de odaértünk fél óra alatt. És ez még olyan kilenc körül volt. De a Gödör előtt rohadt nagy tömeg, tele kistinikékkel (Anyu, Apu csak így elengedi az összes 15 évest??), esély nincs a bejutásra. Na jó, akkor hova? Szimpla! Induláskor összefutunk Dórival és Annával, jönnek velünk. Szimplában két korsó sör után már nem emlékszem, de a Morrisonsba kötöttünk ki. Ahol eddig soha nem volt jó. Hát most se.
Övtáskám sikeresen kinyitódott és minden (!), ami benne volt kiesett. Vagyis: telefon, kulcs, ruhatárjegy, Eni iratai.
A parketten tömeg, esély sincs a megtalálásra. Telefon kicsöng, de jó még életben van! De senki nem veszi fel. Aztán valaki visszahív róla, hogy megtalálták, de ők már a Nyugatinál vannak, mi meg nem tudunk odamenni, nincs kabátunk. Vagyis van, de csak a ruhatárban. De ahhoz meg nincs meg a biléta. Szar ügy. Eni iratai előkerültek. Kulcs sehol. Zokogás szélén állok. Nincs kulcs, nem tudunk hazajönni. Telefon már nem érdekel.
Kulcs, kulcs, rohadt kulcs, hol vagy? Kérdezzük a pultokat, nem adtak-e le kulcsot. Nem, kérdezzük a ruhatárat. Ruhatár: nem, nekik nem. Várunk. Próbáljuk átfésülni a parkettet, amennyire lehet. Nincs. Kabátot kivenni? Várjuk meg a zárást. Oje. Ülünk. Magunkba estünk.
Négykor még rengetegen vannak. De már kezdenek fogyni. Eni elmegy, még egyszer megnézi, hátha most talál kulcsot... és... IGEN! Megvan mind! A földön! Juhé! Akkor már csak a kabát kell. Azt is sikerül! Valakik megtalálták leadták. Így mi is megkapjuk a kabátokat.
Kinn megfagyunk. Nagyon fújt a szél.
Sikerült elérnem az első trolit haza.
Bejutottam a lakásba a megtalált kulcsokkal.
Ma megyek dolgozni.
Azt hiszem megfáztam.

Identitás

"A személyes identitás többé nem valamiféle készen kapott "adomány" vagy a fejlődés során mintegy természetes módon "beprogramozott" és elsajátított lehetőség. Ellenkezőleg, a személyes identitás "szabad választás" eredménye lehet, mivel az én többé nem valamiféle stabil, az egyén psziché belsejében lakozó magként mutatkozik meg, hanem állandó reflexivitásként, kérdezésként és elbeszélésként, az én narratívumainak folytonos újraalkotásaként, [...] "önteremtésként", amelynek metaforája végső győzelmet aratott "felfedezés metaforáján". "

- Csabai Márta - Erős Ferenc: Testhatárok és énhatárok - az identitás változó keretei

(üzenet Anginak, meg mindenki másnak, mert milyen igaz ;))

pontpontvesszőcske

Milyen fura, hogy a világod egy perc alatt össze tud omlani.
Egy mondat által. És sok mindent megváltoztatni.
Egy mondat, ami nem rólad szól, nem neked szól, csak általad kell az információ. Csak ahhoz kellesz, és nem te vagy a tét.
És átsírod az éjszakát.
És elátkozod a pillanatot, amikor azt hitted, hogy lehet valami.
Amikor elhitted.
Amikor biztatni kezdted magad.

Az élet fura.
Az élet nem egy rózsaszín felhő. Nem nem nem.

Ideges voltam hajnalban nem tudtam aludni fogtam magam kimentem a fürdőbe és kivasaltam a hajam és utána levágtam a frufrum aztán visszajöttem és írtam két nagyon hosszú emailt.

aztán mint aki jól végezte dolgát, elmentem aludni. reggel meg mentem gyakornoknak.

holnap fotózás.

csütörtökön meg beszélni akarok vele.

ki akarok menni februárban Párizsba. Vagy valahova Franciaországba, aupairnek.

Legalább fél évre. Itt hagyni ezt az egészet. Ezt a semmi. Ezt az állandóságot.

El kell menni. EL.

met

Érdekel, hogy mi volt, amikor én is ott voltam, de nem tudtam, hogy mi van.
Ez egy bonyolult mondat lett.
De itt egy példa:
Ha este elmegyek valahova, reggel első dolgom, hogy megnézem a met.hu-n, hogy milyen idő is volt akkor, hány fok. Így megtudom, mi is volt akkor.
Például tegnap és ma hajnalban is hét fok volt. És most is annyi van. Én még is nagyon fáztam. De legalább tudom, hogy hét fok volt végig.
Hogy ez miért jó? Hogy utólag megtudom? Hiszen már elmúlt?
Fogalmam sincs.

vmi

Írnom kell már, ezért meg is teszem.
Nem tudom, mi van. Kérdem én, mi van? Néha nagyon jó, néha szar. Nem, nem is szar, csak fura. És... és nem tudom. Most a nem tudom állapotban vagyok. Mondjuk mikor volt olyan, hogy tudtam bármit is?

gondol

Az jutott eszembe, hogy (jé milyen furcsa) de történelmi időket élünk.
Igaz nagyon nehéz, nem történelmi időket élni, amikor a történelem folytonos, és mindig volt mindig lesz mindig van.
Itt a válság. Itt van Obama. Ezek mind benne lesznek a gyerekeim történelem könyvében. Meg az unokáiméban. Vagy nem az enyimekében (ki tudja mi lesz). De benne lesz.
Olyan furcsa, olyan idő, amikor már én is éltem.
Amit megéltem. Vajon, hogy fogják elemezni, bírálni?

Felettébb furcsa. Komolyan.

40!

Észre sem vettem és 4 nappal ezelőtti bejegyzésem volt a 40. Gratulálok kedves én!
A painperdun pedig nemsokára elérem (már csak egy kell hozzá) a felét, vagyis a 20-at.

És, hogyan ünneplem meg? Hát... sehogy. Na mindegy.
Történjen már valami, valami lábat rengető, bizsergetős valami, ami után elmondhatom, igen ez jó volt, ezért megérte bármi.
Na... valami.

gyakornokoskodás

Ma megkezdtem gyakornoki létemet! Éljen! És tényleg!
Szóval ma reggel tízre szépen elsétáltam Az újsághoz, vagyis a szerkesztőségébe, és vártam, hogy megérkezzen a főszerkesztő. Addig körbenéztem. Tetszett. Igaz nem voltak benn sokan, kisebb is volt, mint vártam, de akkor is tetszett. És mindenki, akivel találkoztam kedves, aranyos volt. Pedig nagyon nagyon izgultam.
Utána voltam a Mammut 2ben kutyatápért, ha már gyakornok a gyakornok, akkor legyen is a lótifuti. Futi nem volt (de szörnyen hangzik ez a szó), 8 kilónyi kutyakajával nem szaladgálok.
De később mentem fotózásra. Smink cuccos fotózásra. Fárasztó volt, de én is kenegettem, bontottam, csomagoltam, élveztem.
Jövő hét kedden folytatás.
Holnap meg ZH.
És még nem sokat tanultam.
Ajjaj
.
(fotó származik a gépemről, fotózta Apu, most ideillik vmiért)

ökhm ökhm... Halloween

Hát szóval én nem vagyok egy nagy angolszász-ünneplős, vagyis nem szeretnék lenni. Ennek ellenére én voltam az első az ismerőseim körében, aki Halloween-bulit rendezett, kb 12 évesen. Akkor, hogy is van ez?
Most nem rendezek/tem bulit, nem is megyek kimondott Halloween-buliba.
Inkább a nővéremet ünnepeljük, aki tegnap született, pontosan 22 éve.
Boldog szülinapot, Niki!

De azért maradok a Halloweennál. Most kivételesen hazajöttem Miklósra, és Anyu is ma itthon van, és kitalálta, hogy farag egy tököt. Tegnap ki is faragta este, ma meg belőle ebédelünk. Vagyis a húsából, nem a tökbe tesszük a kaját és úgy...
Így most sül éppen a sütőben egy általam készített sütőtökös pite, olyan igazi amerikai filmes, Anyu meg csinált sütőtökös levest. Remélem finom lesz!
Szóval ennyi nekünk most a Halloween. Ilyenkor visszagondolok bárcsak megint 12 lehetnék, és vagdoshatnám a denevér díszeket, és beöltözhetnék szellemnek, mint akkor régen... És ugyanazokat hívnám el, mint akkor. Pedig már néhányukkal nem is beszélek, sőt, egyvalakivel... Na jó, ma szép idő van, 20 fok, nem gondolok arra, ami már elmúlt!

update: a süti unalmas lett, vagyis semmilyen, se íze, se mása, na jó színe van egyedül. A leves még rosszabb. Az ki is lett öntve.
Nikinek viszont sütöttem Cheesecake-t, ami az egész család szerint nagyon finom lett, meg szórós túróst, ami szerintem is nagyon finom lett. Gyengéim a túrós sütik...

Öcsi a Youtube-on!

Íme egy videó az Öcsémről, meg persze még pár dobosukról. (Öcsi háttal áll, nem a mi felvételünk).
A számot, amit játszanak ex-dobtanárja, Lajos Péter írta (Elektromos dzsungel a címe) Szóval, tessék megnézni és büszkének lenni velem együtt!

nyár

Nem, most nem siránkozás jön, hogy én márpedig nyarat akarok, meg a többi, igenis szeretem ezt az időt, szeretek beöltözni, szeretem a szép őszi színeket (na jó a szívem mélyén talán tényleg nyarat akarok, de ki nem).
De valamit akarok, nagyon, ez pedig az, hogy fogom magam (lehetőleg valaki társaságában) és kiállok a hátizsákommal az út szélére és stoppolok. És elindulok. És nem tudom merre. Akár északra, keletre, nyugatra, délre, mindegy. Csak úgy elindulok. Nem sok pénzzel, és majd lesz, ahogy lesz...
Na ezt akarom. Illetve szeretném. Csak még nem találtam meg a megfelelő embert hozzá, akit én is bármikor elviselek, és ő is bármikor elvisel engem. És számíthatunk egymásra. Na meg persze, aki elindulna velem egy ilyen útra. Mert én bármikor.

hétvégék

Most jöttem rá, igen pont most ebben a pillanatban, hogy egyre kevesebbet vagyok otthon. Otthon otthon, Miklóson. Épp arra gondoltam, hogy múlt szombaton mit csináltam ilyenkor, és rájöttem, hogy utána itt voltam Zuglóban és néztem a Szindbádot a tévében. Szóval múlt hétvégén sem voltam otthon sokat, csak egy éjszakára. És ezt kifejezetten élvezem. Komolyan.

Ez a hét meg nagyszülős hét volt (van). Hétfőn találkoztam Mamáékkal, akik vérvétel miatt bejöttek a városba, én meg inkább lógtam a suliból és velük voltam. Akkor sétáltunk egy nagyon nagyot a Városligetben, olyan szép idő volt, és igen igen, rugdostam az avart. És annyira szeretem őket ilyenkor hallgatni, hogy régebben milyen volt a Liget, mit csináltak ők benne. Olyan furcsa például ott sétálni, ahol azelőtt ők játszottak. Hiszen a Liget az övék volt, itt laktak mindig is a közelében.
Aztán tegnapelőtt meg tegnap (vagyis csütörtök-péntek) kimentem hozzájuk Surányba, Anyu meg Öcsi is ott volt, de ők máig, vagyis szombatig maradtak. Most is nagyon szép idő volt, Öcsivel fociztunk a kertben, meg kergettük Alexet. És persze, hogy Mama kihasználta az alkalmat és sütött egy tepsi almás pitét, amit én szerény módon egy nap alatt szépen (szinte egyedül) meg is ettem. Igen, aztán meg itt fogok sírni, amikor nem jön rám a gatya...
Aztán hazajöttem tanulni, bár, hogy mit, azt nem tudom, de nem is csináltam ma semmit, azon kívül, hogy végre rendet raktam az asztalon...
Holnap meg a másik Mama szülinapja, úgyhogy holnap irány Makád, utána este meg színház, A kellékes, a Pesti Színházban.

Közben meg csütörtök este nagyon boldog lettem, hála két darab smsnek, aminek a következménye egész péntek átesemesezése...


José Gonzalez - Teardrop

pineapple express

Tegnap Annának hála megnézhettem premier előtt az Ananász expressz című filmet.
KÖTELEZŐ!
Még párszor tutira meg fogom nézni, és nem csak egyedül, hanem megnézetem mindenkivel!
Régen nevettem ennyit még filmen, és még amikor egymást gyilkolászták az emberek, azon is lehetett nevetni. Na jó, ez kicsit erős, szóval nem nevetni, de szórakozni. Ez talán nem annyira erős. De a film nagyon nagyon jó volt!
Szóval tényleg: kötelező darab annak, aki szeretne két órán keresztül állandóan nevetni, és aztán egy bájvigyorral kivonulni a moziból, mintha mi is kaptunk volna az ananász expresszből egy szállal.
James Franco, imádlak,cuki volt a pizsid! ;)

ősz

Az előbb kinéztem az ablakon és minden színes. Főleg a fák, és mivel ők vannak többségben, ezért velük együtt minden színes. Még az M3-as is színes. Sárga, zöld, barna, piros. Főleg sárga. És talán barna. De színes. Ez szép. Az M3-as ma kifejezetten szép. Mert színes.

Holnap megyek avart rugdosni a Ligetbe. Óra helyett. Mamáékkal. Családozunk egy kicsit, mint régen, mikor ők laktak még ott, ahol most én. És feljöttem a Városba és elmentünk a Ligetbe. Akár avart rugdosni.

Most megyek vissza pszichológiát tanulni. Amiből megtudtam, hogy a nővérem intelligensebb nálam, csak azért mert idősebb, mint én. És nem nagy a korkülönbség, ezért még intelligensebb. Öcsinél én meg csak egy kicsit vagyok intelligensebb (de lehet, hogy egyáltalán nem is), mert nagy köztünk a korkülönbség. Na jó csak 7 év. Az nagynak számít? Viszont ő nem lehet tanító. Ezért neki rossz. Nekünk meg jó, főleg a nővéremnek, aki mindannyiunk fölött áll, mint legintelligensebb. Na visszatérek a pszichóhoz, nézzük megtudok-e még valami újat magunkról.

A fák szépek. Színesek. Én meg ... mindig csak én, most legyenek a fák. A fák még mindig szépek.

_°_°_°_°

Vagy semmi, vagy tele, vagy semmi, vagy tele...
ez az én életem.
a végletek.
vagy semmi, vagy tele, vagy semmi, vagy tele...

most még nem tudom, melyik. de ez nem illik ide. mégis itt marad.

éjszakai busz

Tegnap, na jó ma, háromkor jöttem hazafele a 973-assal. És rájöttem, hogy milyen jó, hogy mindig találsz rendes embereket, akik nem akarnak semmit tőled, csak el lehet beszélgetni velük, szórakozni, sőt még a buszhoz is elkísérnek, ha kicsit ittas vagy. És még melegítenek is, amíg nem jön a busz.
Kedves idegen, sajnos a nevedre nem emlékszem, de köszönöm, hogy elkísértél, és amiket mondtál! Nagyon aranyos volt tőled.
S amíg ilyen van, nem aggódom. Mindig lesz valahogy. Mindig lesznek valakik.

És jótanács, az olyan egyetemi buli, amiért fizetni kell, hogy bemehess nem jó előjel!
És a tokaji bor még mindig nagyon finom, és hatásos!
És 4 óra alvás egész napra elég, frissebb leszel tőle, mint 8tól, csak senki ne nézzen rád másnap, és te se tükörbe!
És... több jótanács nem jut eszembe. De éljenek a WC fetisisztáááák!!

...

buborék vagyok
pukk pukk
kidurranok.

Divatmozgalom

Három napja, vagyis október 9-én, csütörtökön volt az Iparművészeti Múzeumban a Marie Claire rendezésében egy divatbemutató. Vagyis divatbemutatók. Hat mai magyar tervező(csoport) őszit-téli kollekcióinak a bemutatója. Elmentünk rá, mert februárban, amikor az első és legutóbbi ilyen rendezvény volt, nem jutottunk be, mert hiába mehettünk volna ingyen az újsággal, mégsem így volt, pedig minden kisbetűs részt elolvastunk. Na jó, elég annyi, hogy most időben vettünk jegyet, így bejutottunk a 21 órakor kezdődő bemutatókra. De mikor megvettem a jegyeket, megkérdeztem a jegyárusító nőt, hogy akkor ezzel csak kilenckor jöhetünk be? És mondta, hogy nem, már hattól, szóval mi hat után nem sokkal ott is voltunk. Így legalább volt időnk megnézni a kiállítást, ami nagyon tetszett, egy óriási étkezőasztal volt megterítve a nyertes dizájn darabokkal.
Aztán hét után a tömeg bement a kifutóhoz, már akinek hétórási volt a jegye, de nem voltak sokan, tele volt üres székkel a nézőtér. Mi felmentünk az emeletre, és fentről néztük végig először a bemutatót. Ami így nagyon jó volt, mert amikor 9-kor már a székeken néztük, annyira nem tudtuk megfigyelni a ruhákat, max a részleteket.
Először Anh Tuan ruhái vonultak fel, utána az Artista csoporté, majd jöttek a Konsánszkyk, Je suis belle, Nanushka és végül a USE-ruhák.
A mi bemutatónkon a második sor szélén ültünk, és megpróbáltam fotózni is, aminek az lett az eredménye, hogy csináltam jó sok nagyon szar képet, és a ruhákra sem tudtam annyira figyelni. De jó volt látni a közönséget, tele volt szépen felöltözött emberekkel, akiken látszott, hogy nekik ez bizony egy társadalmi esemény, és úgy is nézegettek körbe, hogy vajon van-e ismerősük, aki szintén megpróbált a legutolsó divat szerint felöltözni, de mégis természetesen a saját stílusát nem megtagadva... Így volt egy csomó ugyanolyan, magamutogató ember.
Az egyik modellfiú, meg pontosan úgy nézett ki, mint Marc Jacobs. Na jó, közelről nem annyira, de messziről nagyon. (kép ->)
És a ruhák? Anh Tuanéi szépek, elegánsosak voltak, semmi meglepő.
Artistáéknál voltak, amik nagyon tetszettek, sőt az egész este kedvenc darabja is az övék volt.
Konsánszky tőlem messze áll (még), talán, ha egyszer egy irodában fogok dolgozni, de azért az ne nagyon jöjjön el, de majd eljön ennek is az ideje, hogy a kosztümök jobban tetszenek.
Je suis belle nagyon nagyon nagyon jó volt, a sapka a tüllel tetszett, bár nem biztos, hogy bevállalnám itt a pesti utcákon, de tudom, hogy úgysem nekem készültek, de a ruhák, a színek nagyon tetszettek, szintén egy újabb kedvenc ruha!
Nanushka... én szeretem ezeket a ruhákat, akkor is, ha Burberry koppintás vagy sem. Sőt nekem még a bogyós nyaklánc a hajban is nagyon tetszett. Itt is volt kedvenc ruha, remélem le is fotóztam őket.
És USE! Imádtam! A kalapok nagyon jók voltak, a szoknyák is. Tényleg jó lenne így felöltözni néha napján. Majd gyűjtök pénzt rá (de hogyan?). Egyszer talán.
És nagyon tetszett egy szandál is. Szeretnék egy olyat. Bár járni nem tudnék benne. De ha lenne egy olyanom, ígérem megtanulnám.
És a modellek? Komolyan ennél rosszabbak már nem is lehettek volna. Ki púpos, ki úgy összehúzta magát, mintha most akarnák megverni, menni se nagyon tudtak, és amikor elértek a kifutó végére, néhány úgy megrázta magát, hogy nevetnünk kellett. Elhiszem, hogy nem lehet egyszerű végigmenni a kifutón ilyen cipőben, de akkor is, ez a munkájuk nem, akkor meg legalább megpróbálhatnák! És ez pláne nem egy piripócsi falunap rendezvény volt...
(Anh Tuan)
















(Artista kedvenc)

















(Je suis belle kedvenc, hát nem gyönyörű ez a lila, meg az anyag esése? És az a fekete mellény hozzá... Oui, je veux etre belle moi aussi!)

(Nanushka)

(USE, a kalap... oh, jó tudom, azért ennyire nem siethetett a modell, nekem mégis elmosódott...)
(A képek tényleg sajátok, azért olyan minőségűek, amilyenek! Még mindig nem értek a gépemhez, szerintem valami nagyon el van állítva, de nem tudom mi, de sosem tud rendesen fotózni.
Szóval elnézést a képekért, az előttem ülő hapsi fülét meg megpróbáltam az összesről kivágni!)

felnézek

Néha jó körülnézni a világban. Kikapcsolni saját magunkat és megnézni mi is zajlik körülöttünk. Ki tudja, mit veszünk észre...
Jöttem haza a trolival és olvastam, mint általában mindig. A Ligetnél jártunk, mikor nagyon a szemembe sütött a nap, ezért felnéztem egy pillanatra. A troli mellett épp akkor haladt egy emeletes bicikli. Komolyan, emeletes. Még sose láttam ilyet. Két bicikli váz volt összeszerelve, és a csávó ott tekert a második tetején. Viccesen festett, mondjuk biztosan ez is volt a szándéka.

még mindig Carla

Úgy látszik újra felfedeztem, mint múltkor a Beatlest.
Carlával a kapcsolatom úgy kezdődött, hogy a H&M honlapján néztem egy fehérnemű reklámot (kb. 2 éve?) és ott volt egy dal, nem tudtam mi az, de nagyon tetszett. Aztán beírtam a Google-be, és kiadta, hogy Carla Bruni: Le plus beau du quartier.
Fogalmam sem volt róla, ki az a Carla Bruni.
Megszereztem a CD-t, meghallgattam egyszer-kétszer-háromszor-százszor, és teljesen magaménak éreztem a zenéjét, a dalszövegeit, a hangulatot, a hangját. Azóta Carla-rajongó vagyok.
Hogy közbe beházasodott a Sarkozy családba, nem érdekel. Én, mint énekes/zeneszerző szeretem.
Az új lemezéről, meg itt az eddigi egyetlen klip.
Szép.
Jó.
Szeretem.
És Párizs is benne van.
Íme:

Le temps perdu

Je te propose
Le temps des cerises
Et des roses
Le temps des caresses soyeuses
Laissons du temps
A la douceur des choses
Et si ça te tente
Prenons le temps
De faire silence
D'emmêler nos souffles
Et nos langues
Prenons du temps
Pour les choses d'importance
Et laissons-nous renverser
Emporter, carresser
Par le temps perdu
Restons tranquilles, immobiles
Sans un bruissement d'aile
Sans un battement de cil
Et contre l'implacable
Contre le vacarme du diable
Trouvons du temps
Pour l'impossible,pour l'inespéré,pour l'imprévisible
Et contre l'éphémère
Contre la cruauté première
Contre le marbre de nos tombes
Prenons tout notre temps
A chaque seconde
Et laissons-nous renverser
Emporter, carresser
Par le doux temps perdu
Nos vies s'allongent
Et soudain les voilà
Dans nos mains
Toutes vives, toutes chaudes
Toutes nues
Je te propose
De retrouver le temps des roses
Le temps des caresses soyeuses
Laissons du temps
A la douceur des choses
Oui je te propose
De retrouver le temps des roses
Le temps des caresses soyeuses
Prenons du temps pour la douceur des choses

(Carla Bruni: Le temps perdu - igen, a francia first lady, Mme Sarkozy)

oh Tokaj

Tegnap, szombaton Angival Tokajban jártunk. Nem szórakozni (elvileg), hanem keményen dolgozni. Tegnap (meg tegnapelőtt és ma) Tokajban szüreti felvonulás, rendezvény, mulatság volt. Mi meg hoszteszek voltunk. Vagyis inkább lufifújó, szétosztogató, cukros nénik, akik majd megfagytak, mert persze tegnap végig szakadt eső.
Tokaj! Imádlak, imádunk. Annyi szép emlék köt oda, azok a fesztiválozások, a főtéren reggelizések, a harangütésre táncolások, a Coop, a májkrémes kifli, a sok-sok gyros, lángos, a tűző napon menetelés az állomásról, állomásra, 40 kg-i csomaggal, a sok nevetés, ismerkedés, a koncertek, a gouranga-sátor mellett aludni próbálás, ami minden éjszaka azért összejött... és persze a bor!
Most visszalátogattunk. Mikor megtudtuk, hogy az egyik szombati úti cél Tokaj, azonnal rávágtuk, mi mi mi mi, mi szeretnénk menni!
A koordinátor csaj, a biztonsági őrök is mind-mind aranyosak voltak, a bohóc lány cuki, csinált nekünk is sok-sok lufi figurát, és persze kiderült, hogy ő is az Eltére jár, kicsi a világ.
Találkoztam egy francia pasassal is, aki megdicsérte a francia tudásom, és mivel tele vagyok gátlással a francia tudásomat illetően, ezért nagyon örültem neki. Kiderült, hogy ő ilyen vándor-féle, meg azért Magyarországot nagyon szereti, élt itt pár évet, ezért tudott is egy kicsikét magyarul, de inkább franciául beszélgettünk. És egy nagyon fura, de örvendetes hír: a magyarok nagyon kedvesek, segítőkészek! Ezt ő mondta, és amikor rácsodálkoztam, és mondtam neki, hogy hát mi magyarok pont az ellenkezőjét halljuk, ő nem értette, honnan veszem ezt! Szóval van remény!
Most körbestoppolja Magyarországot, pár napja járt Tarcalon, ahol felvette egy polgármester, azt nem tudom, melyik helységé, de a lényeg, hogy ő mondta neki, hogy jöjjön el a hétvégén Tokajba, mert nagyon jó lesz. És még ingyen szállást is kapott...
Mi meg sok sok ingyen bort, meg pálinkát. Mivel esett az eső, ezért nem volt annyi érdeklődő, mint ahogy várták, és így az árusok lufiért cserébe adtak nekünk forralt bort, aztán kaptunk 6 puttonyos aszút, meg törkölypálinkát. Innentől kezdve már egyáltalán nem fáztunk.
És az estét, egy jó kis táncolással zártuk az esőben, mivel nem volt sok néző a színpadunknál, ott meg épp egy nagyon jó koncert ment, ezért Angival táncoltunk. És utána, hogy elindulhassunk haza, karaokéztunk a színpadon. A 67-es úton, várhatsz rám dideregve... Így fotó is készült arról, hogy valaki karaokézik, meg mi is kiélhettük szereplési vágyunkat. És még nézők is voltak!
Ezek után már félve jegyzem meg: még pénzt is kapunk ezért a napért!
Tokaj, hívj bármikor, megyek!!!
(a képen a két db teknős karkötő van, ha nem lennének felismerhetők)

októbernek

Ránézett. Mit vársz tőle? Engedd el. Nem kaphatsz úgyse semmit. Nem érzed, hogy nem érdekled? Nem érzed, hogy nevetnek rajtad miatta?
És ha igen? És ha csak fél megmutatni magát? Ne nézz rá, mindig itt kezdődik. Ne nézz rá, még gondolatban sem. Ne nézz rá, ez a főszabály.
Szabály? Itt nincsenek szabályok. Nem lehetnek szabályok. Nem állíthatok szabályokat. Ez szabályok nélküli.
Meg akartam neki mutatni mindent. Hogy ki vagyok én, hol vagyok. Kitalálni valakit, aztán ráhúzni, ez én vagyok. Kérdés, ki vagyok? Hol vagyok? Mi vagyok? Majd egyszer, talán majd egyszer megtudom, és neki is megmutatom. Talán majd egyszer érdekelni fogja. Nem szeretem a talánt. Ha létezik talán, létezik a nem talán is. És ha létezik az ellenkezője, akkor arra is van esély, hogy megtörténjen. Talán gondol rám néha, talán eszébe se jutok soha. Talán egyszer több közünk is lesz egymáshoz. Talán soha többé nem is találkozunk. Talán most is benn ül az órán, ahol nekem is lennem kéne. Talán otthon fekszik, zenét hallgat, és jól szórakozik (és eszébe sem jutok).
Meg fogom tudni az igazságot? És nem akarok talánt. Talán igen, talán nem. Ez a világ legrusnyább szava. Talán. Nem szeretem az a-t. Se az á-t. De talán csak a talán szóban. Írtsuk ki a talánt. Én tudni akarom.
Most együtt kéne lennünk valahol. Mint, ahogyan elképzeltem és kitaláltam. Miért képzeltem el? Hiszentudhattam volna, hogy soha semmi sem alakul úgy, ahogy elterveztük. Mindig a jövőnek éle. A jövőnek. Pedig miért? Semmi sem olyan, mint ahogy hittem.
Miért vagyok ilyen naiv? Miért kell elképzelnem dolgokat? Miért kell szenvednem? Hogy egyszer majd hátradőlve élvezhessem, igen megérte ennyit szenvedni, várni. Megint a jövő...
Odamegyek a suli elé, és meglátjuk mi lesz. Ott lesz-e, vagy sem. Miéer kell mindig mindent ennyire elterveznem? Valaki jöjjön ide, és rázzon fel. Hadd térjek magamhoz. Elegem van. A saját életemet akarom.
Rámzuhan a plafon. Ez a nagy sötétbarna, aranyozott díszítésű plafon. És az a kilógó díszítés pont a szemeim közé esik.
Meghalok. Elhunytam 20 évesen. Halál oka: plafon alatti összenyomódás. Helye: Szabó Ervin könyvtár, Bölcseleti olvasóterem, harmadik asztal széle. Gyászolják szerettei, akik (reméli a halott) sokan vannak.
Kifogyott a töltőtollam.
Szeretetéhség. Miért van ennyire szeretetéhségem? Miért küzdök ezzel a korral? És ha kapok, mondjuk a családtól, az nem elég. Én azoktól akarom kapni, akikért meg kell küzdeni, hogy adjanak. És ha tőlük kapok, az jó. Akkor boldog leszek.
Megyek Baudelaire verset másolni, hogy legalább valami hasznosat is tegyek, a siránkozáson kívűl.

(2008.október 2., Budapest, 8. ker., Szabó Ervin Könyvtár, vmikor dél és egy óra között)

HÉV

Addig is, amíg nincs megoldás, vagy valami értelmes, vagy időm, vagy esetleg bármi, addig is beírom ide, amit írnom kellett az egyik órámra (igen, a szar egyetemre, ahol a barátaim még mindig aranyosak). Egy bármilyen szóról kellett írni, bármit. Először a bundás kenyérről akartam, ami aztán hévvé vált. Íme a HÉV:

Megszólal a szignál, be kell szállnod, talán jut még hely. Viszlát Közvágóhíd, viszlát Budapest, irány haza. Negyven perc zakatolás következik. Vagy bambulsz, nézed a tájad, olvasol, zenét hallgatsz, esetleg tanulsz. Húz egyet a szerelvény, és lassan elindul. A veled szemben ülő nő, körülbelül tíz perc múlva már aludni fog. Oldalra dönti majd a fejét, csak fokozatosan, eleinte mindig visszarántja, majd legyőzi az álmosság, elernyed a nyaka és oldalra dől. Szerencséjére a fal mellett ül, így arra rá tudja hajtani a fejét. A mögötted ülő fiú még a kapucniját is magára húzta, úgy hallgatja hangosan a zenéjét. A melletted ülő öreg néni a fejét rosszallóan ingatva hátra pillantgat a fiúra, hátha észreveszi magát, hogy a többi utast esetleg zavarja a hangos zene. Te fáradt vagy, alig várod, hogy leteljen a negyven perc és leszállhass a HÉV-ről, és onnan hazagyalogolhass. Előveszed a könyved, hiszen a legjobban a HÉV-en lehet olvasni, legalábbis szerinted. Beöthy utca. Kén utca. Timót utca. A szemben ülő nő már a falhoz dőlt. Hiába szeretsz itt olvasni, most nem megy. Kibámulsz az ablakon. Elérkeztetek Erzsébetre, egy nagy lakótelep mellé. Itt mindig sokan szállnak fel és le, a kapucnis fiú is leszállt, a melletted ülő néni végig követte tekintetével. Alighogy lelépett a legalsó lépcsőfokról, a néni megkönnyebbülten felsóhajtott. Új emberek érkeztek, köztük egy hangosan nevetgélő lánycsapat. Nem jutott nekik ülőhely, ezért az ajtók mellett állnak. Öten vannak, nagy iskolatáskákkal. A középső lány arca tiszta szeplő és amikor nevet kivillan a fogszabályzója. Ő áll veled szemben, a többiek neked háttal. Mikor abbahagyják a vihogást, az osztálytársaikat kezdik kibeszélni, természetesen olyan hangerővel, hogy a kocsiban minden ébren levő utas hallhassa, hogy „az Áron ma is annyira helyes volt, mondjuk nem is lehet másmilyen, csak ne azzal a ..., szóval ne vele járna!”. A többiek helyeslően bólogatnak. A szeplős lány feszengve néz körbe. Újabb két megállót hagytatok el, a néni is leszállt mellőled, szépen lassan ment az ajtók felé, minden lehetséges helyen megkapaszkodva. Soroksár, Hősök tere. Eszedbe jut, amikor egyszer itt tévedtetek el, sose jártál még előtte Soroksáron, és persze az első alkalommal sikerült teljesen eltévedned, de amikor megláttátok a síneket! Nem sokszor örültél annyira a HÉV-nek. Már csak két megálló és elhagyjátok Budapest határát. A lányok már a fodrász témát elemzik. A veled szemben ülő nő még mindig alszik. Ilyenkor eszedbe jut, hogy honnan tudja, mikor kell leszállnia? És ha majd csak Ráckevén tér magához, neki meg még Tökölön kellett volna? Lassan telik az idő. Megpróbálsz megint olvasni. Millenniumtelep. Tényleg vége Pestnek. Akkor már csak három megálló és leszállhatsz. Az alvó nő felriad, felemeli a fejét, álmosan körbe néz, aztán hátradől az ülésen, mintha semmi nem történt volna. Rád néz, megpróbálod állni a pillantását. Dunaharaszti. Eléritek a Dunát. Mindjárt beértek a Szigetre, jönnek a mezők, a hosszú-hosszú mezők. A nő szemben megint oldalra dőlt. Vége a mezőknek, már a városban jártok, kertes házak mindenhol. A lányok hangosan nevetnek. Te ekkor végiggondolod, hogy végül is leszállhatsz akár a Faluban is, körülbelül ugyanannyi séta hazáig. Na jó, egy kicsit több. De ma valahogy nem élvezed a HÉV-et. Felállsz, az ajtóhoz mész, a lányok átengednek. Most már az ajtóból figyeled a városodat. Lassítani kezd a szerelvény, meglátod a megállót. Megáll, kinyílnak az ajtók, leszállsz. Mögötted, ahogy haladsz tovább, hallod az ismerős sípolást, becsukódnak az ajtók, és a HÉV indul tovább. Te még utoljára az alvó nőre gondolsz, és hogy vajon fel fog-e időben ébredni. Azután kitörlöd a fejedből az egész utazást, és gyalogolsz tovább haza.

Az önimádat társadalma

"Mindnyájan, színészek és nézők, tükrök között élünk. Nézzük magunkat reménykedve, hogy képesek vagyunk-e még rabul ejteni, befolyásolni másokat, és szorongva fogyatékosságaink miatt, amelyek esetleg lerontják a sugározni vágyott képet. A reklámipar szántszándékkal ösztökél rá, hogy fordítsunk minél nagyobb figyelmet a megjelenésre."
(Christopher Lasch: Az önimádat társadalma. Fordította: Békés Pál)

Ma csak ennyi. A válság tovább tart, nem csak a tőzsdei, a személyes is. Megnézzük, mit hoz a holnap. Addig is ide a tükröket.