kocsibaültem sírtam.
megláttam Anyut és öcsit a kijáratnál sírtam.
közben eltelt több mint hat óra és nem sírtam.
csak bámultam magam elé, és nem is gondolkoztam.
most itthon vagyok,
nem sírok.
mindenki mondja, nem a te hibád.
köszönöm.
de akkor kié?
ha nem az én hibám lenne, nem lennék itthon.
ha tényleg mindent megtettem volna, amit lehetett volna, nem küldtek volna haza.
túl sok a volna és túl sok a tény.
tény: itthon vagyok.
kirúgtak.
menj holnap.
itt a jegyed.
de mosolygunk.
és beszélgetünk, az ajtóban állva, közben zúg a bojler és kattog.
azon az érdekes kattogásán, amit minden este hallgattam és már altatott.
már hiányzott ha nem kattogott,
azon a monoton kattogásán.
ez volt a háttér zaj.
és életem legcsúnyább dolga történt.
egy országból, egy városból űztek el.
A városból. A városomból. amit meg akartam erőszakolni,
bár már annyian tették előttem, mégis én is
legalább egy kis darabot belőle,
magaménak tudni.
egy családból.
egy családból űztek el.
és nem az én hibám? persze ehhez több személy kell.
de ha minden jó lett volna, most is hallgatnám a bojler kattogását.
most is a nagy takaró alá bújnék.
most is ott lennék, és azon gondolkoznék, mit csinálok holnap a szabadnapomon.
holnap A város melyik szegletét járom be.
melyik szeglete. észak, dél és a többi irány.
holnap anyu túrógombócot csinál, paradicsomlevessel.
csak nekem.
de én mégis már a visszajegyeket nézem,
hogy visszamenjek.
közben valaki látni akar.
közben valaki akar valamit.
többet, amit én nem adhatok,
mert az én szerelmem, a szívem A város.
pedig nemisismerem. soha nem is fogom.
jegyezd meg, NEM LESZ A TIED.
pedig én is szeretném látni,
szeretném a bizsergést.
de félek, hazajöttem, mennyi időre,
nem sok. legalábbis remélem
remélem? és ha nem?
nemszabad.
A város.
vissza
kell
menned
hamar
mert
k
e
l
l
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése