Nos úgy indult a tegnap este, mint egy gyönyörű péntek este. Vagyis délután.
De már reggel is érezhettem volna, hogy ez a nap sem fogja pozitv kilengésbe vinni a borzalmas hetemet.
Szóval reggel sikeresen elaludtam, így nem mentem be az óráramra, pedig kiselőadást kellett volna tartanom arról, hogy Kosztolányi hogyan fordította le Baudelaire La musique versét. Pedig tanárnő, én készültem! Csakhát az ágy kényelmesebb volt hétkor...
Na ezek után, hogy ilyen szépen elszúrtam az egészet, jött a folytatás.
Délután találkoztam Enivel, és együtt mentük el a varrónőhöz a ruhámért. Itt órákat kellett várnunk, hogy elkészüljön a ruha, de kész lett! :)
Utána terveztük, hogy elmegyünk végre a Sugar!-ba, de annyira elhúzódott az egész ruhás dolog, hogy nem mentünk. Hanem haza, vagyis ide hozzánk. Hogy akkor majd innen indulunk a buliba. Vagyis a koncertre. A Gödörbe, az Irie Maffia koncertre.
Niki elment ügyelni, kettőnké lett a lakás. Éljen!
Jager hűtőből ki, az egész elfogyasztása, hirtelen jött jókedv, telefon B-től, hogy ő valszeg nem jön, mert éppen most jött rá, hogy két év után szakítani akar. Telefon Bálinttól, hogy induljunk már, fél órát kapunk, hogy a Deákra érjünk. Rohanás, ajjaj, még ez is, az is kell, de odaértünk fél óra alatt. És ez még olyan kilenc körül volt. De a Gödör előtt rohadt nagy tömeg, tele kistinikékkel (Anyu, Apu csak így elengedi az összes 15 évest??), esély nincs a bejutásra. Na jó, akkor hova? Szimpla! Induláskor összefutunk Dórival és Annával, jönnek velünk. Szimplában két korsó sör után már nem emlékszem, de a Morrisonsba kötöttünk ki. Ahol eddig soha nem volt jó. Hát most se.
Övtáskám sikeresen kinyitódott és minden (!), ami benne volt kiesett. Vagyis: telefon, kulcs, ruhatárjegy, Eni iratai.
A parketten tömeg, esély sincs a megtalálásra. Telefon kicsöng, de jó még életben van! De senki nem veszi fel. Aztán valaki visszahív róla, hogy megtalálták, de ők már a Nyugatinál vannak, mi meg nem tudunk odamenni, nincs kabátunk. Vagyis van, de csak a ruhatárban. De ahhoz meg nincs meg a biléta. Szar ügy. Eni iratai előkerültek. Kulcs sehol. Zokogás szélén állok. Nincs kulcs, nem tudunk hazajönni. Telefon már nem érdekel.
Kulcs, kulcs, rohadt kulcs, hol vagy? Kérdezzük a pultokat, nem adtak-e le kulcsot. Nem, kérdezzük a ruhatárat. Ruhatár: nem, nekik nem. Várunk. Próbáljuk átfésülni a parkettet, amennyire lehet. Nincs. Kabátot kivenni? Várjuk meg a zárást. Oje. Ülünk. Magunkba estünk.
Négykor még rengetegen vannak. De már kezdenek fogyni. Eni elmegy, még egyszer megnézi, hátha most talál kulcsot... és... IGEN! Megvan mind! A földön! Juhé! Akkor már csak a kabát kell. Azt is sikerül! Valakik megtalálták leadták. Így mi is megkapjuk a kabátokat.
Kinn megfagyunk. Nagyon fújt a szél.
Sikerült elérnem az első trolit haza.
Bejutottam a lakásba a megtalált kulcsokkal.
Ma megyek dolgozni.
Azt hiszem megfáztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése