tök durva, hogy a párizsi legjobb barátnőm csupán 10 éves. de ő mindig meghallgat, persze azután, hogy én türelmesen végighallgattam őt. és vigasztal. és olyanokat mond, hogy jobb kedvem lesz tőle. igazából tudom, hogy az "otthoni" barátnőim is ugyanezt tennék (vagy meg is próbálják), és ez nagyon jól esik, de az én döntésem miatt, messze vannak, és messziről nem megy a vigasztalás. mert tényleg egy ölelés kell, mert tényleg az kell, hogy fizikailag melletted legyen valaki, mert tényleg kell valaki, aki meghallgat, és aki melletted áll, mindkét értelemben.
tehát az én legjobb barátnőm itt Franchonban tényleg egy 10 éves kislány, és az a munkám, hogy vele legyek esténként.
(és lehet vele Gossip Girlt nézni :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése