sacré coeur - éjszaka október végén

most itt szünet van, mind az egyetemen, mind Amandine sulijában (ők el is húztak Egyiptomba családostul), úgyhogy ez a hét arról szól(hatna), hogy 11ig alszom, aztán felébredek, megiszom a reggeli kávémat, és a másik oldalamra fordulok és alszom tovább.
így sikerült átaludnom ma a louvre-os egyetemi látogatást, ami azért nem lett volna rossz, sőt biztos hasznos lett volna, és jobban megértettem volna, miért is olyan fontos ez a perspektíva-váltás a reneszánsz festészetben, hogy egy egész félévig erről kell tanulnom. de sikerült továbbaludnom, és pontosan a találkozó időpontjában magamhoz térni. aztán meg elszúrni az egész délelőttöt, délutánt, a tökéletes semmittevéssel.

de legalább g-nek is szünete van, ami azt jelenti, hogy a városban tartózkodik, ezért kb minden második este nem kell egyedül aludnom, na ilyenkor van az, hogy nem is alszom.

már csak a normális netem hiányzik, hogy ne kellene ötpercenként pozíciót váltanom és úgy keresnem a befogható netet.

ma pedig megnézzük a pompidouban a modern művészeti kiállítást. ha már a reneszánsz olasz festők reggel kimaradtak.

ezek (vagyis a képek) meg tegnap éjszaka készültek mikoron tibivel egymásnak örültünk, és megint megállapítottuk, hogy mi soha de soha az életben nem fogunk pesten összefutni, mert mi csak párizsban tudunk.

hogyafrancbalehetígymegszeretniegyvárost... a kurvaéletbe...