Most jöttem rá, igen pont most ebben a pillanatban, hogy egyre kevesebbet vagyok otthon. Otthon otthon, Miklóson. Épp arra gondoltam, hogy múlt szombaton mit csináltam ilyenkor, és rájöttem, hogy utána itt voltam Zuglóban és néztem a Szindbádot a tévében. Szóval múlt hétvégén sem voltam otthon sokat, csak egy éjszakára. És ezt kifejezetten élvezem. Komolyan.
Ez a hét meg nagyszülős hét volt (van). Hétfőn találkoztam Mamáékkal, akik vérvétel miatt bejöttek a városba, én meg inkább lógtam a suliból és velük voltam. Akkor sétáltunk egy nagyon nagyot a Városligetben, olyan szép idő volt, és igen igen, rugdostam az avart. És annyira szeretem őket ilyenkor hallgatni, hogy régebben milyen volt a Liget, mit csináltak ők benne. Olyan furcsa például ott sétálni, ahol azelőtt ők játszottak. Hiszen a Liget az övék volt, itt laktak mindig is a közelében.
Aztán tegnapelőtt meg tegnap (vagyis csütörtök-péntek) kimentem hozzájuk Surányba, Anyu meg Öcsi is ott volt, de ők máig, vagyis szombatig maradtak. Most is nagyon szép idő volt, Öcsivel fociztunk a kertben, meg kergettük Alexet. És persze, hogy Mama kihasználta az alkalmat és sütött egy tepsi almás pitét, amit én szerény módon egy nap alatt szépen (szinte egyedül) meg is ettem. Igen, aztán meg itt fogok sírni, amikor nem jön rám a gatya...
Aztán hazajöttem tanulni, bár, hogy mit, azt nem tudom, de nem is csináltam ma semmit, azon kívül, hogy végre rendet raktam az asztalon...
Holnap meg a másik Mama szülinapja, úgyhogy holnap irány Makád, utána este meg színház, A kellékes, a Pesti Színházban.
Közben meg csütörtök este nagyon boldog lettem, hála két darab smsnek, aminek a következménye egész péntek átesemesezése...
José Gonzalez - Teardrop
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése