öhkm beteg

mivel én vagyok itt, egyedül, ezért csak magamról tudok írni, és csakis magamat tudom figyelni, bocs.
de ettől függetlenül, nagyon szeretem figyelni a testem reakcióit. és mivel elég ritkán vagyok beteg (de akkor meg nagyon), és ha az vagyok, akkor nem emlékszem, hogy milyenek voltak az előzőek (mivel olyan régen volt), ezért mindig úgy élem meg, mintha valami új dolog lenne. és szenvedek. mert szenvedni jó, még akkor is, ha tényleg nem látja senki rajtam kívül. és tegnap éjszaka, miután napközben egész tűrhetően voltam, és még az egyetemre is sikerült valahogy bemásznom, azt hittem, már nem leszek olyan lázas. na de naná, hogy igen. és annyira, hogy lázálmaim voltak. komolyan, az biztos, hogy ilyenem még soha nem volt. hiába sikerült elaludnom, kb pontosan fél óra múlva kicsavarodva, szétizzadva (de nagyon), borzalmas álomból riadtam fel. és fél óra múlva megint. és megint. és ezek a lázálmok tényleg olyanok voltak, mintha valami szürrealista filmben lettem volna, ami egy horrort keresztezett, és nem értettem semmit belőle, még álmomban sem. és azt hittem, sose lesz vége az éjszakának.
ehhez képest reggel mikor felébredtem, eldöntöttem, na ilyen többé soha, irány hajat mosni, és azóta mintha eltörölték volna, a hangom is kezd visszajönni (tegnap semennyi nem volt, és nem azért mert be voltam rekedve, egyszerűen nem jött ki hang a torkomon, vagy ha kijött, az is hallhatatlan volt, nekem meg nagyon fájt), bár azért még kíváncsian várom a mai estét...
és rájöttem arra, mert mikor jönnék rá valamire, ha nem állandóan én magam járok az eszemben, hogy betegnek lenni egyedül kell. ez a te és a tested dolga, hogy legyőzzétek (meg a gyógyszeré, ha veszel be). de pl örülök, hogy hiába könyörögtem csoda után, hogy anyu egyszercsak az ágyam mellett legyen és fogja a kezem, hogy nem látott senki ilyen elhagyatottan (és most nem arra értem, hogy kócos hajjal, összement szemekkel), hanem lázasan, fáradtan, gyengén, hogy az ágyból alig tudtam kikelni, hogy egyáltalán nem volt étvágyam, hogy izzadtam, mint egy ló, hogy aludni nem tudtam... ez tényleg nem tartozik másra, csak rám. mert azért mégis borzalmas, hogy mennyire le tud győzni a láz és milyen gyenge vagy ellene.