ahogy egyre többet küzdünk a közös célért, egymásért, a kapcsolatért, úgy a mi kapcsolatunk is mélyül. egyre jobban kiismerem a lelkét, már jobban ismerem, mint bárki más. és egyre jobban kötődöm hozzá. együtt küzdünk, néha feladjuk, néha szusszanunk egyet, de aztán mindig újra kezdjük, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy ez a bejegyzés is fel fog kerülni a blogra.
Igen, a gépem és én köztem egy mindennél bensőségesebb kapcsolat alakult, és alakul ki. együtt küzdünk ezért a kib****tt netért. és már ismerem, mikor fog rácsatlakozni, mikor fogja fél óra próbálkozás után közölni, hogy ne is álmodjak róla, kezdem kiismerni a reggeli, délutáni és esti pozícióját, azt hiszem jobban kötődöm hozzá, mint bárki máshoz ebben a városban.
Javier, tudom számodra a legnagyobb büntetés az volt, hogy piros létedre fiú nevet kaptál, ezért mindenki buzinak hisz, de tudd meg, szeretlek! és örülök, hogy vagy nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése