egy tény: a franciáknak fogalmuk sincs a finom müzliről... eddig akármennyit ettem, mindegyik íztelen, szagtalan nagy puffancsokból állt. hol van ez az én otthoni kedvenc lidl-s legolcsóbb müzlihez képest! de egy valamihez viszont nagyon értenek, hogy csússzon le a legfinomabb falat a pohár legaljára, így amikor teljesen elkeseredve eszed a müzlit, egyszer csak váratlanul egy isteni ÍZT érzel a fogaid alatt! a csoki és a karamelladarabok elhelyezkedése hibátlan. hiszen általában mindig a végére emlékszünk a dolgoknak, az elejét elfeledteti... na ehhez értenek a franciák, a rosszban is van valami jó, ami után elfelejted a rosszat, és azt hiszed, na igen, miért is voltam úgy kiakadva? hiszen egy óra múlva is a csokit fogom érezni a számban!
oteójaj, most jöttem rá miről is írok pontosan, magnifique... igen ez a bejegyzés a müzliről szólt, nincs mögöttes tartalom, allegória, egyéb költői kifejezés, vagy túlzás sem. ez naturálisan a müzli, a franciák és az én kapcsolatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése