És hogy?
Tehát a helyzetemen sikerült jobban rontanom a kedd éjszakai "eltűnésemmel". Vagyis Párizsban voltam, lekéstem az utolsó vonatot, de mivel szerdán "szabadnapom" volt, ezért nem aggódtam, ja meg persze azért se, mert Norbinál alhattam, így nem kellett a pályaudvaron. Apuval leesmseztem a dolgot, de reggel Anyu telefonált, hogy ezt nem csinálhatom, ő nem engedné el a lányát Párizsba este. És hogy az én szüleim mit szólnak ehhez, beszélni akar anyuval, adjam meg a számát. Nos elképzeltem ezt a vicces esetet, Fany felhívja anyut és angolul beszélgetnek arról, hogy elmehetek-e éjszaka Párizsba. Fany mondta, hogy csütörtök este, mikor hazajön majd leülünk és megbeszéljük az esetet. Meg az egész esetemet. Szóval ez ma este lesz.
Ezért is félek.
Kedden a többiek azt mondták iszogatás közben, hogy ha tovább folytatja Fany ezt az egész, te gyenge vagy, nem bízom rád a gyereket, meg hasonlókat, akkor azonnal keressek új családot. Szóval várom a ma estét, hogy keresnem kell-e egy új családot.
PP egész héten (kivéve hétfőn, mert akkor Apu is itthon volt) Nagyiéknál volt. Kedden-szerdán ott is aludt, tehát tegnap hozták haza éjszakára. Aztán ma reggel jöttek érte, és kérdeztem, hogy mehetek-e én is velük. Nem, nem mehetek. Nagyi kifakadt, hogy mióta itt vagyok, több a gondja, a feladata, nem tudják élni a saját életüket... És azért jöttem, hogy vigyázzak a kislányra... nekem mondja?! NEKEM MONDJA?!Szerinte miért küzdök Fanyval?! Szerinte ez az én döntésem, hogy PP márpedig náluk lesz egész héten?! Legyen már vége a szünetnek. Ja és odavetette, hogy szabadnapom van, menjek Párizsba. De az a hangsúly. Meg hogy megtiltotta, hogy velük menjek...
Úgyhogy itt vagyok egyedül a lakásban és várok. Várom, hogy rám szakadjon az ég.
Várakozó állasba helyezkedem.
Várok.
Nos, ezt várom, hogy vajon most elküldenek-e vagy sem. Mert PPvel a héten annyi kapcsolatom volt, hogy megfürdettem este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése