mélypont no. 1.

Elérkezett! Azt hittem még legalább két hetem lesz addig... Már tegnap is itt volt, várakozott, kopogtatott, de még tartottam magam. De ma elérkezett.
Péntek bölcsis nap, meg ma mentem Párizsba is nyelvórára. Egyedül eltaláltam, minden szép, csak egyszer tévedtem el majdnem a metróban, még a nap is sütött. Aztán óra után Norbival sétáltunk mert füzetet kellett vennem. Aztán háromra hazajöttem, mert elv három után jön a nemmagyar nagyi, hogy majd négy körül együtt menjünk PPért. Nagyi négyig nem állított be, aminek azért tökre örültem, mert engem, tudom csúnya dolog, de annyira irritál, ha egy emberben nem tetszik valami a megjelnésén, hogy nem tudok hozzá normálisan állni. Vagyis pl nagyinak hiányzik az egyik első foga, meg csúnya a haja színe és a bőre is. Oké, mondtam, hogy gonosz. De ez van, és ma még meg se akart érteni. Hazajöttünk, ő persze itt marad, mert nem hagyja egyedül velem PPt. Ami nem is baj, mert nagyon szarul éreztem magam. De utálom a nagyikat. A szülőket nem, mert ők tudnak fegyelmezni, meg rá is szólnak a gyerekre és tudják hol lépi át a határt, de a nagyik, ezzel a mézes mázos hanggal, akik mindent tudnak, mindenkinél jobban, ugye ők már felneveltek, legalább egy generációt... annyira vártam már, hogy elmenjen. Au revoir Mamie ! De persze előbb haza kell érni Anyunak. Utálom a francia gügyögést. Dudu, meg dodo, miért nem egyszerűen alvás? Arra is van egy nagyon szép szavuk: dormir. Tu vas dormir ? Nem. Tu fais du doudou ? Naná.
Aztán mikor már mindenki itthon volt, le kellett volna vetkőztetni PPt a fürdéshez. Ő meg ma kitalálta, hogy utál engem, ezért elkezdett sírni, meg össze vissza rugdosott. És ez az egész, hogy nem tudom megértetni magam, pedig 10 rohadt éve szenvedek ezzel a kibaszott nyelvvel, hogy a nagyi annyira idegesítő, hogy a Kissrácot nem lehet leállítani, hogy PP utál... elkezdtem ott bőgni. Nincs senki, aki átöleljen. Rohadtul egyedül vagyok. És ez hanyadik is? Az 5. napom?
Valaki öleljen át.

Átszakadt a gát.

és akkor ma

Na ez élesben megy.
Ma is nagyiék, egész nap. Ma se volt alvás. Anyu este hazajött. Most itt fekszem a hasamon a szobámban és próbálom behozni a lemaradást, emailek még ezután jönnek!

Azt bírom Franciaországban (a nyelvük, kajáik ésatöbbi után), hogy mész kb 3 városnyit és szembetalálod magad egy kastéllyal. Ma itt jártunk, és ez a nagyiék "falvában" van:

itt sétáltunk PPvel meg a két nagyival. Na szép, mi?
(egyébk kajafrontról: kihagytam a vacsit :D)

2009. január 28.

Tehát ma anyai nagyiéknál voltunk egész nap tündérlánnyal (ezentúl a neve inkább Petite Princesse, PP, vagyis Kis Királylány lesz). Nah reggel Apu odavitt minket, kirakott minket, hogy akkor majd este viszont meg hasonlók. Ja Anyu hajnalba lelépett Északra, csak csüt este jön vissza. Nagyiék aranyosak voltak, naná, Papi tanulgat magyarul, de kértem őket, csak franciául szóljanak hozzám... Aztán alvás helyett, mert PPt nem lehetett rávenni h elaludjon ebéd után (igen, most is bőséges ebéd volt... ohje... és ez nem egy elégedett, boldog, felkiáltós ohje volt) ezért sétáltunk. Este nagyiék hazahoztak minket, akkor fürdetés (igen én!) meg cumisüveg, meg husi, meg joghurt (PPnek) aztán ágy. Akkor APuval kettesben maradtam, de hamar megjött Apu unokaöccse, akit nem tudom h hívnak. De neki és a bátyjának van egy metál bandájuk, myspacen meg is hallgattuk még régebben. Na szóval a srác megcsinálta a netet! Igen hála neki, hogy most tudok egyáltalán írni, és akkor beszélgettünk (ami úgy zajlott, hogy ők ketten hadartak egymásnak, én meg elmerengtem egy idő után, amikor semmit nem értettem), de velem is beszéltek. Nah aztán sörözni (!) kezdtünk, és kb este 11kor meg pizzázni. Hát igen... ezek a franciák... a lényeg a srácról kiderült h angol-spanyol szakos most az egyetemen,és dolgozik vmilyen Erasmus klubnak és majd szól és akkor mehetek ilyen akármikre, találkozókra meg bulikra v mi... De mondta ő is ott lesz, ne aggódjak... azt hiszem eddig túlságosan is jó a család, hol van a csapda????

2009. január 27.

Miről is akarok írni. Mivel még nincs szerda, még mindig egy nap, ezért még mindig nincs netem. De ma ténylegesen voltam Párizsban! Pezsgőt kéne bontani. És tényleg el fogok hízni. Most komolyan e miatt nyavajgok?! Szóval reggel elvittük Tündérlányt (ugye tegnap is így hívtam? Basszus, mivel nem tudok itt netezni, ezért az ő gépüket használtam ma is, és hát ugye az azert billentyűzet, ez meg qwert és az előbb, amikor begépeltem, hogy tegnap, majdnem tegnqp lett belőle… oh, most meg az ő helyett o-t írtam először, ajjaj, pedig csak egy kicsit használtam azt… mostmár muszáj, hogy legyen netem! zárójel bezárva). Tehát hol is hagytam abba? Ja igen! Reggel Anyuval elsétáltunk a bölcsibe, meg vissza. Tündérlány ugye meg természetesen ottmaradt a bölcsiben. Utána fogtuk magunkat és elmentünk a vonathoz, ahol megkaptam a Navigo kártyámat, vagyis a párizsi bérletemet! Oh igen, annyira gáz lett, naná, mert rá kellett ragasztanom a képemet, de az nagy volt (eleve undorító egy kép), ezért le kellett vágnom belőle, most csak az arcom virít róla. Borzalmas. De a Navigo csak februártól érvényes, vagyis hétfőtől. Nah szóval bementünk a városba, vonat, aztán 4-es metró, és a Saint-Germainnél szálltunk le, vagyis a 6. kerület közepén, a Quartier Latin szívében… Annyira szép. Elsétáltunk a Saint-Sulpice templomhoz, azóta érdekel, naná, mióta olvastam róla a Da Vinci kódban. Bár időm nem volt, hogy megkeressem a rózsavonalat, na de majd legközelebb. Remélem. Pénteken egyedül megyek vissza, hátha akkor! Elmentünk a Magyar Intézetbe, ahol elküldtek egy nyelvi tesztet kitölteni, és közbe mondták nekem, hogy csak azt kell megelőzni, hogy Anyu lejusson a pincébe, mert azonnal elkezd intézkedni. De legalább jót akar nekem. Nos töltöttem ki a tesztet, mikor meghallottam Norbi hangját. Megörültem neki, de először nem mertem odamenni. Aztán gondoltam, basszus most miért nem mersz? Szóval odamentem. Tök jó volt ismerőst látni, így, mennyi is, csak 3 nap után? Nem is három, kettő… Szép vagyok, itt akarok maradni egy évig, mi? Megbeszéltük, hogy pénteken úgyis vissza kell jönnöm, úgyhogy akkor találkozunk, egyébként meg hétvégén talán meg tudja mutatni a várost. Aztán haza, utána meg mentünk palacsintázóba, igen olyan igazi franciába, ahol roquefortos palacsintát ettem gombával és füstölt malaccal. Finnnnnnom volt, nagyon. És cidre-t ittünk hozzá. Na ezért fogok elhízni. Utána még akartak (ja igen a szülőkkel voltam, ma mindketten itthon voltak) desszertet enni, mondtam, hogy én köszi nem, tele vagyok (és tényleg teljesen tele voltam). Aztán Anyu is inkább úgy döntött, hogy nem eszik többet, majd otthon iszik kávét és van még hozzá macaronja. Apu meg evett édes palacsintát, ananásszal, karamellel és vmilyen fagyival. AAA túl részletesen írok le mindent. Íngyulladást fogok kapni. Délután Tündérlányért el a bölcsibe Anyuval, közben Apu hazahozta Kissrácot. Előtte még elmondták nekem az ebédnél, hogy készüljek fel, Kissrác hiperaktív és a gyógyszer, amit szed délutánra „kiürül” belőle, vagy micsoda, ergó nincs hatása. Király. Na Kissrác kiszúrt magának, végig vele kellett ugrálnom a szobájában, najó, csak kosaraztunk, a szobájában, miközben Tündérlány is ott volt és persze nekem rá is kellett vigyáznom. Aztán szerencsére eljött Kissrác kajálási ideje, leült szépen a tv elé és vacsorázott. Közben ÉN megfürdettem Tündérlányt, igen, számomra is hihetetlen, ÉN megfürdettem! Ohlálá, quelle surprise! Jah kaja után (még ebéd) elmentünk vásárolni, mert holnap átjönnek Apu unokatesói és venni kellett nekik vacsit meg sört. Vacsi holnap pizza lesz. Na aztán kiderült, hogy a fiúknak van otthon fagyi, mentolos, szeretem-e azt. Milyen normális ember tudná szeretni a mentolos fagyit?! Mondtam, hogy nem igazán, erre odavittek a Haagen Dazs fagyispult elé (!), hogy válasszak magamnak (!) valamit. Én mondtam, hogy á nem kell, elvagyok fagyi nélkül is (mondom, hogy gurulni fogok hazafelé), de nem tágítottak, ezért muszáj volt választanom. (Igazsághoz tartozik: ma is ettem itt a szobában egy nagy adag csokit… ajjaj, de legalább elfogyott! Miért nem tudom beosztani?!) Tehát ott tartottam, hogy megmosdattam Tündérlányt, aki kurva nyűgös volt, ezért nem volt annyira Tündérlány. Végig Mamant akarta. Csak az a baj, hogy Maman holnap lelép kor reggel és haza se jön, csak csütörtök este. Na Maman nélkül mit fogunk csinálni? Végig sírni fog? De holnap elmegyünk magyar Nagyiékhoz, náluk leszünk szinte egész nap, meg holnapután is. Írtam már, hogy vettek nekem egy mobilt? Így teljesen fölösleges volt a Turbosim… ÁÁÁ, a Motorola meg megint meghalt. SOHA TÖBBÉ MOTOROLÁT. Szabály. Megjegyzendő. Hiába szép (volt, mielőtt még elhagytam volna, betörtem volna, leejtettem volna), akkor is buta mint a seggem. Mondjuk biztos, hogy a seggem buta? Najó, ma is sikerült sokat írni, a semmiről exactement.

2009. január 26.

Szóval hétfő. Jour deux. Voilá. Kistündér még mindig kistündér, sőt egyre jobban. De még mindig Tata vagyok, még jó, hogy nem otthon mondja ezt rám… Reggel elmentünk Apuval Kistündér bölcsijébe, vagyis a garderiebe, ami annyira modern, hogy csak na. Ha gyerek lennék, tuti ide akarnék járni. Mikor beérünk, ja persze csöngetni kell, hogy beengedjenek a recepcióra. Szóval beérsz és a cipődre kis zoknit kell húznod. És persze válogatni lehet a színekben, naná, hogy odamenet és visszajövet is rózsaszín voltam… Jellemző. Na és a gyerekek… meg kell őket zabálni. Szóóval Apuval elvittük Kistündért a bölcsibe, ahol a termében három bölcsisnénire jutott kb 10 gyerek. Be lettem nekik mutatva, voilá notre jeune fille au-pair, Kitty (azért írtam y-nal, mert ahogy ejtik inkább y, mint i, de azt nem lehet utánozni, ahogy a franciák ejtik a nevemet… mindenesetre imádják… ) Oh a fenébe, most ettem meg egy csomó csokit, amit tőlük kaptam tegnap (Cote d’Or… hmmm) fujj. Eleve itt mindenki annyit eszik, el fogok hízni. És ha este csak két palacsintát eszem, akkor másnap azt kell mindenkitől hallgatnom, hogy milyen kicsi az étvágyam… látnák mennyi csoki elfogyott… De tényleg, ma nagyiékkal voltam, ott ebédeltem, cotelette-t, vagyis malacbordát, vagy micsodát. Ehhez tészta volt, és desszert meg jó zsíros sajt. Nah, aki ezek után még vacsorázni is tud, olyan igazi franciásat, mert ugye a franciák kilenc körül esznek este és ez a fő étkezésük… Ja és a reggeli se semmi. Sajt, sajt, sajt, joghurt, baguette, huh meg még egy csomó minden. De legalább ettem reggelire igazi francia croissant-ot. Hogy az mennyire finom volt! Tényleg nem sok köze a magyarokhoz. És ez nem bántás, azt is nagyon szeretem, de ez! Hmm. Na szóval délután nagyiékkal séta a környékükön, és és és, dobergés, ma végre láttam a Tour Eiffelt meg a Sacré Coeurt, Tour de Montparnasse-t, igaz mindet csak nagyon messziről a sok lakótelep között, a szmog erdejében. Szóval láttam őket, egy dombról. Ez az. Aztán négykor irány a garderie Kistündérért, Nagyival mentünk, elhoztuk Kistündért és hazajöttünk. Nagyi itt maradt, amíg Anyu haza nem ért. Én meg elmondom/leírom, segghülyének érzem magam, hogy néha csak úgy üldögélek, és nem csinálok semmit, mert nem tudok semmi értelemeset mondani. Gáz, tudom. Kár, hogy nem tudok annyira franciául még. Na ennyit a 10 év francia tanulásról. Nem baj, most is megy a télé, benne az M6, vmi házátalakító műsor megy. Legalább így is ragad rám valami, nem? Kistündért imádom. Egyelőre, nem kiabálom el. Holnap jön haza végre Tom is, kíváncsi vagyok rá. Vajon tudok vele beszélgetni? Vagy egyáltalán nem fog lenézni?? Kitudja milyen egy 8 éves francia kissrác, akihez au-pair jön. Aztán holnap Anyuval bemegyünk (!IGEN!) a Városba, Párizsba, megnézzük, hol van a Magyar Intézet. Mert majd oda fogok járni órákra, franciákra. Csak kedden nincs ott senki, csodás, szóval csak megnézzük, hogy aztán pénteken egyedül is odataláljak. Hát nem aranyosak? De komolyan, Apu is olyan lelkiismeretes, meg akarta nekem keresni a Duna Tv-t, de nem találta, megnézte a neten, hogy miért nem találja, aztán felhívták Anyóst, aki ugye magyar, hogy náluk, hogyan jön be. Hát van valami különleges dekóderük. Na az el fog vándorolni hozzánk, mert szeretnék, ha lenne Dunám. Szerintem ez annyira rendes tőlük. Meg amikor megtudták, hogy én általában nem eszem 18 után, teljesen a szívükre vették, hogy o jaj, ők meg olyan későn esznek! De egyek akkor, amikor szeretnék, és azt, amit szeretnék. Tényleg, mit szoktál enni vacsira? Háát, kefírt. ÖÖÖ az, hogy van franciául? Nem tudtam elmagyarázni, olyasmi mint a joghurt, de már íze van… Nem megy, felhívjuk anyóst, aki ugye magyar, beszélj vele magyarul. Elmondom neki, mondja, hogy olyan, hogy kefír, nem létezik Franciaországban. És teljesen elkezdtek aggódni, hogy akkor most mit fogok enni, hiába mondtam nekik, hogy megvagyok kefír nélkül is simán… Most meg elmegyek hajat mosni, mert persze, hogy már borzalmas állapotban van… Jajj mennyi csokit ettem, jaj.
Vajon szerdán már tényleg lesz netem a gépen? Ugye lesz?

2009. január 25.

Első. Mert ugye egyszer mindent el kell kezdeni… Remélem megéri, hogy elkezdjem. Sok mindent le akarok írni. Először is kiértünk a reptérre (oh igen, komolyan, kiértünk, hihetetlen, ha egyszer valaki el akar repülni, ki is kell érnie – na jó, nagyon cinikus hangulatomban vagyok), kiálltuk a sort a check-innél, és akkor mutattam a csajnak, hogy két darab bőröndöm van. Nah jó persze, gondoltuk, simán meg lesz, max egy kicsit ráfizetünk a súlya miatt, mert én persze, hogy meghaladom a 20 kilót. Naná. De a lány furán nézett ránk, és hát őőő, mondta, hogy ugye tisztában vagyunk azzal, hogy személyenként lehet csak 20 kilót feladni, nem csomagonként. Vagyis akármennyi csomagért fizettél előre a jegyvételkor, azok együttesen csak 20 kilót nyomhatnak. Anyád. Kilónként 3 ezer forint a többlet. Anyád megint. Nojó, van egy megoldás. Fizetnünk kell kb 10 ezer forintot, és az egyik csomagot sportszerként adjuk fel. Arra nincs súlykorlátozás, csak pluszba kell fizetni. Írt egy fecnit, amivel ki kellett állnunk a sorból, a táskával, hogy akkor menjünk el a jegyvásárló pulthoz és fizessük ki a sportszerért a pénzt. Kifizettük. Vissza a check-inhez, mert a „sportszert” is fel kell adni. Kivártuk megint a sort. Oké „sportszer” is elindult a futószalagon. Megkaptam a jegyet, búcsú a szülőktől és át a kapukhoz. Ott le a kabát, a csizma, az öv, úgyhogy zokniban kellett átsétálnom a kapun, de már nem érdekelt semmi. Utána kb háromnegyed óra várakozás, megérkezik a gép, beszállok. Ablak mellett! Először úgy tűnik senki nem ül mellém, ennek kifejezetten nagyon nagyon örültem, nem volt kedvem senkihez igazán. Na igen így megy pontosan au-pairnek az ember… De aztán persze, mert nincs olyan, hogy örülsz valaminek feltétlenül, leül melléd egy francia hapsi, akinek be nem áll a szája (legalább felkészít a kinti helyzetre), és persze neki fel kell vennie az egész elindulást, felszállást, a Dunát, a hegyeket, a mittoménmit. De mivel, ablak mellett bocsi, de én vagyok, ezért megkér, hogy én vegyem fel az egészet. Najó, lemaradtam kb mindenről, ami miatt jó ablak mellett ülni, mert végig a gépet figyeltem… Aztán megtudtam, hogy valami konferencián volt Bp-en, hogy a Gellértben szállt meg, és hogy kétszer is volt korizni, egyszer a Műjégen, egyszer meg a Westendben. Aztán nagyon rákattant az aupair témára, és viccelődött a saját kis „jeune fille au pere” szójátékán. Najó, tényleg aranyos hapsi volt, de hogy mennyire örültem, mikor mint egy narkolepsziás hirtelen bealudt! Először megijdetem, úristen ez itt halt meg mellettem, de aztán rájöttem, hogy egyenletesen lélegzik, szóval olyan nagy baj nem lehet. Különben végig olyan de olyan szép idő volt, a szemembe sütött a Nap, és még sok felhő sem volt, végig láttam az alattunk levő tájat. És rájöttem, hogy repülés közben igazából nekem semmi bajom nincs, csak mikor elkezdünk ereszkedni, mintha a jobb oldali mandulám ki akarna szakadni a helyéről. Aztán megérkeztünk Beauvais fölé, mindenhol rengeteg mező, ilyen búzamező vagy micsoda, kis lankák, erdőcskék, kb 10 ház egymás körül, vagy teljesen egyedül egy kúria… Tetszett na. De amikor leszálltunk kiderült, hogy sokkal hidegebb van, mint Bp-en, hogy esik valami az égből, és hogy a beauvais-i reptér piszok csúnya. De legalább megérkeztem. Hapsi odaadta a névjegyét, hogy írjak neki mélt, és akkor elküldi a csodálatos videóimat. Két piros bőrönd(ke) hamar megjött, „felkaptam” őket, és elindultam kifelé, ahol azonnal megláttam Aput, Anyut. Ki kell találnom nekik valami közérthetőbb, mégis sokat elmondó nevet. Na majd ha jobban megismerem őket. Mosolyogtak, tényleg nagyon kedvesek voltak. Puszi puszi (igen, megjegyzendő! Franciák a másik oldalon kezdik a pusziadást! (de az melyik? most nem jut eszembe, mi hol kezdjük…)), nevetgélés a csomagokon, meg nagyságukon, pláne nehézségükön, aztán kocsi keresés. A kocsi messze van, nem baj, addig beszélgetünk arról, milyen az idő, meg milyen volt a repülés. Aztán kocsiba táska begyömöszölés. Aztán indulás. Ja igen, mielőtt elfelejtem. Telefonomat bekapcsoltam még a csomagokra várakozás közepette, és nem talált hálózatot. Mellettem már minden magyar telefonált. Á, na mindegy, majd a kocsiban újra megpróbálom. Oké, kocsiban sincs semmi. Semmilyen hálózathoz nem tudok csatlakozni. Köszi Motorola, imádlak. Eddig se volt semmi bajom veled… na nem. Apu odaadja a mobilját, hogy hívjam fel vele akkor az otthoniakat. Oké, felhívom, Niki veszi fel, mondom neki a helyzetet. Aztán továbbszerencsétlenkedek a mobillal, kiveszem azt a hülye turbosimet, hátha az a baj. De nem az, egyszerűen csak a készülék a hülye. Oké, majd csak lesz valami. Aztán megérkezünk a házhoz, de előtte még végig megyünk a kisváros összes létező kis utcáján. De legalább szépek. Annyira tetszenek ezek a kis francia városkák. Legfőképp a házak. Szóval megérkezünk, a ház nem túl nagy, mondják, hogy jó régi, és még sok dolguk van vele. Oké, persze. (ezek táncolnak fölöttem, vagy épp most rendezik át a lakást? Vagy mi van? Olyan a hangzavar…) Tehát megérkezünk, nagyiék vannak itt a picilánnyal, aki épp akkor kelt fel. Jaj, hát ő egy kistündér, nagyon aranyos. Annyit mosolyog, és mondja, hogy Titti! Meg nagynéninek is hív, de az már másdolog. Kaját nem kapok, reggel óta egy falatot sem ettem egyébként, kérdezték, hogy nem vagyok-e éhes, mondtam, hogy egy picit és akkor adtak kis kekszet, meg macaront. Na ez egy nagyon furcsa kis süti, olyan mintha két csigaházat összenyomtak volna és közéjük valami lekvárt tettek volna, és az egész rózsaszín. Jó, gondolom ez csak azért mert epres lehetett. Na szóval ilyet adtak. Meg narancsjuicet. Megpróbáltuk beüzemelni a gépemet. Mármint rajta a netet. Persze nem jött össze, nem látott semmilyen hálózatot. Oké, se telefon, se net. A szobám a pincében vagy hol van, igazából ez van egy szinten a hátsó kerttel. Van benne egy kis fürdőszoba, vagyis zuhanyzó, meg mosdó. De kurva hideg van. Majd megfagyok most is. De egyébként tetszik, aranyos. Apu mutatott ilyen volt-ilyen lett képeket, nagyon sokat kellett dolgozniuk vele. A kiscsaj meg tényleg egy tündérmanó. Ajándékoknak örültek, kislányt este megfürdettük, aztán irány az ágy. Vacsira palacsinta volt, kb kilenckor. Az finom volt, volt rá egy csomó mindenféle. Fáradt vagyok, nem tudok már értelmesen írni. Azt hiszem ez lesz az utolsó nap, amikor mindent ilyen részletesen leírok. Pedig, igazából ez nem is minden. Nagyon nem. A lényeg, hogy telefont sikerült rendbe tennem, van hálózat! Aztán meg net még nincsen, a routerükkel lehet valami gebasz, de vmi rokonsrác átjön szerdán és megnézi. Jah és hallgattunk metált, Apu unokatestvérei játszanak a bandában. És Apu fenn van Myspacen, ja meg Anyu is, de ő már rég látogatta. Azt hiszem most meg fel kéne még mennem, mert ki kell nyitni az ágyam. Vagy megoldjam egyedül? Kipakoltam a szobában, de jó lenne vastag paplan alatt. FÁÁÁZOM. Holnap a nagyival leszek, vagy micsoda, anyu, apu dolgozik, kicsilány a bölcsiben. Nagyival meg bejárjuk a várost (kocsival). És elvileg hétfőn minden bolt zárva… Mi van?! Tényleg ez az utolsó, hogy ennyi mindent leírok. Kíváncsi vagyok, mikor lesz net, hogy ezt felrakjam…

élek

Jelentem: még élek. Igen, kapok levegőt, és veszek is. A levegő minősége megegyezik az otthoniéval, legalábbis én nem érzek változást. És most pótlás következik, mert nem volt net a gépemen egészen kb tegnap éjfélig, de addig is írtam wordbe, mert megígértem... szóval copy paste következik, mindannyiunk örömére!

one day (tomorrow) i'll fly away... (1.)

közhelykép Párizsról, ez van, legalább szép.

fölösleges ez a bejegyzés. az nagyon. de ez van, kell egy olyan, hogy jaj holnap, meg kell majd egy olyan, hogy jaj megérkeztem. ez az első rész. folyt köv.

4 nap... vázzz. nem tudok bepakolni!

A női lét egyébként rohadt drága. Tegnap voltam drogériában, hogy hát akkor vegyük meg az alapcsomagot az útra, úgy mint tampon, betét, fésű, sampon, balzsam etc. És mindenből megpróbáltam a legolcsóbbat megszerezni. és mégis, mégis 5 ezer Ft-nál több lett a számla. Ez az út számomra eddig kurva drága. És nincs itt Anyuci meg a pénztárcája, hogy megsegítsen. Itt a bankkártyám, amire még ösztöndíj sem érkezik, és rajta (volt) még a nyári egy hónapért járó fizum. Na ebből élek. És a kártyán alig van pénz, mi lesz velem Párizsban? Kurva szar.

Ennyi volt a mai nyafogjunk. Ma megyek Surányba Mamáékhoz utolsó nagyölelésre (jaj olyan, mintha meghaltam volna, vagy készülnék), de előtte még hajfestés. mert nem mehetek ki foltos hajjal. :D

És már tényleg csak 4nap... nem hiszem el, mikor a többiek tegnap arról beszéltek, hogy hétfőn milyen jegybeiratástra jönnek majd... nem nem nem.

kandzsámat akarod?

hehe, jóóó volt tegnap!

megkaptam, hogy túl hosszan írok. írjak röviden. fogjam rövidre. oké. ezentúl rövid leveleket fogok írni. kösz ádám, hogy szóltál. max 2 soros, azt is egy mondatba.
fáááj a fejem. de nem nyafogok, hogy sehol sem állok a tanulással (ami így van), mert így jár az, aki elmegy itthonról este, meg ma is (meg holnap is)
ja és egy hét és... reeeepülök!

elkezdett esni a hó.pont most. nekem mindegy, csak a színe legyen vörös.

mindig lefekvés előtt támadnak gondolataim. biztos ilyen beállítottságú az agyam. szóval tegnap/ma rájöttem: baszki, egy évig egy teljesen idegen családdal kell élnem. nem csak, hogy nem ismerem őket, de ők rám bízzák a gyerekeiket! és még magyarul sem tudnak. és ott kell élnem velük. és teljesen más szokásaik lesznek. eddig csak gondoltam, hogy ó de jó lesz nekem, messze budapesttől, meg jópár dologtól, idegen helyen. de ez az, idegen helyen. egy évig. basszus. hogy erre minek jöttem rá? pedig nyilvánvaló volt, csak nem gondoltam bele. kell nekem aludni menni. ma nem megyek, meg holnap se, meg azután se és zombiként fogom riogatni az embereket.

shoes shoes shoes

Azt hiszem valami nagy változás megy végbe bennem. A cipők terén legalábbis. Például az egyik csizmám már kb azóta, hogy megvettük szétszakadt... Nos én próbáltam rendbe hozni (igen kézzel, varrogattam), de hát persze nem nagy sikerrel. A lényeg, hogy nemrég voltam cipőket nézegetni (igazából wc papírt kellett volna nézegetnem pár bolttal arrébb) és csakis a sarkos csizmákat néztem. Végül mégiscsak egy lapostalpút próbáltam fel, és eredmény: üres kézzel jöttem ki a boltból (vagyis nem, mert ruhát vettem, meg persze aztán a wc papírt is, csak azt ugy nem ott). A lényeg a lényeg, akarok magassarkút. Mert van, de többet. Hogy hordanám-e? Fene se tudja, mert én tökéletesen elvagyok a tornacipőkben.
De most ezekről (is) álmodozom (meg persze tanulok közben, de álmodozni akkor is kell):
(Givenchy Couture)



(Gucci)

(Yves Saint-Laurent - najó, tudom, ez extragyilkos... de nézni szabad, nem?)

(összes kép a jak&jil-ről)

álom

Szóval az eléggé baj, nem ha napok óta rémálmaim vannak. Párizsban vagyok és mindent elrontok. pl a kislány elesik. meghal. tönkreteszem a mosógépet. elveszek. meg ilyenek. azt hiszem somebody's a lil' bit scared...

(by: bachmont)

kedves ... (én)!

Nagyszerű! Küldj továbbiakat és ha összegyűlik egy jó adag, akkor már
képesek leszünk honorálni is. Várjuk a cikkeket hasonló terjedelemben.

Üdv:
...(főszerkesztőasszonyszemélyiség)

:D:D:D örül a kicsiszívem, nagyaszám, és porzikazujjam

értelmes ez?

vajon

Ha egy vizsga eddig pontosan 1125 Ft-omba került, akkor azt jelenti, hogy sikerülni fog? Mert ajánlom neki. (ez csak a fénymásolási díj volt, és nem más jegyzete.) Hmm? Na mindjárt kiderül.

válasz, vagy valami olyasmi

válasz:

Köszi, hogy így érzed, mármint, hogy büszke vagy. De hadd tisztázzak valamit, amit már szerintem többször el is mondtam. Kimegyek, de nagyon félek. Minden nap többször elképzelem, hogy hogyan lesz ez életem legeslegrosszabb döntése. Halálra fogom unni magam ott egyedül. Na jó egy kicsi kislánnyal. Kétetem? Hát az egyiknek lőttek. Vagyis én lőttem ki, még levizsgázom kb 2 (azaz kettő! tárgyból, mert ezek voltak szimpatikusak), aztán viszlát! vissza se megyek. és nem lesz többé kétegyetem egyszerre, soha. Még akkor se, ha bírnám. Egyszerűen nem vagyok ez a fajta. Na és a Pesten lakás. Oké, hogy hétvégén nem csak óránként visz haza a busz, meg nem 1,5 óra, de hidd el, elég messze van ez attól az "oh Pesten laksz, dejó neked!" dologtól. De már ezt is elmondtam. És hogy az lehetek, ami akarok?? Micsoda? Mondd mégegyszer?
Azért köszi, hogy ilyeneket írtál, de amikor elolvastam úgy tűnt, mintha nem rólam írnál, hanem egy elképzelt alakról, aki nagyon messze áll tőlem, vagy bármelyik ismerősömtől. Lehet, hogy neked így tűnik, de nem az. (Ez most nem ilyen kioktatás-féle akart lenni, mert átgondoltam mit írtam, és akár úgyis hangozhat. Csak leírom az igazságot. and now: go back to work... ooor study.)

gyorsan...

... leírom. szóóval na ki lesz publikált újságíró? Pontosan! Igaz (egyelőre) csak a neten, de akkor is! Az én cikkem!!!!
Ma voltam utoljára gyakornokoskodni a Lapnál. És még múltkorra írtam egy példa cikket. És ha egy kicsit átírom, leközlik! HURRÁ!
Jó, nem nagy dolog...

(ja és lehet, hogy szerepelhetek az újságban is! hoppáré.)
(ja és írhatok még cikkeket a honlapra, hoppáré.)
(és azt mondta a főszerkesztő asszony néni, hogy várnak vissza Párizsból, és még meg is simogatott. hoppáhoppá.)
így lesz szép a hideg nap!
naaa gyors voltam?

hála érte Sonia Rykielnek.
(meg Garance Dorénak ezért a rajzért)

áldott

az etr nem igazán akart az előbb belépni (minden tétel tanulás után megérdemlek egy kis netezést, és még ilyenkor is csak a hivatalos oldalak...(najó ez nem így van, csak most)). és "végre" elolvastam a questura nyitvatartását, amíg töltötte az oldalt. az alján az volt odaírva: áldott ünnepeket. mennyire álszent ez a kifejezés: áldott ünnepeket. nekem inkább hányingerem támad tőle, nem a boldogság és teljes nyugalom, hogy oh igen de jó nekem, h vki áldott ünnepeket kíván. mert ez álszent. fúj.

ja és ma k. hideg volt. és a trolin meg nincs fűtés. majd odafagytam a műbőr ülésekhez. persze közbe meg könnyeztem, mert ugyebár ha hideg van (vagy fúúú a szél esetleg a nap picit sütöget) a szemeim azonnal elfojnak és ezután úgy nézek ki, mint egy kisnyuszi, akivel most szakított élete szerelme.
de ma mentem egy megállónyit a 47 villamossal! dejó, hogy pont akkor fog újra járni, mikor én már nem leszek (itt)! Pedig a 49es a kiskedvenc...

jójó, megyek vissza tanulni, vár rám a csodálatos francia nyelv kultúrtörténete és a rengeteg dialect...

na ezek a csirkék baszki... :D

3

Három hét, három találkozó és vége. Csak még ő nem tudja.
még én sem értem magamat, hogy várhatnám el, hogy más is megértsen?!
"Én értem, mi a szeretet. A szeretetben a másik a fontos, az, akit szeretünk. Őróla van szó, és nem másról. Én pedig azt kérdezem, mit jelent a szeretet annak, aki képtelen a másikat is észrevenni. Más szavakkal, mit ért a szereteten egy velejéig önző nő." (Milan Kundera: Halhatatlanság)

És valaki azt mondja meg, hajnali három múlt, mi a francért nem tudok aludni??? Még a gépet is bekapcsoltam... (ugyebár)

újév

Tehát 2009-et részegen, cigivel a kézben, kinn a bejárati ajtó előtt fagyoskodva kezdtem. Aztán folytattam másnaposan hazavánszorogva, utána Mamánál bablevest kanalazva és jelenleg Johnnyt nézve a tvben... Szupiszupiszupiszupi.