*

Túléltem az éjszakát, bár nehezen, több, mint a felénél ébren voltam. Reggelre akkora lett a folt, hogy... na szóval nagyonnagy. És eldöntöttem, hogy akkor is megmutatom Apunak, ha le kell hozzá tolni a gatyámat, mert láttam rajtuk tegnap, hogy nem hitték el annyira, hogy ekkora fájdalmaim vannak, pedig nem sírtam, csak egyszerűen nem tudtam lábra állni. Egyébként nagyobb, mint a tenyerem, mármint a folt. És olyan sötét lila, hogy csak na.
Meg is mutattam Apunak (Anyu hajnalban felhúzott Északra melózni). És akkor elámult, hogy jé tényleg mekkora. Meg kissrácnak is megmutattam, de őt annyira nem hatotta meg. Meg nagyinak is megmutattam, akit viszont annyira meghatott, hogy azonnal bekente valami kenőccsel, aminek hála még most is ragad az oldalam. De legalább igaz, ami igaz, kevésbé fájok. PP meg, amíg, mint a partra vetett hal feküdtem az ágyon, és félig letolt gatyában vártam nagyiéknál, hogy beszáradjon a krém, nagyon jót szórakozott azon, hogy Tatának boboja van, és nagy bumbumja volt (bobo=fáj).
De legalább ma már lábra tudtam állni, sőt nagyiékkal még sétálni is elmentünk délután, igaz, mikor PPre rájött a napi futassuk meg az egész familíát, akkor kiderült: futni még nem tudok, ezt ne erőltessük. Nos ennyit a fájdalmakról, és leírom, amit még tegnap, meg előtte szerettem volna.

Szóval üldöz. Valamiért üldöz ez az arc. És nem tudom, miért van rám ekkora hatással. Félek tőle, tartok tőle, gyűlölöm. Ez Jenny drága arca, az egyetemről. És láttam kedden a vonaton. Nos nem pont őt, ugye, mert remélem Pesten van, messze innen, hanem ugyanazt az oroszlánarcot, ugyanazt a vonásokat, csak kicsit csúnyább kiadásban. Annyira megijedtem. Hogy tud rám egy arc ennyire befolyással lenni?!

Aztán rue Rivoli, a Louvre melletti "utcácska" tele boltokkal, napersze, hol máshol lennék a szabadnapomon... Megállított egy francia srác, hogy merre van a legközelebbi Gap bolt.Sajnos nem tudtam, pedig a srác nagyon aranyos volt, ezért továbbment (persze mentem 50 m-t és megláttam azt a bizonyos Gap boltot, amit keresett...), aztán 5 percre rá egy idősebb néni, szintén francia, merre van a BHV. Mondtam neki, hogy sajnálom, de nem tudom, szerencsére mögöttünk jövő nő elkapta és elmondta neki, így én is megtudtam, és megörültem, mert eszembe jutott, hát nekem kell fogas tényleg!
Konklúzió: két nem turista, legalábbis anyanyelvi szinten, kiejtéssel beszélő francia leszólított és útbaigazítást kért TŐLEM Párizsban. Vagyis franciának, ezen belül is párizsinak néztek (nem, nem OrsiPárizsinak)!
Nagyszerű nem?

Egyébként meg lusta vagyok, mint a fene, lenne egy csomó időm, pl painperdure írni, de valahogy nem megy. Pedig már követeléseket kaptam, hogy írjál már. Hahó! Talán téli álom, vagy mi ez? Meg levelekre is válaszolni kell, meg életjelet adni magamról haza. Meg úgy általában egy csomó minden.

Meg nem kéne kissrácot és családját kibeszélni a hátuk mögött a magyar nagyival, akinek ugye semmi köze kissráchoz, csak annyi, hogy az egyetlen unokájának a félbátyja. Pedig ma este kaptam kissráctól 5 rajzot is. Ma este kivételesen kedves volt. Még kekszet is adott, miután kértem tőle. Csak hallgatna az emberre...