örömhír

el is felejtettem mondani, hogy van munkám februártól kedve!!!
és már próbaidőn is voltam, és meg is feleltem, és nagyon felszabadultam!
na és, hogy mi a meló?
ugyanaz mint eddig! (és ugyanott)
ugyanis Anyuka mondta egyszer, ha nem találnék munkát, akkor szóljak neki, mert ő szívesen "megtartana". nekem meg leesett a állam, hogy basszus ezt nem tudta volna előbb mondani?! teljesen azt hittem, hogy adieu februártól, nem kell nekünk többé bébisintér, ezért kezdtem (és tényleg elkezdtem) munkát keresni. najó, csak nézni. na mondtam neki, hogy hát ha így áll a dolog, akkor én nagyon szívesen maradnék, biztos pénz, ismert körülmények, annyira nem is megerőltető dolog, nem kell kidolgoznom a belem, mint mondjuk egy étteremben pincérként (bár sosem voltam étteremben pincér, úgyhogy ezt nem állíthatom teljesen biztosan), és akkor szállás is biztosítva, teló is fizetve, szóval a legjobb, ami történhetett.

és akkor anyuka még hozzátette, de hogy ha maradok, akkor majd a tavaszi szünet egyik hetében (mert ugye az két hetes drága franciáimnál) majd idén is lemegyek Bretagne-ba. mondtam, persze! akármikor! mert bretagne gyönyörű, a legszebb, ahol eddig jártam, és arra is emlékszem, hogy nyáron, mikor ott voltam már alig vártam, hogy hazajöhessek... de akkor is BRETAGNE!

meg találkoztam TRéka nevezetű profommal az eltéről, ő az, aki rengeteget segített, meg valamiért nagyon hisz bennem... itt volt egy konferencián. és akkor már meglátogattam.

és és és... ja persze, amivel mindenkinek dicsekszem, kiderült, hogy egy piszok nagy tehetségű konyhatündér vagyok! és még akkor is, ha alig van helyem, hozzávalóm, és eszközöm...

azt hiszem ennyi az örömhírek áradata... stop.