február 27.

kocsibaültem sírtam.
megláttam Anyut és öcsit a kijáratnál sírtam.
közben eltelt több mint hat óra és nem sírtam.
csak bámultam magam elé, és nem is gondolkoztam.
most itthon vagyok,
nem sírok.
mindenki mondja, nem a te hibád.
köszönöm.
de akkor kié?
ha nem az én hibám lenne, nem lennék itthon.
ha tényleg mindent megtettem volna, amit lehetett volna, nem küldtek volna haza.
túl sok a volna és túl sok a tény.
tény: itthon vagyok.
kirúgtak.
menj holnap.
itt a jegyed.
de mosolygunk.
és beszélgetünk, az ajtóban állva, közben zúg a bojler és kattog.
azon az érdekes kattogásán, amit minden este hallgattam és már altatott.
már hiányzott ha nem kattogott,
azon a monoton kattogásán.
ez volt a háttér zaj.
és életem legcsúnyább dolga történt.
egy országból, egy városból űztek el.
A városból. A városomból. amit meg akartam erőszakolni,
bár már annyian tették előttem, mégis én is
legalább egy kis darabot belőle,
magaménak tudni.
egy családból.
egy családból űztek el.
és nem az én hibám? persze ehhez több személy kell.
de ha minden jó lett volna, most is hallgatnám a bojler kattogását.
most is a nagy takaró alá bújnék.
most is ott lennék, és azon gondolkoznék, mit csinálok holnap a szabadnapomon.
holnap A város melyik szegletét járom be.
melyik szeglete. észak, dél és a többi irány.
holnap anyu túrógombócot csinál, paradicsomlevessel.
csak nekem.
de én mégis már a visszajegyeket nézem,
hogy visszamenjek.
közben valaki látni akar.
közben valaki akar valamit.
többet, amit én nem adhatok,
mert az én szerelmem, a szívem A város.
pedig nemisismerem. soha nem is fogom.
jegyezd meg, NEM LESZ A TIED.
pedig én is szeretném látni,
szeretném a bizsergést.
de félek, hazajöttem, mennyi időre,
nem sok. legalábbis remélem
remélem? és ha nem?
nemszabad.
A város.
vissza
kell
menned
hamar
mert
k
e
l
l

hoolnap

na ezt nem gondoltam volna. vagyis a helyes cím: ma.
szóval pontosan kb 17 órán belül Pesten leszek. és nem önszántamból.
na erről majd részletesebben. de arra most jöttem rá, hogy tökéletesen béna vagyok a csomagoláshoz. csak egy bőröndöt viszek haza, és a másik amit itthagyok, kb az a fölösleges bőrönd. mert tele van olyan cuccokkal, amiket soha az életben nem fogok használni. se itt, se otthon. tehát igazából azt kellene hazavinnem és otthon is hagynom. ennyi.

na mégis mi lesz?

És hogy?
Tehát a helyzetemen sikerült jobban rontanom a kedd éjszakai "eltűnésemmel". Vagyis Párizsban voltam, lekéstem az utolsó vonatot, de mivel szerdán "szabadnapom" volt, ezért nem aggódtam, ja meg persze azért se, mert Norbinál alhattam, így nem kellett a pályaudvaron. Apuval leesmseztem a dolgot, de reggel Anyu telefonált, hogy ezt nem csinálhatom, ő nem engedné el a lányát Párizsba este. És hogy az én szüleim mit szólnak ehhez, beszélni akar anyuval, adjam meg a számát. Nos elképzeltem ezt a vicces esetet, Fany felhívja anyut és angolul beszélgetnek arról, hogy elmehetek-e éjszaka Párizsba. Fany mondta, hogy csütörtök este, mikor hazajön majd leülünk és megbeszéljük az esetet. Meg az egész esetemet. Szóval ez ma este lesz.
Ezért is félek.

Kedden a többiek azt mondták iszogatás közben, hogy ha tovább folytatja Fany ezt az egész, te gyenge vagy, nem bízom rád a gyereket, meg hasonlókat, akkor azonnal keressek új családot. Szóval várom a ma estét, hogy keresnem kell-e egy új családot.

PP egész héten (kivéve hétfőn, mert akkor Apu is itthon volt) Nagyiéknál volt. Kedden-szerdán ott is aludt, tehát tegnap hozták haza éjszakára. Aztán ma reggel jöttek érte, és kérdeztem, hogy mehetek-e én is velük. Nem, nem mehetek. Nagyi kifakadt, hogy mióta itt vagyok, több a gondja, a feladata, nem tudják élni a saját életüket... És azért jöttem, hogy vigyázzak a kislányra... nekem mondja?! NEKEM MONDJA?!Szerinte miért küzdök Fanyval?! Szerinte ez az én döntésem, hogy PP márpedig náluk lesz egész héten?! Legyen már vége a szünetnek. Ja és odavetette, hogy szabadnapom van, menjek Párizsba. De az a hangsúly. Meg hogy megtiltotta, hogy velük menjek...

Úgyhogy itt vagyok egyedül a lakásban és várok. Várom, hogy rám szakadjon az ég.

Várakozó állasba helyezkedem.

Várok.

Nos, ezt várom, hogy vajon most elküldenek-e vagy sem. Mert PPvel a héten annyi kapcsolatom volt, hogy megfürdettem este.

waiting for the big...

mostan várom a fejleményeket. mert lesznek, nem is kevés. és félek. meg izgulok.

mostan várom a fejleményeket. mert lesznek, nem is kevés. és félek. meg izgulok.

mostan várom a fejleményeket. mert lesznek, nem is kevés. és félek. meg izgulok.

mostan várom a fejleményeket. mert lesznek, nem is kevés. és félek. meg izgulok.

mostan várom a fejleményeket. mert lesznek, nem is kevés. és félek. meg izgulok.

mostan várom a fejleményeket. mert lesznek, nem is kevés. és félek. meg izgulok.

androgün

Na most, ha nem nézzük meg jó alaposan, csak hirtelen rápillantva, meg tudnánk-e mondani, hogy fiú-é vagy lány?







(megoldás: fiú, Axel a modell neve, gondolom az igazi is.
egyébként Todd Lynn bemutatóján készült a fotó Londonban, a fashion weeken)

Oh és a londoni fashion week mekkora felüdülés a new yorki semmi után! pedig általában a londniért nem vagyok annyira oda, de ez a new yorki annyira de annyira szar volt, itt emg most végre tényleg ruhák, tervezés és szépség, meg divat, meg egyediséééég. Pl az első bemutató, amit megnéztem Vivienne Westwood Red Labelje volt. Annyira eltalálta! Mit nekem Vera Wang, meg a többi nagy new yorki divattervező, aki ötlettelenségben szenved!



az a sárga ruha nagyon tetszik. (fotók style.comról)

most éppen itten

Most éppen itten nem vagyok sehol,
pedig szeretnék lenni valahol,
szerettem volna lenni, de soha
nem lehettem, es idôknek soka
pereghet el, foglyul ejtett homok,
önforgató clepsydra, senkisem
voltam, leszek, bár néhanap vagyok,
vagy lenni vélek, mint a jégcsapok,
ahogy csöpögve hûtik a Napot.

Petri György

torzonborz, fekete állat

Torzonborz, fekete állat, iszonyú karokkal, iszonyú fekete medvekarokkal,
fetrengtem a jajgató füvön s szagattam a tölgyek menekülő gyökereit;
aludtam, mint bányában a kő, aludtam, mint vasban a mágnes,
aludtam, mint bennetek a rémület.

Jobb volt, barátaim, jobb, igazán jobb volt a testnek örűlni,
testemnek örülni, ezer testemnek, medve-öntudattalan;
már unom a lelket, a finom s ravasz észt, jobb volna kergetni messzire döngő
szeleket a lusta mezőkön,

és zengeni, mint a vízesés, és szállani, mint a golyó száll,
meredek sziklák között zuhogni s száguldó harsonákkal a csöndből
kitépni a láncravert visszhangokat... - óh, nyomorultak,
tudnátok csak, mennyire megvetlek mind titeket!

Megvetlek, én: igaz Ember, megvetlek, én: igaz Állat,
torzonborz, fekete állat, ki éhes fogakkal, iszonyú fekete medvekarokkal
hemperegtek a porban, a fényben, s szeretem a földet, az isteni testet:
millió villám csatázza értem s velem a Szent Csatát,
millió mennydörgés ujjong szavaimból: Győzelem!

Szabó Lőrinc

18. kerület

Elegem van a facebookból. Valamire rákattintok, mert mondjuk kaptam egy olyan értesítést, hogy valaki elrabolt és szabadítsam ki magam. Mondom, mi van? Rámegyek erre ugye jön egy olyan, hogy engedélyezem-e. Mondom igen, tökéletes példája vagyok a bepalizható egyedeknek... és erre elküld egy olyan értesítést minden ismerősömnek, hogy én love lettert küldtem nekik... nos gondolom, mit gondolnak erről... szóval, ha valaki olvassa ezt közülük, akkor bocsi, egyálatlán nem állt szándékomban lovelettert küldeni... és még ki se tudtam szabadítani magam...

(cím folytatása) Avagy Montmartre. Ma ez lett soron, és egy kis élménybeszámoló akkor, csapjunk át turistásba. Csináltam két vicces térképet az útvonalamról a paintben! Olyan rég használtam már. És teszek be képeket is.

(színmagyarázat: bordó - gyalog megtett útvonal ; kék - metróóó ; rózsaszín - vonat ; azok a fura kinövések pedig nyilak akartak lenni, hogy az irány is látható legyen!)
Egyébként ma majdnem délben keltem, mire felmásztam már dél is elmúlt, úgyhogy csak olyan kettő fél kettő fele indultam, de mivel egyedül voltam egész nap, ezért gondoltam nem baj. Ja és Anyu megjegyezte, hogy ugye fogok takarítani a szobámban... Ők eléggé takarításmániások, legalábbis Apu minden hétvégén a porszívóval küszködik, meg a konyhabútorral, és mondta nem csak egy aupairre, hanem egy takarítőnőre is szükségük lenne. Hát hajrá, de a szobámba nem fogadom be!

Szóval Montmartre. Fura, hogy mióta itt vagyok, egyszer sem voltam ott. Pedig akárhányszor voltam ott előtte (pontosan kétszer), mindig lenyűgözött. A Sacré Coeur olyan hatással volt rám, mint előtte egy építmény sem. A kis utcák, a sok lépcső, a rengeteg turista a világ minden tájáról... Szóval ma Montmartre volt soron. Mint látható a térképen gyalog mentem oda a Gare du Nord-tól, ahova befut a vonatocska, mert még soha nem mentem gyalog onnan sehova, csak egyszer busszal, és akkor rájöttem, milyen gyönyörű a környék. Úgyhogy most gyalog vágtam neki. Térképet ma is itthon hagytam (direkt). Viszont a kesztyűmet nem direkt...
Mint várható volt, a Butte de la Montmartre, vagyis a domb tele volt emberekkel.

Aztán ugye meg a lépcső legtetejéről egész Párizs a lábad előtt. Csak kár, hogy ilyen szürke idő volt...


Galambok szemszögéből (azért jó lehet ilyen helyen üldögélni...)Konceeeert (bár elég hamis volt szegény)sikló teteje & Eiffel toronyutoljára ilyen gépet voltoszttárs-Veránál láttam... 7 éveA szokásos utcai táncosok + a tömeg, ami a Sacré Coeurből kijőve fogadottjé csak nem az ejfeltoroooony?a lépcsőőkmoulin de la galette, hátulról (tök véletlen vettem észre, úgy elbújt a házak között)ez csak mert annyira szépMarcel Aymé emlékére, még jó, hogy tavaly Catherine elolvastatta velünk ezt a novelláthééé, valaki elhagyta a kofferjét! na, hogy már én is szerepeljek egy fotón!ezt a helyet pontosan akkor találtam meg, amikor úgy gondoltam, kicsit elfáradtam, és leülnék egy parkba, és olvasnék, ha már úgyis hoztam magammal könyvet. és akkor meglett ez a játszótér, leültem egy padra és Szabó Lőrinc verseket olvastam. Azt hiszem egy órát legalább ott ültem. Imádom Szabó Lőrincet.Sajnos már előbb beszúrtam a képeket, mint a szövegeket, és mostmár csak linkként tudok írni. Utálok a blogspotba képet beszúrni, mert nagyon macerás. szóval ezért kék és aláhúzott, nem tudom eltüntetni. vagyis biztos ellehet, csak én nem értek hozzá. tehát a 18. kerület végeztével metróra ültem (kövesd a térképet! :D) és elmentem a Jauresig, amit akkor néztem ki, amikor még múltkor mentem hazafele a Pere-Lachaise-ből. Itt egy csatorna van, és nagyon megtetszett. Meg pláne az, hogy a metró a föld felett jár. Nem akartam hazamenni, ezért megnéztem. íme a bizonyíték róla.az a sín, a metró. a 2-es metró, mostmár tényleg a kedvencem, és még az ajtók is csak gombnyomósak, nem karemelgetős, mint a 4-es, amit a legtöbbet használok.
Ennyi. Mármint a mai "kiruccanásról".
Írnék még, de ez a szaros képberakogatás, elrendezés elvette az erőmet.

... ca serait si difficile ?... IL FAUT QUE TU RESPIRES

azt hiszem ebben az eljövendő egy évben fogok a legtöbbet sírni életemben. igen, ma is eltört a mécses, de szerencsére csak az utcán, addig vissza tudtam tartani.
és most szavakból indulok ki, amit felírtam a telefonomba, még jó, hogy magammal vittem, mert mindig sétálás közben jön rám az írhatnék, és legalább telefon volt nálam.

Oh és először is köszönöm szépen a telefonos segítséget! Az, hogy hallhattam a hangod, nagyon sokat segített. Igazából csak ennyire volt szükségem, és nem kell hazavinned! (szmájli)

Il faut que tu respires. Vagyis lélegezned kell. Nem adhatod fel. Mindig feladok mindent, ami nem tetszik. Nagyon hamar. Belevetem magam, felspanolom magam, hogy milyen jó lesz, aztán, ha csak kicsit is várni kéne, hogy olyan legyen, vagy először döcőgösen megy, vagy bármi baj van vele, azonnal feladom, otthagyom, lelépek, véget vetek. De most nem tehetem, nem mehetek haza, nem 1,5 órányi bkvzásra van, hanem 2,5 órányi repülésre. És nem mehetek haza. Addig nem, amíg ezt a kurva nyelvet nem beszélem gondolkodás nélkül, folyékonyan. Amíg nem félek attól, hogy valaki leszólít az utcán és kérdez valamit, amíg nem félek a boltbameneteltől, mert esetleg olyat kérdeznek, hogy nem értem. Addig nem, amíg be nem bizonyítom magamnak, hogy be tudok fejezni valamit. Nem csak elkezdeni. Valamit, ami nem kötelező, mint a gimi, hanem magamnak kellett eldönteni, hogy elkezdem, és magamnak teszem meg, hogy befejezem, közben nem kényszerít senki, nincs egy felsőbb hatalom, legyen az bármi is, aki késztet. Magam miatt, il faut que je respire. Respire.

Egyedül vagyok itt. Nagyon egyedül. Mindigis szerettem volna egyedül lenni, hogy úgy tényleg ne legyen a család körülöttem, ne legyen ott a nővérem esténként, hanem úgy egyedül. A magam lábán. Vagyis olyan felnőttesen. És most sem vagyok egyedül, itt van egy család. De idegenek. Nem beszélik a nyelvemet, nem ismerik a kultúrámat, és én sem beszélem rendesen az ő nyelvüket. Bármit mondanék, gondolkodnom kell és aztán inkább úgy döntök, hogy nem is mondok semmit, mert csak sután tudnám kifejezni magam, és hiába próbálják megérteni, hiába igyekeznek, próbálnak segíteni, mégse az lenne belőle, amit elterveztem. Itt vagyok egy teljesen idegen országban. Mindent egy furcsa nyelven írnak, az összes reklámtábla nem magyarul szól hozzám. A tv-ben ugyanazok a műsorok ezen az idegen nyelven szólnak. A boltban így köszönnek. Így kérdeznek. Így kellene beszélnem a kislánnyal. Ezen az idegen nyelven. És nem ismerek senkit, akihez fordulhatnék, csak a Norbit. De most ő Cannes-ban van, és nem nyaggathatom őt folyton, neki is megvan a saját élete. Csak mintha az enyém tűnt volna el. Nem gondoltam, hogy valaha is így fogom érezni magam. Ennyire magányosan. És ha ismerős hangra vágyok, telefonálnom kell, de az meg sokba kerül. És a telefon nem olyan. A telefon nem élő. És nem hittem, komolyan nem, hogy így fogom érezni magam, valaha is.

És ideje felnőnöm. Azt hiszem. Eljöttem otthonról, és egyszerűen vettem az egészet. Az egész életemet egyszerűen vettem. Gyerekesen állok minden dologhoz, az emberi kapcsolatokhoz, a tájhoz, az utazáshoz, a bútorokhoz, a plüssállatokhoz, a gyerekekhez. Ideje, hogy benőjjön a fejem lágya. Ideje, hogy végre leszálljak a földre, ideje felnőni. De olyan nehéz.

Holnap újra Párizs, muszáj bemennem. Még egyedül is. Még egyedül is. Még akkor is, ha legrosszabb egyedül. Kell nekem, hogy csináljak valamit. Párizs. És megint kezdem a rövid mondatokat.

Respire.

*

Túléltem az éjszakát, bár nehezen, több, mint a felénél ébren voltam. Reggelre akkora lett a folt, hogy... na szóval nagyonnagy. És eldöntöttem, hogy akkor is megmutatom Apunak, ha le kell hozzá tolni a gatyámat, mert láttam rajtuk tegnap, hogy nem hitték el annyira, hogy ekkora fájdalmaim vannak, pedig nem sírtam, csak egyszerűen nem tudtam lábra állni. Egyébként nagyobb, mint a tenyerem, mármint a folt. És olyan sötét lila, hogy csak na.
Meg is mutattam Apunak (Anyu hajnalban felhúzott Északra melózni). És akkor elámult, hogy jé tényleg mekkora. Meg kissrácnak is megmutattam, de őt annyira nem hatotta meg. Meg nagyinak is megmutattam, akit viszont annyira meghatott, hogy azonnal bekente valami kenőccsel, aminek hála még most is ragad az oldalam. De legalább igaz, ami igaz, kevésbé fájok. PP meg, amíg, mint a partra vetett hal feküdtem az ágyon, és félig letolt gatyában vártam nagyiéknál, hogy beszáradjon a krém, nagyon jót szórakozott azon, hogy Tatának boboja van, és nagy bumbumja volt (bobo=fáj).
De legalább ma már lábra tudtam állni, sőt nagyiékkal még sétálni is elmentünk délután, igaz, mikor PPre rájött a napi futassuk meg az egész familíát, akkor kiderült: futni még nem tudok, ezt ne erőltessük. Nos ennyit a fájdalmakról, és leírom, amit még tegnap, meg előtte szerettem volna.

Szóval üldöz. Valamiért üldöz ez az arc. És nem tudom, miért van rám ekkora hatással. Félek tőle, tartok tőle, gyűlölöm. Ez Jenny drága arca, az egyetemről. És láttam kedden a vonaton. Nos nem pont őt, ugye, mert remélem Pesten van, messze innen, hanem ugyanazt az oroszlánarcot, ugyanazt a vonásokat, csak kicsit csúnyább kiadásban. Annyira megijedtem. Hogy tud rám egy arc ennyire befolyással lenni?!

Aztán rue Rivoli, a Louvre melletti "utcácska" tele boltokkal, napersze, hol máshol lennék a szabadnapomon... Megállított egy francia srác, hogy merre van a legközelebbi Gap bolt.Sajnos nem tudtam, pedig a srác nagyon aranyos volt, ezért továbbment (persze mentem 50 m-t és megláttam azt a bizonyos Gap boltot, amit keresett...), aztán 5 percre rá egy idősebb néni, szintén francia, merre van a BHV. Mondtam neki, hogy sajnálom, de nem tudom, szerencsére mögöttünk jövő nő elkapta és elmondta neki, így én is megtudtam, és megörültem, mert eszembe jutott, hát nekem kell fogas tényleg!
Konklúzió: két nem turista, legalábbis anyanyelvi szinten, kiejtéssel beszélő francia leszólított és útbaigazítást kért TŐLEM Párizsban. Vagyis franciának, ezen belül is párizsinak néztek (nem, nem OrsiPárizsinak)!
Nagyszerű nem?

Egyébként meg lusta vagyok, mint a fene, lenne egy csomó időm, pl painperdure írni, de valahogy nem megy. Pedig már követeléseket kaptam, hogy írjál már. Hahó! Talán téli álom, vagy mi ez? Meg levelekre is válaszolni kell, meg életjelet adni magamról haza. Meg úgy általában egy csomó minden.

Meg nem kéne kissrácot és családját kibeszélni a hátuk mögött a magyar nagyival, akinek ugye semmi köze kissráchoz, csak annyi, hogy az egyetlen unokájának a félbátyja. Pedig ma este kaptam kissráctól 5 rajzot is. Ma este kivételesen kedves volt. Még kekszet is adott, miután kértem tőle. Csak hallgatna az emberre...

csak én...

... lehetek olyan ügyes, hogy akkorát estem a lépcsőn, hogy most mozgásképtelen vagyok...
... találom meg minden létező boltban azt a helyet, ahova csak a staff járhat, és sikeresen be/lemegyek oda, hogy aztán kizavarjanak édeskedvesen onnan (persze, ha ajtóval van elválasztva, rájövök, hogy eddig és nem tovább)...


írnék még, de olyan fájdalmakkal küzdök, hogy majd holnap megírom, amit akartam ma, meg tegnap.

m.e.x.i.c.o

megy a zene, hangosan mint itt még soha.
legyen most mexikóóóó.



ezeket meg kellett osztanom.

vacances 1. nap

Anyu Frankfurtban valami kiállításon. Apu Marillion koncerten az Olympiában (ez valami nagyon híres stadion, vagy koncertterem, vagy hogy hívják az ilyeneket, én már hallottam róla előtte, de nem gondoltam, hogy ez ennyire nagy dolog, ha ott van a koncert, de Apu teljesen ráizgult a dologra), PP nagyinál, kissrác meg kitudja hol... Nagy következtetésként: egyedül vagyok itthon. Ezért bekajáltam rendesen, amit akkor nem merek, mikor ők is itthon vannak, max a szobámban, a dugi kekszeket... de most itteni croissant-t meg ilyesmiket ettem... tele vagyok, puff kipukkadok.

Valami érdekesebbet is akartam írni, de elfelejtettem.
Ja! tök fura, most, hogy egyedül vagyok kezdem otthon érezni magam...

say a-h-a

ma nem történt semmi. komolyan. a semmiről meg mit írjak (vhogy mégis azt érzem, írni fogok...)
tehát délben keltem, ha már szabadnap, akkor tényleg legyen az! aztán felmásztam, megettem egy szendvicset, és vissza a szobába. pedig sütött a nap. igazán elmehettem volna, mondjuk hová is... hát párizsba! nem, én a szobában maradtam és fetrengtem. fetrengeni már nagyon nagyon mesterien tudok. délután meg elmentünk sétálni a kiscsaláddal a közeli tóhoz. most pedig keresek képeket.
erre a számra meg bulizni akarok. táncolni. de nem nyávogok, úgyse fog senki most hirtelen itt teremni és megtáncoltatni!
vkinek tetszik a tóóóó
a házikónk (jujj most már meg lehet találni minket...)
a tóóó
bizonyám! (ha nem tudnál franciául (az meg hogy lehet?! :P) : ha elveszed a helyemet, vedd el a mozgássérültségemet is)

itt ülök a nappaliban, ölemben a gép, tvben az emtíví (vajon itt emtélének hívják? vagy jobb esetben emtévé?), benne valami olasz csávó akar felcsípni amerikai műszőkéket... jó igazából csak a háttérben megy!
Anyu, Apu romantikus vacsorájukat költik éppen valahol a tó környékén, én meg őrizem PP álmát. Szerencsére (eddig) semmi mozgzáááás...
Viszont az akváriumnak olyan hangja van, mint ha madarak csicseregnének, mindig meglepődöm, mi este madarak énekelnek?!
Ja és a kedves csigazabálók (3 hét alatt egyszer sem ettek se csigát, se kagylót... ) R2D2-t, nem úgy mondják, mint minden rendes ember, vagyis ártúdítú, hanem erhdődédő... először nem is értettem, miről beszélnek.
most több nem jut eszembe.

it's a bad, bad... hair day

igen, ma ez volt a legnagyobb problémám. Mert ha rossz hajnapom van (úristen ilyen, hogy rossz hajnap... és mégis), akkor rossz arcnapom van, és akkor aznap kövér disznó is vagyok... Nos igen, ma ilyen napom volt (van). Még jó, hogy egész nap itthon voltam, csak egyszer kellett elugranom a boltba baguette-t meg salátát venni az ebédhez.
most pedig hajat mosok, remélem változtat az egész badhairdayen...

úgy érzem, mintha kimaradnék valamiből. és nem csak valamiből, hanem sok sok mindenből. itt leszek egy évig, vegetálok és aztán mi van? mások meg közben élnek, olyat, amiből kimaradok. Valaki nyugtasson meg, nem maradok ki semmiből és naná, hogy nem vegetálok.

És azt hittem, hogy vége, elmúlt. mikor mielőtt még kijöttem msneztünk és akkor eldicsekedett vele, tudtam, hogy ez lesz, és akkor furcsamód nem is bántott. barátnője van. de azóta megtudtam ki, és mindig megnézem az iwiw adatlapját. és összehasonlítom magunkat. mitől jobb, mint én. és ez szörnyű. mert fáj. mert leírom magam még jobban. miért jobb, mint én. és miért? annyi miért jön fel újra és újra. és már elvesztettem. tudom. furcsán hangzik, de tényleg. pedig olyan jó volt vele beszélgetni is. szeretném visszaforgatni az időt, és megakadályozni, hogy belészeressek. szeretném, de nem lehet. pedigazthittemmárnemfogfájni.

!

...ez nagyon ciki volt. kissrác leszólt h gyere, én meg felkaptam a csizmám, a táskám, hogy akkor ezek szerint megyünk vásárolni. fenn meg minden tele óriási auchanos dobozokkal... szóval senki nem megy vásárolni, ide kijött az áru. apu furán néz rám, miért van nálam a táska és miért vagyok csizmában...

ez meg egyszerűen gyönyörű.

?

most nem tudom, hogy azt mondta-e, hogy menjek vele vásárolni, vagy azt hogy ha hazajött a vásárlásból segítsek neki kipakolni. mindenesetre én nagyon bólogattam és helyeseltem...

javítás

És mielőtt elfelejtem:
azóta, mióta leírtam, hogy egy helyes francia férfit/fiút sem láttam még, rájöttem, biztos csak szokásos módon módon bambultam eddig ki a fejemből, mert mióta a metrón (a vonaton hiába) rendesen megnézem az embereket, tisztázódott az ügy. tele van Párizs jó pasikkal, elegánsakkal, kevésbé elegánsakkal, de stílusosakkal, bár lehet, hogy mindegyik turista, ezt nem tudom. Najó megint javítok, nincs tele, de akad. És végre elkezdtem felvenni a szemkontaktust velük.

És a Pere-Lachaise-ben megláttam a világ legszebb szerelmes párját. Annyira szépek voltak együtt, és rajtuk látszott, hogy nem turisták. A fiú magas fekete, a lány pedig szintén magas, hosszú vörös hajú... És mindketten külön-külön is olyan szépek voltak, együtt meg... Még néztem volna őket tovább...
Szóval nem kell aggódni, vannak itt szép emberek dögivel.

trois jours

Vagyis három nap...
Tehát mikor is írtam utoljára... szombaton, amikor nagyon nagyon csúnya idő volt, zuhogott a hó, és minden tiszta lucsok volt. Mennyire fura ez a szó, hogy lucsok... Egyáltalán ugye van ilyen, nem én találtam ki?!
Aztán vasárnap Párizs volt soron, ha már szombaton kimaradt, Norbival találkoztam a Saint-Michel kútnál, aztán átmentünk a Champs-Elysées-re, hogy csatlakozzon hozzánk Bogi, szintén jeune fille aupair. Mivel hideg volt, és mivel pont egy mozi bejárata előtt találkoztunk, ezért adta magát, hogy természetesen menjünk moziba! Úgyhogy megnéztük a Slumdog Millionaire-t, amit tényleg komolyan őszintén mindenkinek ajánlok!!! Azóta is a zenéjét hallgatom. (bár sajnálom kicsit, hogy végül azt néztük meg, mert már megvolt a gépemen is, de legalább voltam Párizsban moziban, nem is akárhol, a Champs-Elyséen!!)
Utána, mivel mindenkinek dolga volt, ezért egyedül maradtam, de nem volt kedvem hazavonatozni azonnal, és még egy kicsit sütött is a nap, és ember! itt vagy Párizsban! Nehogy már hazamenj! Szóval elmentem a Pere Lachaise temetőbe, hogy én akkor most jól megnézem a híres emberek sírjait. Bár szerintem ez elég morbid, mert mi van ott? Jóesetben a testének a maradványai, lebomló anyag, ami szerintem nem Az ember. Az csak a szervezet, ami működtette Az embert, aki fontos volt. És ami fontos volt, az eltávozott a halál pillanatában és maga után hagyta a lebomló anyagot, amire már nincs többé szüksége.
De azért elmentem, fő célként Jim Morrison sírja belőve. Vagyis azt hittem, belőve, mert nem találtam meg. Mivel térkép csak néhány helyen van elszórva a temetőben (ami szerintem nem is baj), ami elég nagy és zsúfolt, ezért ha nem fotózod le, vagy nincs extramemóriád, vagy esetleg egy temető térképed, nem sok esélyed van. Én meg fotózni nem akartam egy temetőben, a többivel meg nem rendelkezem, ezért tettem egy nagyon nagy sétát, közben figyeltem a sírokat, a rengeteg turistát. De az azért vicces, hogy egyetlen általam ismert névvel sem találkoztam a sírokon közben, pedig dugig van ismert emberekkel, vagyis a sírjaikkal.

hétfő: Soldes-oltam a Forum des Halles-ban suli után. Vettem csizmát és kabátot is, de a kabátot lehet holnap visszaviszem, mert túl nagy. Bár csak ez az egy méret volt már a boltban, és gondoltam egyéletem egyhalálom, nekem ez kell, annyira nem nagy, ma felpróbáltam megint, és bizony nagynak találtam... de nem tudom. mert ha visszaviszem, akkor nem lesz az enyém, én meg már úgy összebarátkoztam a gondolattal, hogy az enyém. Milyen problémák, ááá.
Aztán már egy ideje a fejemben motoszkált, hogy ideje lenne megtudni pontosan, mit is takar a telefon előfizetésem, amivel ugye Apu (a francia) "meglepett", miután közöltem vele még régesrég, érkezésemkor, hogy szeretnék magamnak venni egy sim kártyát, és akkor vett Ő. Hogy tényleg úgy van-e, hogy 20 percet telefonálhatok havonta és ennyi? És ha vége a 20 percnek, akkor utána leblokkol és nem hívhatok senkit? Hát igen, ez pontosan így van... És akkor, ahogy nézett rám, mintha én a fél világot hívogatnám vele, és kihasználom őket, akik kifizetik, ugye. De már vagy 10 perc lement a 20ból, mert ugye ha hívsz vkit, és az illető neadjisten fel is veszi a telefont már 1 perc mínusz. Nos nekem meg nem csak velük kell tartanom a kapcsolatot, és tényleg nem telefonálgatok vele, még az smsen kb 3 napja zaklató embernek sem válaszoltam soha, mert kitudja mennyibe kerül. Annyire felhúztam magam a nézésén, hogy eldöntöttem, najó, itt a motorolám, ami nem hiába lett, khm, "kártyafüggetlen", márpedig én veszek magamnak egy sim kártyát, feltöltőset, és azt fogom használni, a másik meg akkor tényleg az aupair telefon. Ma vettem is, egyedül bementem egy francia boltba (és furcsamód még győzködnöm sem kellett magam, mit tesz az indulat) és mondtam nekem feltöltős kártya kell most (persze franciául), a csaj mondta az 30 euró, de 29-ért telefonnal együtt kapom. Oké, akkor a telefonosat adja, kitudja, működik-e a "kártyafüggetlen" kisdrágám a francia kártyával, így legalább biztosra megyek. Nos ma 3 telefonnal jöttem haza, ebből kettő működött, a harmadik meg várta, hogy működhessen, és *dobpergés* MŰKÖDIK! én ennek annyira örültem! Mert a kisdrága sose teszi azt, amit szeretnék. Sose akarj egy telefont azért, mert szép. Sose akarj Motorolát.
Úgyhogy most két számom van, két telefonom. (vagyis 3, de kettő működik)

Aupair fronton nincs semmi izgalmas, PP ma nagyiéknál alszik, szerencsére én nem, mert Apu holnap hajnaltól dolgozik. Holnap meg majdnem szabadnap.
De a következő két hetet nem várom, szünet a bölcsiben, suliban, egész nap PP és én leszünk. Csak ne kelljen nagyizni, kérlek!

szivárvány

Your rainbow is intensely shaded violet, red, and black.

What is says about you: You are a powerful person. You appreciate energetic people. You get bored easily and want friends who will keep up with you. You are patient and will keep trying to understand something until you've mastered it.

Find the colors of your rainbow at spacefem.com.

ez az én szivárványom, nekem tetszik! tényleg illik a jelenlegi magamhoz.
ja visszajöttem a vásárlásból és megtört a jéég, pénzt költöttem ruhára. ajjaj, nem jó jel, de büszke vagyok magamra, mert a Promodban volt egy 36os (!) szoknya, ami tökéletesen passzolt rám, de nem vettem meg (pedig le is volt értékelve rendesen), mert tudtam, hogy csak az ára és a mérete hajt arra, hogy megvegyem. pedig nem is volt csúnya...
Na de vettem dugi Nutellát. Ajjaj... ennyit a 36os szoknyákról.

true love

csak lenne hozzá pénzem... és miért van a nyelvsuli pont a zadig&voltaire bolt közelében, hogy minden sulis napon elmenjek előtte?!

és esik a hóóóó, már igazán befejezhetné. tegnap 10 fok, most meg ez...

vontaz(z)unk?

Tök ciki, de vagy ötször kellett vonatozzam ahhoz, hogy ezt észrevegyem az ablakból:
Igen! A Sacré Coeur! Úgyhogy minden nap (amikor sikerül bejutnom a városba, vagyis hetente 5x) ezt látom! Hát nem csodás? Ma szép idő volt, ezért le is fotóztam, csak azt nem értem, miért ilyen szar itt a kép minősége, amikor a gépen egyáltalán nem az...

Holnap meg takarítani kell, a szobámat. Mert (akartam is, persze már) de Apu ma azt kérte, hogy takarítsam ki (hopppsz), mert holnap este vendégség lesz itt, és szeretné megmutatni a szobámat, mit saját két keze művét :)
Mondtamoké, én úgyse leszek itthon este...
JAjajaj fáááj a hasam.
Ja ma egyébként múzeumba voltunk a nyelvcsoporttal, de úgy mint kedden az étteremből, most is előbb el kellett jönnöm, sokkal előbb, mert el kellett mennem PPért a bölcsibe, ja és ma először egyedül!!! :D Igen, rámbízták a kicsit. Vagyis valamennyire...

Rájöttem, megfigyeltem, hogy mióta itt vagyok egy helyes fiút/férfit sem láttam. De tényleg. Olyat, akinek végig, amíg látod a szemébe akarsz nézni, mert valami vonz hozzá. De még azt se mondhatom, hogy olyat láttam, akiről lerítt a stílus, az öltözködés, vagy vmi, hogy na tessék, ilyen egy francia férfi. Ez szörnyű. Vagyis furcsa, vagy mittudomén. Biztos rossz helyeken jártam eddig.

Most pedig jöjjön egy kép RÓLAM, PP által fotózva, mert ma nagyiéknál fotózgattam őt, naná megszerezte és véletlenül egyszer lenyomta, úgyh íme egy fotó tőle, rólam. :)

(és igen, a körömlakkom naná, hogy félig le van kopva...)