szoval "imàim" meghallgatàsra talàltattak, ami a menjunk ki a szabadbàra vonatkozott, ugyanis szinte ahogy elkuldtem a bejegyzést, a lànyok kimasiroztak amandine szobàjàbol, amandine legszebb ruhàiban és kijelentették, hogy akkor most elmegyunk sétàlni, mert milyen csinosak és ezt meg kell mutatni az utcànak is. na mondom oké, voilà les vraies françaises!
ugyhogy kb fél ora mulva (jaj melyik tàska illik ehhez a ruhàhoz, melyik mellényt vegyem fel, nem, ez nem jo - làbujjhegyen a tukor elott - kitti, segits, szerinted ez a leggings vagy a màsik? csinàld meg a hajam légyszi, tegyek fel szàjfényt? à teszek, azon ugyse mulik...) el is indultunk. eloszor, na akkor merre? de màr tudtam a vàlaszt. Kitti, tudod merre van a champs-elysées? persze, pàrizsi lànyok a champs-elysées-re mennek korzozni...
ugyhogy mire elértunk a diadalivhez (még jo, hogy csak ropke 15 perces sétàra lakunk tole) meg is szuletett a terv, felmegyunk a tetejére, hiszen ugyis ingyenes, és amandine, szuletett pàrizsi létére, még egyszer sem volt fent (megjegyzem, én sem, bàr én szuletett nem pàriszi vagyok)!
ugyhogy kiàlltuk a hosszu hosszu sort, kaptunk ingyenjegyet és megmàsztuk a nem tudom hàny szàz lépcsot. es a kilàtàs!!! az valami fantasztikus volt, és jo volt làtni a lànyokon is, hogy mennyire élvezik, hogy megkerestuk és felsoroltuk az osszes nevezetességet, és mindhàrman kb egyszerre sohajtottunk fel, hogy mennyire gyonyoru ez a vàros!
aztàn hazafele starbucksoltunk egyet, ha màr anyu adott pénzt, és a pultos csajjal egyutt csodàlkoztunk el hannah muffin jàratossàgàn...
aztàn este capucine, a kozepso làny odajott hozzàm és megkoszonte, hogy milyen jol csinàltam mindent.
néha egyszeruen tényleg imàdom a munkàm, néha meg ... à hagyjuk. remélem, a mosogatogépet nem rontottam el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése