2009. március 31., kedd

francais

a francia férfi egy lerázhatatlan típus. és nem kell hozzá Franciaországban születni, elég csak beszélni a nyelvet, nagyon nagyon folyékonyan. az biztos, hogy most egy ideig (hmm egy hétig?) nem veszek fel rövidgatyát. pedig annnnyira örültem a jó időnek... hárman (csak ma!) el akarták kérni a számom, és nem lehetett őket lerázni! az egyiküktől megkaptam, hogy az a jó bennem, hogy van mit fogni, anyád. igaz ő kedvességből mondta, meg olyanokat is mondott, hogy meglátott az utcán, teljesen másirányba kellett volna mennie, de nem tudott, utánam kellett jönnie, és nekem szirén lábaim vannak... de akkor is, van mit fogni rajta?! azért ez fájt, ideje tényleg fogyózni már...

és tényleg lerázhatatlanok. mondod, hogy bocs menned kell. nem nem adom meg. hagyjál békén. ne, ne maradj még, legalább igyunk meg egy pohárral, belédszerettem, add meg a számod! nem adom, mennem kell. vár a barátom. de csak egy pohárral! nincs időm bocs. de csak egy pohárral, az semmi! mondom, hogy mennem kell!

és így tovább.

egyébként ma k jó napom volt, sikerült egy csomó pénzt elkajálnom, de voltam a hagen daazsos étteremben (?) a champs-elyséen, és találkoztam sonitával, aki nevével ellentétben magyar, és én kaptam le iwiwen, és nagyon nagyon jó volt! végre valaki belvárosi! és annyira jó helyen lakik! és ha az ő szobája 11m2, akkor az enyém 5 lehet, jó esetben :D aztán elkísértem futni a luxemburg kertbe, és eldöntöttem, hogy nem igaz már, hogy semmit nem sportolok, itt a monceau parc a szomszédban, mindenki ott futkos, hajrá. szal hazamegyek jövőhét pénteken, és elhozom a futócipőmet. mondjuk vicces lesz, én és a futás... de muszáj. mert igaz, hogy sokkal többet gyalogolok és lépcsőt mászok, mint otthon, és nem is eszem többet, de akkor is kell valami (hogy aztán ne lehessen mit fogni rajtam... ez akkor is fájt, baszki)

Szóval Sonitával tök jó volt (ja és ja a Balkan Fanatik énekese, koooomoly!!), nagyon jó volt, imádom, már most. és megmutatta, hova megyünk berúgni legközelebb...

és akkor már ki kellene találnom valami igazán elijesztő szöveget, hogyan kopjanak le rólam ezek a franciák. de mindegyik olyan, aki nekem nem jönne be! és most azzal a tudattal kell élnem, hogy csütörtökön valaki csak azért fog Budapestre repülni, mert azt mondtam neki, hogy csütörtökön én is megyek haza, és vissza se jövök... ilyenkor hogy folyik belőlem ez a sok...minden...

Nincsenek megjegyzések: