trois jours

Vagyis három nap...
Tehát mikor is írtam utoljára... szombaton, amikor nagyon nagyon csúnya idő volt, zuhogott a hó, és minden tiszta lucsok volt. Mennyire fura ez a szó, hogy lucsok... Egyáltalán ugye van ilyen, nem én találtam ki?!
Aztán vasárnap Párizs volt soron, ha már szombaton kimaradt, Norbival találkoztam a Saint-Michel kútnál, aztán átmentünk a Champs-Elysées-re, hogy csatlakozzon hozzánk Bogi, szintén jeune fille aupair. Mivel hideg volt, és mivel pont egy mozi bejárata előtt találkoztunk, ezért adta magát, hogy természetesen menjünk moziba! Úgyhogy megnéztük a Slumdog Millionaire-t, amit tényleg komolyan őszintén mindenkinek ajánlok!!! Azóta is a zenéjét hallgatom. (bár sajnálom kicsit, hogy végül azt néztük meg, mert már megvolt a gépemen is, de legalább voltam Párizsban moziban, nem is akárhol, a Champs-Elyséen!!)
Utána, mivel mindenkinek dolga volt, ezért egyedül maradtam, de nem volt kedvem hazavonatozni azonnal, és még egy kicsit sütött is a nap, és ember! itt vagy Párizsban! Nehogy már hazamenj! Szóval elmentem a Pere Lachaise temetőbe, hogy én akkor most jól megnézem a híres emberek sírjait. Bár szerintem ez elég morbid, mert mi van ott? Jóesetben a testének a maradványai, lebomló anyag, ami szerintem nem Az ember. Az csak a szervezet, ami működtette Az embert, aki fontos volt. És ami fontos volt, az eltávozott a halál pillanatában és maga után hagyta a lebomló anyagot, amire már nincs többé szüksége.
De azért elmentem, fő célként Jim Morrison sírja belőve. Vagyis azt hittem, belőve, mert nem találtam meg. Mivel térkép csak néhány helyen van elszórva a temetőben (ami szerintem nem is baj), ami elég nagy és zsúfolt, ezért ha nem fotózod le, vagy nincs extramemóriád, vagy esetleg egy temető térképed, nem sok esélyed van. Én meg fotózni nem akartam egy temetőben, a többivel meg nem rendelkezem, ezért tettem egy nagyon nagy sétát, közben figyeltem a sírokat, a rengeteg turistát. De az azért vicces, hogy egyetlen általam ismert névvel sem találkoztam a sírokon közben, pedig dugig van ismert emberekkel, vagyis a sírjaikkal.

hétfő: Soldes-oltam a Forum des Halles-ban suli után. Vettem csizmát és kabátot is, de a kabátot lehet holnap visszaviszem, mert túl nagy. Bár csak ez az egy méret volt már a boltban, és gondoltam egyéletem egyhalálom, nekem ez kell, annyira nem nagy, ma felpróbáltam megint, és bizony nagynak találtam... de nem tudom. mert ha visszaviszem, akkor nem lesz az enyém, én meg már úgy összebarátkoztam a gondolattal, hogy az enyém. Milyen problémák, ááá.
Aztán már egy ideje a fejemben motoszkált, hogy ideje lenne megtudni pontosan, mit is takar a telefon előfizetésem, amivel ugye Apu (a francia) "meglepett", miután közöltem vele még régesrég, érkezésemkor, hogy szeretnék magamnak venni egy sim kártyát, és akkor vett Ő. Hogy tényleg úgy van-e, hogy 20 percet telefonálhatok havonta és ennyi? És ha vége a 20 percnek, akkor utána leblokkol és nem hívhatok senkit? Hát igen, ez pontosan így van... És akkor, ahogy nézett rám, mintha én a fél világot hívogatnám vele, és kihasználom őket, akik kifizetik, ugye. De már vagy 10 perc lement a 20ból, mert ugye ha hívsz vkit, és az illető neadjisten fel is veszi a telefont már 1 perc mínusz. Nos nekem meg nem csak velük kell tartanom a kapcsolatot, és tényleg nem telefonálgatok vele, még az smsen kb 3 napja zaklató embernek sem válaszoltam soha, mert kitudja mennyibe kerül. Annyire felhúztam magam a nézésén, hogy eldöntöttem, najó, itt a motorolám, ami nem hiába lett, khm, "kártyafüggetlen", márpedig én veszek magamnak egy sim kártyát, feltöltőset, és azt fogom használni, a másik meg akkor tényleg az aupair telefon. Ma vettem is, egyedül bementem egy francia boltba (és furcsamód még győzködnöm sem kellett magam, mit tesz az indulat) és mondtam nekem feltöltős kártya kell most (persze franciául), a csaj mondta az 30 euró, de 29-ért telefonnal együtt kapom. Oké, akkor a telefonosat adja, kitudja, működik-e a "kártyafüggetlen" kisdrágám a francia kártyával, így legalább biztosra megyek. Nos ma 3 telefonnal jöttem haza, ebből kettő működött, a harmadik meg várta, hogy működhessen, és *dobpergés* MŰKÖDIK! én ennek annyira örültem! Mert a kisdrága sose teszi azt, amit szeretnék. Sose akarj egy telefont azért, mert szép. Sose akarj Motorolát.
Úgyhogy most két számom van, két telefonom. (vagyis 3, de kettő működik)

Aupair fronton nincs semmi izgalmas, PP ma nagyiéknál alszik, szerencsére én nem, mert Apu holnap hajnaltól dolgozik. Holnap meg majdnem szabadnap.
De a következő két hetet nem várom, szünet a bölcsiben, suliban, egész nap PP és én leszünk. Csak ne kelljen nagyizni, kérlek!