Kedves Lyra (mert most ez leszel, mivel ebben a térben ezt használod)!
Elfelejtettem megköszönni a vasárnap délutánt, azóta is a hidakon megállós, elszendergős, cigizős, élet nagy kérdéseit firtatós, szeretjük egymást, meg mindenkit úgy általában... beszélgetésünk jár a fejemben. Vagyis néhány szó, mondat, és közben a decemberi miklósi Dunapart. Mert hát mi mégiscsak vidéki lyányok maradunk, bármit is teszünk, tennénk ellene, ez a hely a mi helyünk, ha Miklós akkor ez a kép, és ez a beszélgetés... Oh oh oh, sokat ömlengek, azt hiszem...
Szóval köszi mégegyszer, szeretlek! És majd majd ne aggódj zargatni foglak a nagy messzi idegenből is, akár egy órás telefonálásra...
utóiratnak: biztonságban éreztem magam, mikor vezettél, pedig ilyen kevés vezető mellett van. Vedd annak, aminek szeretnéd ;)
1 megjegyzés:
Erre sok dolgot írnék, de van amit nem lehet kifejezni, csak van...(L)
Én is köszönöm:)
Megjegyzés küldése