oh Tokaj

Tegnap, szombaton Angival Tokajban jártunk. Nem szórakozni (elvileg), hanem keményen dolgozni. Tegnap (meg tegnapelőtt és ma) Tokajban szüreti felvonulás, rendezvény, mulatság volt. Mi meg hoszteszek voltunk. Vagyis inkább lufifújó, szétosztogató, cukros nénik, akik majd megfagytak, mert persze tegnap végig szakadt eső.
Tokaj! Imádlak, imádunk. Annyi szép emlék köt oda, azok a fesztiválozások, a főtéren reggelizések, a harangütésre táncolások, a Coop, a májkrémes kifli, a sok-sok gyros, lángos, a tűző napon menetelés az állomásról, állomásra, 40 kg-i csomaggal, a sok nevetés, ismerkedés, a koncertek, a gouranga-sátor mellett aludni próbálás, ami minden éjszaka azért összejött... és persze a bor!
Most visszalátogattunk. Mikor megtudtuk, hogy az egyik szombati úti cél Tokaj, azonnal rávágtuk, mi mi mi mi, mi szeretnénk menni!
A koordinátor csaj, a biztonsági őrök is mind-mind aranyosak voltak, a bohóc lány cuki, csinált nekünk is sok-sok lufi figurát, és persze kiderült, hogy ő is az Eltére jár, kicsi a világ.
Találkoztam egy francia pasassal is, aki megdicsérte a francia tudásom, és mivel tele vagyok gátlással a francia tudásomat illetően, ezért nagyon örültem neki. Kiderült, hogy ő ilyen vándor-féle, meg azért Magyarországot nagyon szereti, élt itt pár évet, ezért tudott is egy kicsikét magyarul, de inkább franciául beszélgettünk. És egy nagyon fura, de örvendetes hír: a magyarok nagyon kedvesek, segítőkészek! Ezt ő mondta, és amikor rácsodálkoztam, és mondtam neki, hogy hát mi magyarok pont az ellenkezőjét halljuk, ő nem értette, honnan veszem ezt! Szóval van remény!
Most körbestoppolja Magyarországot, pár napja járt Tarcalon, ahol felvette egy polgármester, azt nem tudom, melyik helységé, de a lényeg, hogy ő mondta neki, hogy jöjjön el a hétvégén Tokajba, mert nagyon jó lesz. És még ingyen szállást is kapott...
Mi meg sok sok ingyen bort, meg pálinkát. Mivel esett az eső, ezért nem volt annyi érdeklődő, mint ahogy várták, és így az árusok lufiért cserébe adtak nekünk forralt bort, aztán kaptunk 6 puttonyos aszút, meg törkölypálinkát. Innentől kezdve már egyáltalán nem fáztunk.
És az estét, egy jó kis táncolással zártuk az esőben, mivel nem volt sok néző a színpadunknál, ott meg épp egy nagyon jó koncert ment, ezért Angival táncoltunk. És utána, hogy elindulhassunk haza, karaokéztunk a színpadon. A 67-es úton, várhatsz rám dideregve... Így fotó is készült arról, hogy valaki karaokézik, meg mi is kiélhettük szereplési vágyunkat. És még nézők is voltak!
Ezek után már félve jegyzem meg: még pénzt is kapunk ezért a napért!
Tokaj, hívj bármikor, megyek!!!
(a képen a két db teknős karkötő van, ha nem lennének felismerhetők)