mindig a holnapért, a holnaputánért, vagy azutánért élek. tudom, hogy nem normális. pedig igazán ki kellene élveznem, hogy most most van. nem holnap. holnap lehet, nem tudok majd felkelni. lehet, hogy nem is lesz holnap: éjszaka felrobbantják alattam a házat és meghalok. vagy egyszerűen csak elalszom, és tényleg nem kelek fel. lehet holnap sem lesz semmi, amit várnom kéne. mennyire vártam a mát is, és miért? a semmiért. most várom a holnapot.
csütörtök-péntek a két kedvenc napom.
6 megjegyzés:
luv 29:) ... szerintem a "ma" már csak ezért is megérte:)
<3
egyébként ma jutott eszembe h még be se fejeztem, pedig már nagyon nagyon ideje lenne, mert van új tervem , amit meg jó lenne elkezdeni
(titokzatos, remélem... :))
az ám!!! úh rajongói-kritikus szívem csak úgy repdes:P
egyébk terveim nekem is vannak h mit kéne írni, csak lusta vok nekiállni. meg rendbe kéne tennem a blogokat... se címkék, se címek... ráadásul egyes posztokat szeretnék letagadni:D:D:D ... na majd ráveszem magam. igen, talán majd holnap:)
" kedves zarándoktársam!
1984 nyárutóján ott feszengtél a mellettem lévő széken hongkong repülőterén. csak úgy áradt rólad a ' hazatérő ifjú amerikai utazó' hangulata. addigra a farmert és a trikót már szárongra és sarura cserélted. józan rövid hajad hosszú, lobogó frizurára változott. melletted a hátizsák nehéz utak sebeit és porát viselte, és a világjárók rejtélyes szuvenírtárgyaitól dagadozott. szerencsés gyermek, gondoltam.
amikor könnyeid csöpögni kezdtek az álladról, egy elvesztett szerelmesre gondoltam vagy a bánatra, hogy kénytelen vagy feladni a kalandot a főiskolai előadások kedvéért. de amikor zokogni kezdtél, már én is elszomorodtam. arra gondoltam, hogy egy ideje nagyon magányos és nagyon bátor vagy. egy jó kis sírás helyénvalónak látszott. és te bőgtél is, rendesen. csupa könny volt már minden körülöttem. a kétségbeesés monszunesője. az én zsebkendőmre, a tiédre, majdnem egy egész doboz papírzsebkendőre meg a két ingujjadra volt szükség ahhoz, hogy felszárítsuk az áradatot, mire nagy nehezen kinyögted.
valójában nem akaródzott hazamenned; te inkább mentél volna tovább.
... "
ezt is csak az értheti, aki elindult egyszer..
a folytatásban meg kiderül, hogy elvesztette a jegyét a reptéren. mint én hehe.
ez nagyon tetszik?
ki írta, miben van benne?
:)
hú, a cime az, hogy ' már lángolt amikor ráfeküdtem', ilyen kis történetek vannak benne, amiket boncolgat - de a többi annyira nem jó... igazából anyum olvassa csak ezt felolvasta nekem :)
robert fulghum, amúgy.
Megjegyzés küldése