Nem, most nem siránkozás jön, hogy én márpedig nyarat akarok, meg a többi, igenis szeretem ezt az időt, szeretek beöltözni, szeretem a szép őszi színeket (na jó a szívem mélyén talán tényleg nyarat akarok, de ki nem).
De valamit akarok, nagyon, ez pedig az, hogy fogom magam (lehetőleg valaki társaságában) és kiállok a hátizsákommal az út szélére és stoppolok. És elindulok. És nem tudom merre. Akár északra, keletre, nyugatra, délre, mindegy. Csak úgy elindulok. Nem sok pénzzel, és majd lesz, ahogy lesz...
Na ezt akarom. Illetve szeretném. Csak még nem találtam meg a megfelelő embert hozzá, akit én is bármikor elviselek, és ő is bármikor elvisel engem. És számíthatunk egymásra. Na meg persze, aki elindulna velem egy ilyen útra. Mert én bármikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése