ma templomban voltam misén.
igen, tényleg.
na de kezdem az elején.
úgy volt, hogy mióta elsőáldozó voltam (és nem is olyan rég, kb 5 éve... na jó az rég, de mint általában az elsőáldozók 10 év körül vannak, kicsit kilógtam a sorból...) nem voltam misén. ha templomba mentem az vagy esküvő miatt volt, vagy turista voltam. és eléggé bántott is a tudat, hogy megkeresztelkedtem, én választottam azt a vallást, jártam miatta hittanra, és még bérmálkoztam is, és azóta semmi. még csak igazán hitem sincs.
aztán itt volt Klára, aki mondta, hogy neki néha szüksége van rá, és elmegy. és elgondolkoztatott. néha nekem is jó lenne. vagy csak úgy beülni egy templomba, magamban. még ha nem is Isten miatt, hanem önmagam miatt, a csend miatt. a béke miatt, ami a templomokban van.
és akkor jött Tibi vissza, most pár napra. és egyik pillanatomban ezt elmondtam neki, ő meg kapott az alkalmon, oké menjünk el misére! úgyhogy ma elmentünk misére.
és pont elsőáldozás volt.
de nem álltunk be a sorba az ostyáért. de szép volt. bár nem mondanám, hogy segített bármiben is. hogy kitisztultam volna, de jól esett. úgyhogy lehet, hogy mostmár néha magamtól is rászánom magam.
tehát ma tényleg misén voltam. és ezt most úgy írom, mintha valami istentelen nagy ateista lennék, pedig egyáltalán nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése