októbernek

Ránézett. Mit vársz tőle? Engedd el. Nem kaphatsz úgyse semmit. Nem érzed, hogy nem érdekled? Nem érzed, hogy nevetnek rajtad miatta?
És ha igen? És ha csak fél megmutatni magát? Ne nézz rá, mindig itt kezdődik. Ne nézz rá, még gondolatban sem. Ne nézz rá, ez a főszabály.
Szabály? Itt nincsenek szabályok. Nem lehetnek szabályok. Nem állíthatok szabályokat. Ez szabályok nélküli.
Meg akartam neki mutatni mindent. Hogy ki vagyok én, hol vagyok. Kitalálni valakit, aztán ráhúzni, ez én vagyok. Kérdés, ki vagyok? Hol vagyok? Mi vagyok? Majd egyszer, talán majd egyszer megtudom, és neki is megmutatom. Talán majd egyszer érdekelni fogja. Nem szeretem a talánt. Ha létezik talán, létezik a nem talán is. És ha létezik az ellenkezője, akkor arra is van esély, hogy megtörténjen. Talán gondol rám néha, talán eszébe se jutok soha. Talán egyszer több közünk is lesz egymáshoz. Talán soha többé nem is találkozunk. Talán most is benn ül az órán, ahol nekem is lennem kéne. Talán otthon fekszik, zenét hallgat, és jól szórakozik (és eszébe sem jutok).
Meg fogom tudni az igazságot? És nem akarok talánt. Talán igen, talán nem. Ez a világ legrusnyább szava. Talán. Nem szeretem az a-t. Se az á-t. De talán csak a talán szóban. Írtsuk ki a talánt. Én tudni akarom.
Most együtt kéne lennünk valahol. Mint, ahogyan elképzeltem és kitaláltam. Miért képzeltem el? Hiszentudhattam volna, hogy soha semmi sem alakul úgy, ahogy elterveztük. Mindig a jövőnek éle. A jövőnek. Pedig miért? Semmi sem olyan, mint ahogy hittem.
Miért vagyok ilyen naiv? Miért kell elképzelnem dolgokat? Miért kell szenvednem? Hogy egyszer majd hátradőlve élvezhessem, igen megérte ennyit szenvedni, várni. Megint a jövő...
Odamegyek a suli elé, és meglátjuk mi lesz. Ott lesz-e, vagy sem. Miéer kell mindig mindent ennyire elterveznem? Valaki jöjjön ide, és rázzon fel. Hadd térjek magamhoz. Elegem van. A saját életemet akarom.
Rámzuhan a plafon. Ez a nagy sötétbarna, aranyozott díszítésű plafon. És az a kilógó díszítés pont a szemeim közé esik.
Meghalok. Elhunytam 20 évesen. Halál oka: plafon alatti összenyomódás. Helye: Szabó Ervin könyvtár, Bölcseleti olvasóterem, harmadik asztal széle. Gyászolják szerettei, akik (reméli a halott) sokan vannak.
Kifogyott a töltőtollam.
Szeretetéhség. Miért van ennyire szeretetéhségem? Miért küzdök ezzel a korral? És ha kapok, mondjuk a családtól, az nem elég. Én azoktól akarom kapni, akikért meg kell küzdeni, hogy adjanak. És ha tőlük kapok, az jó. Akkor boldog leszek.
Megyek Baudelaire verset másolni, hogy legalább valami hasznosat is tegyek, a siránkozáson kívűl.

(2008.október 2., Budapest, 8. ker., Szabó Ervin Könyvtár, vmikor dél és egy óra között)