eddig...

márc 11.nem szabad mély távlatokba mennem. nem szabad arra gondolnom a kis 10 m2-emen ülve, a vonatokat hallgatva, hogy ez az, itt fogok majdnem egy évig élni. egyszerűen nem szabad. inkább el kellene mennem felfedezni ezt az új környéket… irány, mars, amíg nyitva van valami!

van metróbérletem, megint. annyira hihetetlen, itt vagyok, megint. egész nap a vonatokat fogom hallgatni. a wc büdös és koszos. a világ legrosszabb műzlijét sikerült megvennem. ezek a franciák nem képesek finom müzlit csinálni! pedig a kép alapján jónak kellene lennie. na persze, hogy a müzli legalján vannak az apró de finom dolgok. bár még ez sem teszi finommá. most erről írok? a müzli állagáról?

a környék nagyon tetszik. itt van egy conservatoire, vagyis konzi, ezért minden második bolt hangszerbolt (és persze minden második ember zenész). elvileg a mi kis „kollégiumunkban” is sok zenész lakik. Vajon az ő chateaujuk is ilyen kicsi? mert nem hittem, hogy 10 m2 tényleg ilyen kicsi.

bővebben a chateauról. a ház, amiben van, gyönyörű. még kódom is van hozzá. tényleg az. erre van vége a saint lazare pályaudvarnak, ezért az ablak alatt percenként 10 vonat megy el. szerencsére nem gyorsan, ezért meg lehet szokni.

durván telihold van. vörösen van. és nagyon nagy. és meleg is van. ami jó, meg szép persze. csak a wc ne lenne olyan, amilyen.

sortie personnelle, na erre kíváncsi leszek…







márc 12. ma ha mozgást hallok a folyosóról, ígérem kimegyek, hogy köszönjek. muszáj ismerkednem, esetleg netet (!) szereznem! jaj de most hogyan menjek oda, bocsi, hello, én vagyok az új szomszéd, nagyon örülök hogy megismertelek, esetleg nem csatlakozhatnék a netedhez? oh nem? na mindegy, azért remélem jó szomszédok leszünk!
most fogok kb egy óra múlva már ott leszek, megismerkedni anyukával. meg elmegyünk a suliba a kislányért. remélem ma kedvesebb lesz, mint tegnap. oh tejóég. annyira pici ez a szoba! de attól mégjó helyen van, és csak az a baj, hogy minden olyan lógazesőlába hangulatú. de legalább nincs hideg.
voltam ma nyelvórán. hülye fordítás óránk volt, én meg mintha legalább egész éjszaka keményen padlót súroltam volna, majdnem elaludtam, és nem is szóltam hozzá semmihez. pedig csak a reggeli kávé maradt ki. tényleg, meg kell kérdeznem, van-e postaládám… mert láttam lent postaládákat, de amennyi szoba van itt, meg egyébként a házban, ahhoz képest kevés van lenn.
újra meg kell tanulnom egyedül lenni. teljesen egyedül. de valahogy ismerkednem kell , hé hahó. de hogyan?! hogyan?!
társaságra vágyom, hogy valahogy mindig pörögjön ez az élet itt, és ne csak a nyelvsuli, szoba, család, szoba háromszögből álljon. o.o.o.o.o.o.o.
tudom, hogy csak én oldhatom meg.
és olvasnom is kellene.
meg egyébként úgy kellene az a kibaszott net, ha már beismerten netmániás az ember…




márc 13. most épp itt vagyok a családnál. este 21.30 van. ma akartam frissíteni a blogot, de nem jött össze. pedig ma voltam net közelben, vagyis neteztem! igen! végre, úgy kb fél órára… és azt is ingyenesen, miután tegnap fizettem a starbucksban egy kávét, de netezni nem tudtam. jóvanna, tudom, csak azért mert féltem megkérdezni, hogy hogy is van ez. és most nagyon fura helyzet van, itt vagyok a családnál az étkezőben, ami tele van 13 évesekkel. igen ők itt buliznak, én meg babysittingelek közben, oh yeah, el se hiszem. most épp pizzáznak, és meg itt ülök majdnem mellettük, és gépelek. már biztos hülyének néznek. nembaj. nem érdekelnek a kis francia 13 évesek. a vicces, hogy nem értem őket. fejezzék már be a pizzásást és menjenek vissza a szobájukba, hogy végre folytathassam a how i met your mother nézését.
szóval mi a helyzet. a helyzet, hogy ha nem kellene babysittingelnem, akkor valahol éppen részegednék. aztán mennék bulizni. most lehet csak a buli lesz belőle, csak a többiek ki ne essenek előbb. ajj miért nincs itt net??? sokkal értelmesebb lenne az egész! még a pizzájukból sem kaptam. én mit szóltam volna 13 évesen, hogy tartok egy koedukált bulit, és egy 20 évest küldenek ránk felügyelőnek?? na mindegy, őket nem nagyon zavarja. de tök fura, itt egyikre sem mondanám rá, hogy egy évvel idősebbek az öcsémnél… ezek a franciák olyan magabiztosak. én 13-14 évesen hol voltam tőlük? úristen, rá se merek nézni az akkori képeimre! ők meg úgy néznek ki, mint egy 17 éves. najó a lányok. a fiúk 14 inkább. de ebbe a kerületben a nők is szépek. eddigi francia ember tapasztalaim kiterjedtek északra. északi banlieuere, vagyis a legcsúnyább, legszegényebb környékre. tehát az igazi „francia” emberek eddig elkerültek, bezzeg most. tele van mindenki vuitton táskákkal. és tényleg, stílus…
na elmentek, azt hiszem elmegyek wcre és aztán folytatom a how i met your mother nézését. komoly. minden lépésemet le fogom írni. najó nem, nem kell aggódni. nem fogok MINDENT leírni, csak a lényeges dolgokat, minthogy elmegyek wcre.

ezer éve nem ettem banánt. most ezt is bepótlom. (21.44)

nem hiszem el, a szamárindulót párizs nyóckerben gazdag kis ficsúrok is ismerik… (22.04)

vajon veszélyes-e 13 évesen az ötödik emeleti erkélyről kiesni? hmm? (22.10)

ennek sosem lesz vége… örökre itt kell maradnom és mindjárt elalszom. pedig vár még rám a párizsi éccaka! komoly?! van-e még erőm elmenni bárhova is hazán kívűl?! megmászni a kis 6 emeletemet aztán visszamenni és újra fel? najó azt hiszem, ideje hogy bemagoljam a kapukódokat... (23.21)

csöngettek, kérem istenem, kérlek istenem… (23.26)
amandine kisasszony megérkezett. azt hiszem mehetek. (23.27)


márc 15. tegnap is akartam folytatni a kalandok felsorolását, de annyira nem volt erőm hozzá. pedig megvolt az első francia csók! hehe! najó szóval úgy, hogy egy franciával, párizsban az első… naigen, pedig nem is ittam előtte (mondjuk utána se… a többiek megitták az én adagomat is, látszott is rajtuk). szóval amandine megérkezett fél tizenkettőkor, és mivel anyuka először azt mondta, hogy akármi van 11kor elmehetek, aztán meg azt írta smsben, h amandine-t várjam meg, szal tizenegy elmúlt, amandine megjött, szóval én leléptem. hazafele menet beleütköztem vmi görkorcsolyás felvonulásba, aztán gyorsan (és frissen) felfutottam a 6.ra, aztán megbeszéltem Norbival hol is vannak jelenleg, de a társaság már annyira bepálinkázott, hogy mire átverekedtem magam a város másik felére metróval, kiderült már nem ott vannak. de azért megtaláltam őket, ahol ott volt ez a francia Ben is, aki nem volt hajlandó franciául beszélni, mert, hogy ő kint élt Angliában négy évig (vagy kettő?) és mennyire szereti az angolt, sokkal jobban, mint a franciát. aztán elkezdte bizonygatni, hogy félek és nem merek megcsókolni egy idegent… na így történt az egész. ja és ben vmi énekes egy bandában, de ennyi volt a „kapcsolatunk”.
végül buli nem lett belőle, mert a többiek már annyira kiütötték magukat, úgyhogy csak mekit kerestünk, aztán mivel azok egykor bezárnak ezért gyrosost. utána meg mindenki amerre tudott. (de ez az egész nagyon lassan történt, hála a többiek koordinációs nehézségeinek).

aztán tegnap, szombaton elmentem Norbihoz a 2. óriás és teljesen fölösleges bőröndömért, amit végig húztam magam után (najó igazából csak ültem vele a vonaton…) nade, nem akartam 3-4 zónás plusz jegyet venni, ezért blicceltem. ökhm. igen. na és szerencsére az egyik megállónál láttam, hogy két ellenőr készül felszállni, „leugrottam” a vonatról, ahogy a bőrönd mérete és súlya engedte, és megvártam a következő vonatot. így úsztam meg az 50 eurós büntetést.

aztán felcipeltem a kis csigalépcsőszerűségen a hatodikra(!!! érezni kell a helyzet SÚLYÁT), azt hittem meghalok. innen ki nem robbantanak többé, csak ha vki leviszi, vagy felhozza a bőröndöt… és végül elmentem hajszárító beszerző körútra, ami szintén vicces és fárasztó volt, tekintve, hogy szombat délután az összes létező és mozogni képes párizsi a pénzét akarja költeni (persze, mivel vasárnap nem tudja) ezért minden, de komolyan minden tele van emberekkel, és nem csak emberekkel, hanem tömeggel. borzasztó volt. szegény én. de legalább van hajszárítóm, ja és vettem szivecskés esernyőt is, szóval van már esernyőm!

és aztán mire újra megmásztam a 6 emeletet, hajatmostam, megszárítottam, éstb, ja és megágyaztam, ez is fontos a következő történés miatt: nem mentem le a starbucksba netezni.
de ma megyek a parc monceauba és ígérem, felteszem az egészet a netre, hogy ne már csak a gépemen legyen. egyébkéntmondtam már, hogy imádom PÁRIZST? és a környékemet, ahol lakom?

most kaptam esemest Norbitól, hogy ma mozi. őőő és mi lesz az esti starbucksszal? na addigra csak visszaérek, és akkor ma tudok végre este msnezni.

jajj már megint mindent leírok.