2008. december 12., péntek

óóó

Szóval női író lettem, vagyis lennék, ha író lennék. De nem vagyok, de ha egyszer mégis valaki ezt mondaná rám, akkor rám húzhatná a skatulyát: női író. Hogy miért?
Mert a női írók az életről írnak, általános dolgokról. Én is. Na nem itt, hanem a painperdu-n.
Kiragadnak egy teljesen átlagos jelenetet, és elmondják, mi történt, elemzik. Na pontosan ilyeneket írok én is. Vagyis női író lennék.
De én sose akartam női lenni. Persze, hogy lány vagyok, vagy nő... De akkor is, mindig férfi szemmel szerettem volna írni. Tudom, hogy ez nem jó, de én lenézem a nőket. Nem úgy, hogy semmire nem jók, mert jók vagyunk nagyon sok mindenre, mégis csodálom a férfi a nemet. Az egészet lehetetlen megmagyaráznom, de a lényeg, egy nő nem író. Az írók férfiak.
Most Úristen mit szabadítanék fel, ha ezt kijelenteném hangosan, mondjuk az egyetemen, ami tele van lányokkal. Vagy egyáltalán, ez a saját nemem! Miért van ez?
Büszke vagyok arra, ami vagyok. Sosem szerettem volna fiú lenni. Nekem tökéletes az, hogy nőnek születtem. Szeretek nő lenni. A szebbik nem. De egy nő, ha író lesz, akkor elférfiasodik. De egy nő akkor sem lehet, író. Az nem nő.
Összezavarodtam... Most szeretnék író lenni, vagy sem? Mert, ha igen, akkor is nő maradok. És női író. Mert ez van, erről tudok írni...
(amiről írtam, hogy majd jön, az tényleg jön, remélem a hétvégén, végre lesz szusszanásnyi időm, a héten vagy 7 beadandót megírtam, magyarul, franciául, alig aludtam, nem csináltam semmit, jegyet irattam be... Jövőhéten meg vizsgáááák, oh igen. Közben készülök Párizsba, és félek. Bárkinek elmesélem, mind odavan, hogy "oh PÁRIZS??? de jó neked!!" De én félek, biztos, hogy ez a jó nekem? Teljesen új helyen, ismeretlenekre bízva magam? Csak azért mert rájöttem, hogy nem tudok eléggé franciául, és hogy fél évig hiába vártam valakire? Mi lesz velem kint? Az egyik tanárom mondta, hogy a könyvkritikám nagyon jó lett, szoktam írni, ugye? Ötöst adott, de... hát tanuljak meg franciául... Azt mondta, ne csak fél évre menjek ki, legalább egy évre, de legjobb lenne a másfél... MÁSFÉL! Annyira nem tudok, max 2 egymást követő félévet halaszthatok... De meggondoltam, és tényleg jó lenne egy évre kimenni. Egy év Párizsban, tél, tavasz, nyár, ősz és megint tél...Vajon ez kell nekem? Ja és a tanárnő azt mondta, hogy érzi bennem az irodalmárságot... Vagyis a mesterképzésen mindenképp az irodalmi részre menjek. Ez jól esett, bár eszem ágában sincs irodalmárnak lenni. Irodalom-professzor. Hogy mások írását elemezgessem egész életemben? Erre nem tenném fel az életem. Nem. De akkor is jól esett. És persze, a mesterképzésen biztosan az irodalmi részt választanám, nem a nyelvészetit. Az annyira messze áll tőlem... Na ennyi volt a zárójeles rész.)

Nincsenek megjegyzések: