szombat esti láááz

na szóval az úgy történt, hogy kedves Bé meglátogatott itt páriban, még valahogy május elején. és akkor találkoztunk Stephanenal, aki Bé nagyon nagy cimborája még Máltáról (ha már ilyen nemzetközi emberek vagyunk, emeljük ki jobban: Máltáról), aztán Bének sajnos otthon fontosabb teendői akadtak, olyan mint egyetem, meg kapcsolat, meg maga az 5 napra elhagyott élete, ezért hazament. stephane meg nemrég elhívott a kis házipartijába, ami tegnap volt. kint a fenében. vagyis valahol vidéken. de erőt vettem magamon, és olyan mint, hogy kurvára nem ismerek senkit (még a házigazdát se), egy órát kell utaznom, hogy kiérjek (milyen fura, hogy hozzászokik az ember a kényelemhez, mikor most jövök rá, otthon csupán másfél óra, hogy bejussak a belvárosba, otthonról, vagyis nem Zuglóból, és azért ez sokkal messzebb van, mint az a 10 km Pesttől...), tehát elindultam, kivonatoztam, közben megcsodálhattam messzről az eiffel tornyot, meg a bois de boulogne-t, na jó, meg egész Párizst nyugatról, a dombokról (na ott aztán nagyon drága lehet egy ház), meg belestem a versailles-i kastély kertjébe is, szintén a vonatról, hogy aztán megérkezzek, görccsel a gyomromban a parti helyszínére.
és persze, kihasználva a helyzetet, én voltam az egyik (!) külföldi érdekesség, elég nemzetközi lett egyébként a buli, mert kb 25 emberből 3 külföldi volt (egy orosz, egy német, és én, mint magyar), és rajtam kívűl az összes lány magassarkúban, ezért nagyon szégyelltem magam (holnap körbenézek magassarkú ügyben már, mert az olcsó hundem vászoncipőm kilóg a sorból...), volt egy magát partifotósnak kinevező ázsiai julien, aki nagyon viccesen táncolt, kis mitugrász volt, és egy táncoltunk együtt, az orosz elhívott valami egyetemi összejövetelükre, persze aztán semmi elérhetőséget nem cseréltünk, volt egy francia, aki megtudta, hogy magyar vagyok, azonnal odajött, hogy SZIA! és tényleg magyarul mondta, nem fordítottam. mert hogy van nem tudom hány magyar ismerőse, meg hogy minden nyáron megy Budapestre, akár több hónapra is (!) imádja Bp-et, reméli majd tanulhat a BME-n és a többi, ja meg aug végén megint jön, szal ha akkor még itthon leszek, akkor kontakt (na persze, hahha). az egyik lány, Anne, felajánlotta, hogy aludhatok nála, mert ha elmegy az utolsó vonat, nehéz hazajutni párizsba, és kb 3 körül elindultunk, bár stéphane mondta, hogy direkt úgy rendezte a fönti szobákat, hogy ott tudjunk aludni, de eljöttünk, úgyhogy anne-nál aludtam, aki reggel kikísért a vonathoz, ami jó messze volt (és végre sütött a nap! és nem volt farkasordító, na de ez mégis milyen nyár?!, hideg!). aztán hazajöttem, és megpróbáltam magamhoz térni, mert elég álmos voltam. meg csokihiányom támadt, gondoltam vasárnap lévén, minden bolt zárva van, lemegyek a metróhoz és nem érdekel,veszek a drága automatából. na a drága automata elnyelte a 2 eurósomat. ezek után annyira feldühödtem, hogy csakazértis lejártam a lábam egy nyitva levő boltért, és vettem magamnak csokit.
ja és az este tanulsága? nem muszáj magassarkút húzni, hogy sokan veled akarjanak táncolni :) de akkor is kell egy!!! mert én lány vagyok, és már elég idős hozzá. meg ez indispensable.
(a képhez nem fűznék magyarázatot)