?

miért van az, hogy nekem soha de soha ebben a kurva büdös életben semmi sem úgy alakul ahogy szeretném?
miért van az, hogy már megint seggre estem?
miért van az, hogy ... mindig ez van??

miért van az, hogy egy kurvára képzelgős lány vagyok, aki azonnal megálmodja a jövőt, hogy milyen szép lesz és jó, és már szinte abban él, és, mikor közlik vele, nem, kisanyám, ne is álmodj róla, akkor bumm a pofára esés. és pofára esés. és megint pofára esés. elegem van.
mikor lesz végre egyszer az, hogy nem kell pofára esnem? hogy semmit nem képzelek el? miért bánik el velem így ez a rohadt élet?

és mindig mosolygok. mi mást tehetnék. ott ül velem szemben, közli, hogy az álmok amiket kergettem, soha nem lesznek az enyimek, haha, mosolygok. minden oké? persze, semmi baj. (majd csak felállok valahogy, majd csak összeszedem újra magamat, majd csak lesz valahogy... és majd csak lesz egyszer, hogy nem ezt közlik velem. majd. csak. egyszer.)

majd csak lesz egyszer olyan, aki már kiheverte az előző barátnőjét, akinek nem baj, hogy csak ideiglenesen vagyunk itt, aki egyszer majd engem vesz észre.
gyerünk vissza, mosolyogni, mint mindig, hiszen hogyan is válik majd valaki jégkirálynővé, szeretetre képtelenné, ha senki nem akarja szeretni.

kurva életbe.