válasz:
Köszi, hogy így érzed, mármint, hogy büszke vagy. De hadd tisztázzak valamit, amit már szerintem többször el is mondtam. Kimegyek, de nagyon félek. Minden nap többször elképzelem, hogy hogyan lesz ez életem legeslegrosszabb döntése. Halálra fogom unni magam ott egyedül. Na jó egy kicsi kislánnyal. Kétetem? Hát az egyiknek lőttek. Vagyis én lőttem ki, még levizsgázom kb 2 (azaz kettő! tárgyból, mert ezek voltak szimpatikusak), aztán viszlát! vissza se megyek. és nem lesz többé kétegyetem egyszerre, soha. Még akkor se, ha bírnám. Egyszerűen nem vagyok ez a fajta. Na és a Pesten lakás. Oké, hogy hétvégén nem csak óránként visz haza a busz, meg nem 1,5 óra, de hidd el, elég messze van ez attól az "oh Pesten laksz, dejó neked!" dologtól. De már ezt is elmondtam. És hogy az lehetek, ami akarok?? Micsoda? Mondd mégegyszer?
Azért köszi, hogy ilyeneket írtál, de amikor elolvastam úgy tűnt, mintha nem rólam írnál, hanem egy elképzelt alakról, aki nagyon messze áll tőlem, vagy bármelyik ismerősömtől. Lehet, hogy neked így tűnik, de nem az. (Ez most nem ilyen kioktatás-féle akart lenni, mert átgondoltam mit írtam, és akár úgyis hangozhat. Csak leírom az igazságot. and now: go back to work... ooor study.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése