pedofil (?)

Krisztivel a Saint-Lazare-i újságosnál voltunk, aztán ő elment a vonattal én meg még maradtam olvasgatni. És akkor valaki oldalról hozzámsimult, és motyogott valamit. tök nagyon ugrottam, mert éppen egy divatanyagba merültem, nem számítottam hirtelen ilyen közelségre sehonnan. aztán továbbment. de érezni lehetett, hogy nekem magyarázott, direkt dörgölődzött hozzám. aztán mikor letettem az újságot, és indultam volna el, akkor (nem tudom, hogy ugyanaz az ember volt-e, de valószínű) egy pasas beállt elém, kitárta az újságját (szerencsére csak azt), amiben két lány éppen nyalta egymást, és elkezdett nekem vmit magyarázni, közben kéjesen nézett. najó, kösz, mentem tovább, nekem ennyi elég. ez az egész egyáltalán nem izgalmas, és nem is írtam volna le, ha nem lenne egy tanulsága. márpedig tanulság mindig van.
azt gondoltam magamban, mikőzben mentem haza, hogy mennyire utálom a pedofilokat. A pedofilokat.
aztán rájöttem, basszus 20 éves vagyok, ez nem pedofilság, ébredj már fel. olyan fura, hogy még most is gyerekként gondolok magamra. jó, nem várom el magamtól, hogy felnőttként nézzek magamra, de akkor se gyereknek! csak ne gyereknek 20 évesen!





tegnap találkoztunk először péntek óta, mikor is közölte, hogy csak részeg volt és ennyi. és én meg annyira nem tudom az ilyen helyzeteket kezelni, mert köszöntünk egymásnak, oké. köszönéskor mosolyogtunk egymásra, ok. ő órán többször próbálta felvenni velem a kontaktust, ami nem is volt nehéz, mert majdnem egymás mellett ültünk, de én meg átnéztem rajta. vagyis nem néztem rá egyser sem. óra után látszott rajta, hogy lehet, hogy mondana valamit, meg én is beszélgettem volna vele, még is krisztinek kezdtem el magyarázni, magyarul persze, hogy ő semmit se értsen belőle. pedig szerettem volna beszélni vele. vagy csak vele lenni.
aztán hamar elment, mert... elment. most meg hazament londonba, valami focimeccsre a wembleybe, ahol a szülővárosa játszik a hétvégén, és az egész városuk elfér a stadionban. ezt még múlt csütörtöki események előtt mesélte.
pedig annyira beszéltem volna vele. annyira ránéztem volna, de valamiért mégsem sikerült. és az én hibám volt. sose tudtam kezelni az emberi kapcsolatokat. soha. ez egy nehéz játszma, amihez én nem értek.