2009. január 27.

Miről is akarok írni. Mivel még nincs szerda, még mindig egy nap, ezért még mindig nincs netem. De ma ténylegesen voltam Párizsban! Pezsgőt kéne bontani. És tényleg el fogok hízni. Most komolyan e miatt nyavajgok?! Szóval reggel elvittük Tündérlányt (ugye tegnap is így hívtam? Basszus, mivel nem tudok itt netezni, ezért az ő gépüket használtam ma is, és hát ugye az azert billentyűzet, ez meg qwert és az előbb, amikor begépeltem, hogy tegnap, majdnem tegnqp lett belőle… oh, most meg az ő helyett o-t írtam először, ajjaj, pedig csak egy kicsit használtam azt… mostmár muszáj, hogy legyen netem! zárójel bezárva). Tehát hol is hagytam abba? Ja igen! Reggel Anyuval elsétáltunk a bölcsibe, meg vissza. Tündérlány ugye meg természetesen ottmaradt a bölcsiben. Utána fogtuk magunkat és elmentünk a vonathoz, ahol megkaptam a Navigo kártyámat, vagyis a párizsi bérletemet! Oh igen, annyira gáz lett, naná, mert rá kellett ragasztanom a képemet, de az nagy volt (eleve undorító egy kép), ezért le kellett vágnom belőle, most csak az arcom virít róla. Borzalmas. De a Navigo csak februártól érvényes, vagyis hétfőtől. Nah szóval bementünk a városba, vonat, aztán 4-es metró, és a Saint-Germainnél szálltunk le, vagyis a 6. kerület közepén, a Quartier Latin szívében… Annyira szép. Elsétáltunk a Saint-Sulpice templomhoz, azóta érdekel, naná, mióta olvastam róla a Da Vinci kódban. Bár időm nem volt, hogy megkeressem a rózsavonalat, na de majd legközelebb. Remélem. Pénteken egyedül megyek vissza, hátha akkor! Elmentünk a Magyar Intézetbe, ahol elküldtek egy nyelvi tesztet kitölteni, és közbe mondták nekem, hogy csak azt kell megelőzni, hogy Anyu lejusson a pincébe, mert azonnal elkezd intézkedni. De legalább jót akar nekem. Nos töltöttem ki a tesztet, mikor meghallottam Norbi hangját. Megörültem neki, de először nem mertem odamenni. Aztán gondoltam, basszus most miért nem mersz? Szóval odamentem. Tök jó volt ismerőst látni, így, mennyi is, csak 3 nap után? Nem is három, kettő… Szép vagyok, itt akarok maradni egy évig, mi? Megbeszéltük, hogy pénteken úgyis vissza kell jönnöm, úgyhogy akkor találkozunk, egyébként meg hétvégén talán meg tudja mutatni a várost. Aztán haza, utána meg mentünk palacsintázóba, igen olyan igazi franciába, ahol roquefortos palacsintát ettem gombával és füstölt malaccal. Finnnnnnom volt, nagyon. És cidre-t ittünk hozzá. Na ezért fogok elhízni. Utána még akartak (ja igen a szülőkkel voltam, ma mindketten itthon voltak) desszertet enni, mondtam, hogy én köszi nem, tele vagyok (és tényleg teljesen tele voltam). Aztán Anyu is inkább úgy döntött, hogy nem eszik többet, majd otthon iszik kávét és van még hozzá macaronja. Apu meg evett édes palacsintát, ananásszal, karamellel és vmilyen fagyival. AAA túl részletesen írok le mindent. Íngyulladást fogok kapni. Délután Tündérlányért el a bölcsibe Anyuval, közben Apu hazahozta Kissrácot. Előtte még elmondták nekem az ebédnél, hogy készüljek fel, Kissrác hiperaktív és a gyógyszer, amit szed délutánra „kiürül” belőle, vagy micsoda, ergó nincs hatása. Király. Na Kissrác kiszúrt magának, végig vele kellett ugrálnom a szobájában, najó, csak kosaraztunk, a szobájában, miközben Tündérlány is ott volt és persze nekem rá is kellett vigyáznom. Aztán szerencsére eljött Kissrác kajálási ideje, leült szépen a tv elé és vacsorázott. Közben ÉN megfürdettem Tündérlányt, igen, számomra is hihetetlen, ÉN megfürdettem! Ohlálá, quelle surprise! Jah kaja után (még ebéd) elmentünk vásárolni, mert holnap átjönnek Apu unokatesói és venni kellett nekik vacsit meg sört. Vacsi holnap pizza lesz. Na aztán kiderült, hogy a fiúknak van otthon fagyi, mentolos, szeretem-e azt. Milyen normális ember tudná szeretni a mentolos fagyit?! Mondtam, hogy nem igazán, erre odavittek a Haagen Dazs fagyispult elé (!), hogy válasszak magamnak (!) valamit. Én mondtam, hogy á nem kell, elvagyok fagyi nélkül is (mondom, hogy gurulni fogok hazafelé), de nem tágítottak, ezért muszáj volt választanom. (Igazsághoz tartozik: ma is ettem itt a szobában egy nagy adag csokit… ajjaj, de legalább elfogyott! Miért nem tudom beosztani?!) Tehát ott tartottam, hogy megmosdattam Tündérlányt, aki kurva nyűgös volt, ezért nem volt annyira Tündérlány. Végig Mamant akarta. Csak az a baj, hogy Maman holnap lelép kor reggel és haza se jön, csak csütörtök este. Na Maman nélkül mit fogunk csinálni? Végig sírni fog? De holnap elmegyünk magyar Nagyiékhoz, náluk leszünk szinte egész nap, meg holnapután is. Írtam már, hogy vettek nekem egy mobilt? Így teljesen fölösleges volt a Turbosim… ÁÁÁ, a Motorola meg megint meghalt. SOHA TÖBBÉ MOTOROLÁT. Szabály. Megjegyzendő. Hiába szép (volt, mielőtt még elhagytam volna, betörtem volna, leejtettem volna), akkor is buta mint a seggem. Mondjuk biztos, hogy a seggem buta? Najó, ma is sikerült sokat írni, a semmiről exactement.