mindig lefekvés előtt támadnak gondolataim. biztos ilyen beállítottságú az agyam. szóval tegnap/ma rájöttem: baszki, egy évig egy teljesen idegen családdal kell élnem. nem csak, hogy nem ismerem őket, de ők rám bízzák a gyerekeiket! és még magyarul sem tudnak. és ott kell élnem velük. és teljesen más szokásaik lesznek. eddig csak gondoltam, hogy ó de jó lesz nekem, messze budapesttől, meg jópár dologtól, idegen helyen. de ez az, idegen helyen. egy évig. basszus. hogy erre minek jöttem rá? pedig nyilvánvaló volt, csak nem gondoltam bele. kell nekem aludni menni. ma nem megyek, meg holnap se, meg azután se és zombiként fogom riogatni az embereket.