francais

a francia férfi egy lerázhatatlan típus. és nem kell hozzá Franciaországban születni, elég csak beszélni a nyelvet, nagyon nagyon folyékonyan. az biztos, hogy most egy ideig (hmm egy hétig?) nem veszek fel rövidgatyát. pedig annnnyira örültem a jó időnek... hárman (csak ma!) el akarták kérni a számom, és nem lehetett őket lerázni! az egyiküktől megkaptam, hogy az a jó bennem, hogy van mit fogni, anyád. igaz ő kedvességből mondta, meg olyanokat is mondott, hogy meglátott az utcán, teljesen másirányba kellett volna mennie, de nem tudott, utánam kellett jönnie, és nekem szirén lábaim vannak... de akkor is, van mit fogni rajta?! azért ez fájt, ideje tényleg fogyózni már...

és tényleg lerázhatatlanok. mondod, hogy bocs menned kell. nem nem adom meg. hagyjál békén. ne, ne maradj még, legalább igyunk meg egy pohárral, belédszerettem, add meg a számod! nem adom, mennem kell. vár a barátom. de csak egy pohárral! nincs időm bocs. de csak egy pohárral, az semmi! mondom, hogy mennem kell!

és így tovább.

egyébként ma k jó napom volt, sikerült egy csomó pénzt elkajálnom, de voltam a hagen daazsos étteremben (?) a champs-elyséen, és találkoztam sonitával, aki nevével ellentétben magyar, és én kaptam le iwiwen, és nagyon nagyon jó volt! végre valaki belvárosi! és annyira jó helyen lakik! és ha az ő szobája 11m2, akkor az enyém 5 lehet, jó esetben :D aztán elkísértem futni a luxemburg kertbe, és eldöntöttem, hogy nem igaz már, hogy semmit nem sportolok, itt a monceau parc a szomszédban, mindenki ott futkos, hajrá. szal hazamegyek jövőhét pénteken, és elhozom a futócipőmet. mondjuk vicces lesz, én és a futás... de muszáj. mert igaz, hogy sokkal többet gyalogolok és lépcsőt mászok, mint otthon, és nem is eszem többet, de akkor is kell valami (hogy aztán ne lehessen mit fogni rajtam... ez akkor is fájt, baszki)

Szóval Sonitával tök jó volt (ja és ja a Balkan Fanatik énekese, koooomoly!!), nagyon jó volt, imádom, már most. és megmutatta, hova megyünk berúgni legközelebb...

és akkor már ki kellene találnom valami igazán elijesztő szöveget, hogyan kopjanak le rólam ezek a franciák. de mindegyik olyan, aki nekem nem jönne be! és most azzal a tudattal kell élnem, hogy csütörtökön valaki csak azért fog Budapestre repülni, mert azt mondtam neki, hogy csütörtökön én is megyek haza, és vissza se jövök... ilyenkor hogy folyik belőlem ez a sok...minden...

most meg a müzlihez

egy tény: a franciáknak fogalmuk sincs a finom müzliről... eddig akármennyit ettem, mindegyik íztelen, szagtalan nagy puffancsokból állt. hol van ez az én otthoni kedvenc lidl-s legolcsóbb müzlihez képest! de egy valamihez viszont nagyon értenek, hogy csússzon le a legfinomabb falat a pohár legaljára, így amikor teljesen elkeseredve eszed a müzlit, egyszer csak váratlanul egy isteni ÍZT érzel a fogaid alatt! a csoki és a karamelladarabok elhelyezkedése hibátlan. hiszen általában mindig a végére emlékszünk a dolgoknak, az elejét elfeledteti... na ehhez értenek a franciák, a rosszban is van valami jó, ami után elfelejted a rosszat, és azt hiszed, na igen, miért is voltam úgy kiakadva? hiszen egy óra múlva is a csokit fogom érezni a számban!

oteójaj, most jöttem rá miről is írok pontosan, magnifique... igen ez a bejegyzés a müzliről szólt, nincs mögöttes tartalom, allegória, egyéb költői kifejezés, vagy túlzás sem. ez naturálisan a müzli, a franciák és az én kapcsolatom.

óda, kapcsolat, vallomás és miegyebek

ahogy egyre többet küzdünk a közös célért, egymásért, a kapcsolatért, úgy a mi kapcsolatunk is mélyül. egyre jobban kiismerem a lelkét, már jobban ismerem, mint bárki más. és egyre jobban kötődöm hozzá. együtt küzdünk, néha feladjuk, néha szusszanunk egyet, de aztán mindig újra kezdjük, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy ez a bejegyzés is fel fog kerülni a blogra.

Igen, a gépem és én köztem egy mindennél bensőségesebb kapcsolat alakult, és alakul ki. együtt küzdünk ezért a kib****tt netért. és már ismerem, mikor fog rácsatlakozni, mikor fogja fél óra próbálkozás után közölni, hogy ne is álmodjak róla, kezdem kiismerni a reggeli, délutáni és esti pozícióját, azt hiszem jobban kötődöm hozzá, mint bárki máshoz ebben a városban.

Javier, tudom számodra a legnagyobb büntetés az volt, hogy piros létedre fiú nevet kaptál, ezért mindenki buzinak hisz, de tudd meg, szeretlek! és örülök, hogy vagy nekem.

mert paris, je t'aime (& mert topshop je t'aime,ha lennél itt, vagy pénzem lenne... nade majd londonban! - addig nem eszem.)

because: paris je t'aime - by almaszirom on Polyvore.com

biggörl 2. felvonás

megérkezett, igen megérkezett a bankkártyám! a francia bankkártyám! és ez is milyen hülyén... nos volt úgy, hogy múlt szombaton besétáltam a bankba, hogy számlát akarok. oké egy hét, hogy megérkezzen a kártya. jó addig éhen halok, lesz, ami lesz. (ez alatt a hét alatt többször voltam részeg, mint előtte itt összesen... és ez pénzembe se került (vagyis sokba nem..., de szerencsére másba se, csak hallgatnom, bólogatnom és néha okosakat filozofálgatnom kellett... ajjaj egy magyartanár most térne ki a hitéből egy ilyen mondat után).). minden reggel úgy mentem le a postaládához, hogy na hátha ma, benne lesz a kártya. de nem volt. tegnap szomorú lettem (bár eközben pont tegnap kaptam meg első levelemet! csak nem a abanktól, juj milyen anyagias lettem), és elkezdtem tervezgetni a hétvégémet totálisan kaja nélkül, hogy hogy is lesz, meg ott a hétfő, és ha akkor se, de hétfőn szerencsére már meló van, és akkor majd bekajálok vmit a családnál... úgyhogy reggel (khm, kb fél 12kor) elindultam, hogy az utolsó centjeimből vegyek egy fél baguette-t (ohjaj istenem, nem tudom mi lesz velem a francia pékségek nélkül...) , meg elmentem a családhoz a tegnap náluk hagyott szennyesemért, ami már nem szennyes volt akkorra, és jövök vissza (ááá Franciaországban tuti nincs posta szombaton, ha vasárnap képesek PÁRIZSBAN bezárni az összes boltjukat...) és mi van a postaládámban?! na nem a kártya, csak egy ajánlott levél, hogy menjek azonnal a postára. meg egy levél a banktól, hogy megérkezett a kártya hozzájuk, mehetek érte (wtf?? nem postával szokták kiküldeni??!!) namindegy, majdnem egy volt, emlékeim szerint akkor zár a bank meg a posta is, szóval usgyi, vagy várhatsz hétfőig kaja nélkül... na a lényeg, hogy a postán egy levél várt a banktól, amiben közölték h milyen jó, hogy őket válaszottam (baszki, ezért rohantam??!!) a bankba meg megkaptam a kártyát.

na és én csakazértsem fogok egy pedofillal randizni. de bunkó vagyok, voltam és nem vettem fel egyszer se a telefont. de komolyan, miért a szerencsétlenek, vagy az öregek találnak meg??? és miért pont akkor találnak meg, amikor kurvára egyedül szeretnék, pl mint tegnap, posztereket nézegetni?? és miért nem tudom azt mondani, hogy nem, hagyjál békén? megadom a számom, de sokra nem mész vele, vagy egyszerűen kopjál le?! pláne , ha ilyeneket kezd el mondani, hogy milyen szép vagyok, és muszáj volt odajönnie, és úgy tennie, mintha posztereket nézegetne... és nem is volt olyan öreg... és francia... de akkor sem.
amúgy is ma egész nap esett az eső.

és félek egyedül visszamenni a champs-elyséere, hátha megint ott lesz... pedig a virgin megastore...

nem emanuel, gyáva alak vagyok, és nem veszem fel a telefont.

reggeli gondolat, délután

borra sör, meggyötör.

azt hiszem ez mindent elmond.

parancs

ím a falam:
















egyre lustább vagyok elővenni a rendes fényképezőt és csak a mobillal kattintgatok... pedig így nem is jó a minősége...

.hmm.miss.dior.chérie.

ezt már vagy egy hónapja fel akarom rakni, mert legyen már fönn akkor, ha létezik...

into the wild

imádom az olyan filmeket, amiket megnézel és nem enged el. ami után muszáj egész délután össze-vissza kóborolnod, hogy egyszer csak kb. 3 óra elteltével, azt veszed észre, hogy fogalmad sincs merre jársz. és végig csak a filmre tudsz gondolni. és egyedül kell megnézned. mert ha mással látod, akaratlanul is beszélned kell róla. nem szeretek filmekről beszélni. nekem át kell gondolnom az egészet, meg kell érnie. persze, néha nagyon kell, hogy valakivel megoszthasd az élményt. ezt nem kellett. és így volt jó.

jó volt ez a printemps du cinéma, vagyis tavaszi moziünnep. a 3 napja alatt kétszer is voltam moziban. amióta itt vagyok gyakrabban vagyok moziban, mint otthon.

szóval into the wild, még még még.

amandine

mert kérted ;)

nem a legsikerültebb kép róla, de majd ha lesz jobb, lecserélem. szóval ő amandine, a lány, akit most londonban fúú el a szél, ha fúú ott a szél. itt igen.

ofő

fura, de mióta először megláttam, mindig az ofő jutott róla eszembe. pedig messze állnak egymástól politikailag... ez után meg pláne, tiszta ofő.

namármost

tényleg megpróbálok képet berakni.
annyira utálom a blogger képszerkesztőjét, v miez.

első éccakai telihold. az ablakból.











ugyanakkor ugyanonnan a Sacré Coeur.












ezeken a képeken mennyire barátságtalan! pedig mostmár nem is, és nemsokára kidíszítem a falakat is... szóval nem kell megijedni tőle, sokkal jobb (szebbnek nem mondanám...)













Javier, mikor még nem találta az internetet. huh de nagy a kupi!










másnap (vagyis az első) reggel. a konyha és rajta a reggelim.











most mit szépítsek a dolgokon. igen, ez a kilátás az ablakomból, reggel (de ott a Sacré Coeur!!!)











csodálatos kompozíció.












na ugye, hogy látszik az ablakomból a Sacré Coeur??!!











Saint-Lazare pu. az ablakom alatt.












Az Opéra.













kívűlről az én házam is ilyen szép (házak majdnem szemben c kép)











végére pedig a legszebb: Parc Monceau, ahol ingyenes a wifi! (ez volt a reklám helye, ja ez mobil fotó)

big big girl

in a big big world.

na és most megyek francia számlát meg bankkártyát csináltatni EGYEDÜL. ójajistenem, hogy át fognak verni!!!!

ez a naneee poszt

ma láttam CATHERINE DENEUVE-ÖT!!!
elment mellettem, mikor jöttem ki a Magyar Intézetből.
és tényleg ő volt!
óistenem, én meg hirtelen nem is tudtam, mit csináljak, ezért csak simán elsétáltam mellette....
baszki...
pedig egy autogram...
ááá

MA LÁTTAM CATHERINE DENEUVE-ÖT!!!
HAHA

hogy?!

vajon mit jelent az, hogy ha három (mellesleg, baszki piszkosul helyes valszeg 17 éves - ajjaj vki pedofil???!!! - ) srác elköszönéskor azt mondja, merci et au revoir ?! mit köszönnek meg? én aztán nem tettem semmit értük...
mellesleg régebben volt egy bejegyzésem, hogy eddig nem is láttam helyes francia pasit. nos vagy a tavasz kellett hozzá, vagy a helyváltoztatás, de most csak olyanokat látok! sőt az idősebb férfiak is, meg ugye a kisfiúk is... és az apukák gyerekükkel (anyu sehol, persze) kézenfogva a parkban szombat délután...

azt hiszem a folyamatos sztrájk és drága élet (sör, sör, sör) ellenére egyre jobban szerelmes vagyok ebbe a városba. itt tényleg mindenkinek van egy-két jó szava a másikhoz. tudom, ez csak a felszínes része, de akkor is.

múltkor tőlem kért segítséget egy nő a boltban, hogy melyik hajfestéket vegye meg szerintem. aztán, amikor elkezdtem neki magyarázni, rájött külföldi vagyok, azonnal bocsánatot kért, de a mellettem álló nő szó nélkül segített neki. pedig én is szívesen elmondtam volna, hogy az a két doboz, amit a kezében tart, és azok közül kellene választani, nost fogalmam sincs, melyik a jobb...

most, hogy van netem (igen, válaszolok) és igen teszek fel egy-két képet.

megazmennyire idegesítő már, hogy egy tudálékos kis csipszar gimnazista gyerek, kioktat franciából (ja ez a személy magyar, és kockás versenyre jött Párizsba). és a legidegesítőbb, hogy igaza is volt, baszki.

és nem káromkodom, á nem. fúj, leszokni róla. merde.

hihhetetlen

ez egyszerűen teljességgel hihhhetetlen és felfoghatatlan! itt ülök a szobácskámban (!) és netezek (!)!!
ezt mind úgy sikerült összehoznom, hogy Apuka ma meglátogatott (nem kell semmi de semmi rosszra gondolni), hogy megnézzük mi is a helyzet ezzel a nettel... és meglátta, hogy bizony újra elő kell fizetnie rá. de ez előtt még felfedezte, hogy Javier drágám látja az anyukája hálózatát, bár piszok gyengén, és így fejből tudta a kódját (nagyon durva), de akkor nem működött, mert túl gyenge volt. aztán mikor elment, újra kipróbáltam, és nagyon nagyon picit (kb amíg az outlook letöltött 18 levelet működött, aztán feladta). aztán most meg, hogy is lehet, hogy mégis van? hát itt ülök a zuhanyzó lépcsőjén (mert olyanja is van ám), az ajtó mellett, ölemben a gép, és virulok vele, mert itt van egy pici net. úgyhogy most örüljünk! köszönöm, hogy mindenki együtt örül(t) velem! remélem mostmár marad is a net... csak vhogy az kellene, hogy el tudjam idáig hozni Javier töltőjét, mert másfél óránál tovább nem bírja... tejóég, enyém a világ! mit is nézzek meg???

március 16., hétfő

megint a parkban ülök.
voltam már a családi lakásban hátha sikerül kimosni a mosnivalót, de nem sikerült, mert a mosógép épp tele volt. úgyhogy mikor Amandine-nal hazatérünk akkor fogok mosni.

tegnap Gran Torino. mindenki oda volt érte (magyar társasággal voltam, voltunk vagy 10-en), nekem annyira nem tetszett. De azért a vége tényleg szomorú volt. Nem tudom, hiába érzem át, hogy huh de nagy színész ez a Clint Eastwood, attól még a hörgése idegesített, a film háttere nem tetszett... de attól még jó volt.

utána beültünk koktélozni, mert ugye happy hour volt, azt ki kell használni. azabaj, hogy mindenki hazamegy a nyáron és vissza se jönnek. mi lesz velem szeptembertől? se erasmus, se nyelvsuli...

hétvégén jön a hideg, akkor majd nem tudok itt üldögélve netezni, szóval remélem a család addigra megoldja a netet a szobámban, vagy pedig ad fizetést végre.

eddig...

márc 11.nem szabad mély távlatokba mennem. nem szabad arra gondolnom a kis 10 m2-emen ülve, a vonatokat hallgatva, hogy ez az, itt fogok majdnem egy évig élni. egyszerűen nem szabad. inkább el kellene mennem felfedezni ezt az új környéket… irány, mars, amíg nyitva van valami!

van metróbérletem, megint. annyira hihetetlen, itt vagyok, megint. egész nap a vonatokat fogom hallgatni. a wc büdös és koszos. a világ legrosszabb műzlijét sikerült megvennem. ezek a franciák nem képesek finom müzlit csinálni! pedig a kép alapján jónak kellene lennie. na persze, hogy a müzli legalján vannak az apró de finom dolgok. bár még ez sem teszi finommá. most erről írok? a müzli állagáról?

a környék nagyon tetszik. itt van egy conservatoire, vagyis konzi, ezért minden második bolt hangszerbolt (és persze minden második ember zenész). elvileg a mi kis „kollégiumunkban” is sok zenész lakik. Vajon az ő chateaujuk is ilyen kicsi? mert nem hittem, hogy 10 m2 tényleg ilyen kicsi.

bővebben a chateauról. a ház, amiben van, gyönyörű. még kódom is van hozzá. tényleg az. erre van vége a saint lazare pályaudvarnak, ezért az ablak alatt percenként 10 vonat megy el. szerencsére nem gyorsan, ezért meg lehet szokni.

durván telihold van. vörösen van. és nagyon nagy. és meleg is van. ami jó, meg szép persze. csak a wc ne lenne olyan, amilyen.

sortie personnelle, na erre kíváncsi leszek…







márc 12. ma ha mozgást hallok a folyosóról, ígérem kimegyek, hogy köszönjek. muszáj ismerkednem, esetleg netet (!) szereznem! jaj de most hogyan menjek oda, bocsi, hello, én vagyok az új szomszéd, nagyon örülök hogy megismertelek, esetleg nem csatlakozhatnék a netedhez? oh nem? na mindegy, azért remélem jó szomszédok leszünk!
most fogok kb egy óra múlva már ott leszek, megismerkedni anyukával. meg elmegyünk a suliba a kislányért. remélem ma kedvesebb lesz, mint tegnap. oh tejóég. annyira pici ez a szoba! de attól mégjó helyen van, és csak az a baj, hogy minden olyan lógazesőlába hangulatú. de legalább nincs hideg.
voltam ma nyelvórán. hülye fordítás óránk volt, én meg mintha legalább egész éjszaka keményen padlót súroltam volna, majdnem elaludtam, és nem is szóltam hozzá semmihez. pedig csak a reggeli kávé maradt ki. tényleg, meg kell kérdeznem, van-e postaládám… mert láttam lent postaládákat, de amennyi szoba van itt, meg egyébként a házban, ahhoz képest kevés van lenn.
újra meg kell tanulnom egyedül lenni. teljesen egyedül. de valahogy ismerkednem kell , hé hahó. de hogyan?! hogyan?!
társaságra vágyom, hogy valahogy mindig pörögjön ez az élet itt, és ne csak a nyelvsuli, szoba, család, szoba háromszögből álljon. o.o.o.o.o.o.o.
tudom, hogy csak én oldhatom meg.
és olvasnom is kellene.
meg egyébként úgy kellene az a kibaszott net, ha már beismerten netmániás az ember…




márc 13. most épp itt vagyok a családnál. este 21.30 van. ma akartam frissíteni a blogot, de nem jött össze. pedig ma voltam net közelben, vagyis neteztem! igen! végre, úgy kb fél órára… és azt is ingyenesen, miután tegnap fizettem a starbucksban egy kávét, de netezni nem tudtam. jóvanna, tudom, csak azért mert féltem megkérdezni, hogy hogy is van ez. és most nagyon fura helyzet van, itt vagyok a családnál az étkezőben, ami tele van 13 évesekkel. igen ők itt buliznak, én meg babysittingelek közben, oh yeah, el se hiszem. most épp pizzáznak, és meg itt ülök majdnem mellettük, és gépelek. már biztos hülyének néznek. nembaj. nem érdekelnek a kis francia 13 évesek. a vicces, hogy nem értem őket. fejezzék már be a pizzásást és menjenek vissza a szobájukba, hogy végre folytathassam a how i met your mother nézését.
szóval mi a helyzet. a helyzet, hogy ha nem kellene babysittingelnem, akkor valahol éppen részegednék. aztán mennék bulizni. most lehet csak a buli lesz belőle, csak a többiek ki ne essenek előbb. ajj miért nincs itt net??? sokkal értelmesebb lenne az egész! még a pizzájukból sem kaptam. én mit szóltam volna 13 évesen, hogy tartok egy koedukált bulit, és egy 20 évest küldenek ránk felügyelőnek?? na mindegy, őket nem nagyon zavarja. de tök fura, itt egyikre sem mondanám rá, hogy egy évvel idősebbek az öcsémnél… ezek a franciák olyan magabiztosak. én 13-14 évesen hol voltam tőlük? úristen, rá se merek nézni az akkori képeimre! ők meg úgy néznek ki, mint egy 17 éves. najó a lányok. a fiúk 14 inkább. de ebbe a kerületben a nők is szépek. eddigi francia ember tapasztalaim kiterjedtek északra. északi banlieuere, vagyis a legcsúnyább, legszegényebb környékre. tehát az igazi „francia” emberek eddig elkerültek, bezzeg most. tele van mindenki vuitton táskákkal. és tényleg, stílus…
na elmentek, azt hiszem elmegyek wcre és aztán folytatom a how i met your mother nézését. komoly. minden lépésemet le fogom írni. najó nem, nem kell aggódni. nem fogok MINDENT leírni, csak a lényeges dolgokat, minthogy elmegyek wcre.

ezer éve nem ettem banánt. most ezt is bepótlom. (21.44)

nem hiszem el, a szamárindulót párizs nyóckerben gazdag kis ficsúrok is ismerik… (22.04)

vajon veszélyes-e 13 évesen az ötödik emeleti erkélyről kiesni? hmm? (22.10)

ennek sosem lesz vége… örökre itt kell maradnom és mindjárt elalszom. pedig vár még rám a párizsi éccaka! komoly?! van-e még erőm elmenni bárhova is hazán kívűl?! megmászni a kis 6 emeletemet aztán visszamenni és újra fel? najó azt hiszem, ideje hogy bemagoljam a kapukódokat... (23.21)

csöngettek, kérem istenem, kérlek istenem… (23.26)
amandine kisasszony megérkezett. azt hiszem mehetek. (23.27)


márc 15. tegnap is akartam folytatni a kalandok felsorolását, de annyira nem volt erőm hozzá. pedig megvolt az első francia csók! hehe! najó szóval úgy, hogy egy franciával, párizsban az első… naigen, pedig nem is ittam előtte (mondjuk utána se… a többiek megitták az én adagomat is, látszott is rajtuk). szóval amandine megérkezett fél tizenkettőkor, és mivel anyuka először azt mondta, hogy akármi van 11kor elmehetek, aztán meg azt írta smsben, h amandine-t várjam meg, szal tizenegy elmúlt, amandine megjött, szóval én leléptem. hazafele menet beleütköztem vmi görkorcsolyás felvonulásba, aztán gyorsan (és frissen) felfutottam a 6.ra, aztán megbeszéltem Norbival hol is vannak jelenleg, de a társaság már annyira bepálinkázott, hogy mire átverekedtem magam a város másik felére metróval, kiderült már nem ott vannak. de azért megtaláltam őket, ahol ott volt ez a francia Ben is, aki nem volt hajlandó franciául beszélni, mert, hogy ő kint élt Angliában négy évig (vagy kettő?) és mennyire szereti az angolt, sokkal jobban, mint a franciát. aztán elkezdte bizonygatni, hogy félek és nem merek megcsókolni egy idegent… na így történt az egész. ja és ben vmi énekes egy bandában, de ennyi volt a „kapcsolatunk”.
végül buli nem lett belőle, mert a többiek már annyira kiütötték magukat, úgyhogy csak mekit kerestünk, aztán mivel azok egykor bezárnak ezért gyrosost. utána meg mindenki amerre tudott. (de ez az egész nagyon lassan történt, hála a többiek koordinációs nehézségeinek).

aztán tegnap, szombaton elmentem Norbihoz a 2. óriás és teljesen fölösleges bőröndömért, amit végig húztam magam után (najó igazából csak ültem vele a vonaton…) nade, nem akartam 3-4 zónás plusz jegyet venni, ezért blicceltem. ökhm. igen. na és szerencsére az egyik megállónál láttam, hogy két ellenőr készül felszállni, „leugrottam” a vonatról, ahogy a bőrönd mérete és súlya engedte, és megvártam a következő vonatot. így úsztam meg az 50 eurós büntetést.

aztán felcipeltem a kis csigalépcsőszerűségen a hatodikra(!!! érezni kell a helyzet SÚLYÁT), azt hittem meghalok. innen ki nem robbantanak többé, csak ha vki leviszi, vagy felhozza a bőröndöt… és végül elmentem hajszárító beszerző körútra, ami szintén vicces és fárasztó volt, tekintve, hogy szombat délután az összes létező és mozogni képes párizsi a pénzét akarja költeni (persze, mivel vasárnap nem tudja) ezért minden, de komolyan minden tele van emberekkel, és nem csak emberekkel, hanem tömeggel. borzasztó volt. szegény én. de legalább van hajszárítóm, ja és vettem szivecskés esernyőt is, szóval van már esernyőm!

és aztán mire újra megmásztam a 6 emeletet, hajatmostam, megszárítottam, éstb, ja és megágyaztam, ez is fontos a következő történés miatt: nem mentem le a starbucksba netezni.
de ma megyek a parc monceauba és ígérem, felteszem az egészet a netre, hogy ne már csak a gépemen legyen. egyébkéntmondtam már, hogy imádom PÁRIZST? és a környékemet, ahol lakom?

most kaptam esemest Norbitól, hogy ma mozi. őőő és mi lesz az esti starbucksszal? na addigra csak visszaérek, és akkor ma tudok végre este msnezni.

jajj már megint mindent leírok.

vissza akarok én menni?

itt ülök egy kupac tetején.

vissza akarok én menni?

újra kezdem elölről.

vissza akarok én menni?

olyan jó volt ez a hét.

vissza akarok én menni?

új emberek, beilleszkedés.

vissza akarok én menni?

azt hiszem,

vissza akarok (én) menni.

beginning of a beautiful...

... beautiful ...

kezdődik minden előlről. megint. új család, új emberek, új szokások, és igen, új város is.
hurrá.
csak már lesz egy megkezdett élet-szerűség, amit folytatnom kell.
csak már lesz egy(-két) ismerős hely.
csak már nem lesz olyan új.
csak már megint pakolnom kell.

és itthagyok valamit, amit nem kellett volna.
és most nehezebb lesz.

ne szenvedj már.
fel a fejjel és irány pakolni.

holnap újrakezdem.
holnap...
(elvileg ilyenkor már Párizsban leszek!)

arról, hogy nem mindenkinek áll jól a szőke

bocs, de ez kikívánkozott belőlem, úgysincs más, amiről most írnék.
(csak megyek vissza párizsba igen!!! de erről már írtam)

szegény Iekeliene ezt nem találta el.
(jóvanna, tudom, miezmár, de annyi divatbemutatón van és most ezzel a szőke hajával... és engem nagyon idegesít)


The Kills - Black Balloon

páris reloaded

Tehát megyek VISSZA szerdán, 11-én, oh igen. És most nem jönnek ki elém, de megismerhetem Párizs "harmadik" repterét is (Beauvais egy nagy átverés, NEM Párizs reptere!). és a belvárosban fogok lakni! és lesz saját kis garzonkám.
ajjaj attól félek, ez is túl jól hangzik.

ugye nem? most jó leszek, ígérem most jó leszek.

kérdojel

megint csak várakozom,várakozó állásba helyezkedem...
majd mondom, miért.

most már kéne pesten egy megbízható szórakozóhely, nincsenek nagy kívánságaim, csak legyenek normális emberek, normális árak, normális zene... annyira lehetetlen ez? vagy van valahol, de eldugva? direkt azért, hogy csak normális emberek járjanak oda, és normális maradhasson?

várakozom...

bridzsitt

a bridget jones-hoz fel kell nőni, vagyis érni kell, mivel én még nem vagyok felnőtt, hiába vagyok húsz, ugye kedves francia család?
érni kell, mert mostmár tényleg tetszik, meg vicces, meg jóóó. nem úgy, mint amikor láttam először. pedig a könyv az tetszett... tehát most komolyan erről írok?! szánalmas, mondhatom, tényleg kérlek valamit akarok!!!
nemezt :D
Londont akarom. azt, amikor bridget ott ment el danieltől és cigizett, és boldog volt és londont akarom. érted, londont! de előtte párizst, gyerünk, hagyd abba a rinyát és keress családot!
hajrá.
mások meg adjanak életjelet. közérdekű felhívás vége!

nem

ma nem itthon kellett volna takarítanom, itthon anyuékkal. ma a városban kellett volna járnom. ma Párizsban kellett volna lennem. és az a baj, hogy nekem jó itthon is. megvagyok itthon is. de vissza kell mennem. vissza kell mennem. vissza kell mennem. ezt kell mondanom minden nap, minden órában, minden percben, neked vissza kell menned. amilyen hamar csak lehet. nem veszíthetsz sok időt. vissza kell menned. gyerünk, mondjad, vissza kell mennem. nekem vissza kell mennem. a leghamarabb. és nem küldhetnek haza. vissza kell mennem.
vissza
kell
mennem

(mert szeretjük az entert lenyomni minden szó után, nem?)