Miután tegnap majd' megfagytam a parkban Amandine-ra várva, odajött hatkor, mikor én gondoltam, hogy na most elmegyünk végre, hogy még negyed óra, légyszi légyszi. Mondtam neki, basszus nem te vagy az, aki két órát ül egy padon megfagyva! "gyere velünk játszani!" akkorát nevettem rajta, ahogy ártatlanul mondta... olyan édes volt, kapott érte sok puszit, meg nagyölelést (és nem mentem velük játszani, maradtam a padon).
A tanulság: hát két olasz lánnyal (akik mellesleg mindig nagyon csinosak, naná, olaszok, szőkék és szépek) vagy és rajtuk van az olasz zászló (mint, ahogy rajtam is volt, csak elforgatva, hogy magyar legyen, mert magyar zászlós matrica nem volt), akkor nagyon valószínű, hogy a Párizsban található (egyébként jelentős számú) olasz férfisereg a ti csoportotokhoz fog menni, és mikor kiderül, hogy te nem vagy olasz és nem is beszéled a nyelvüket, akkor mivel te vagy a jelentős kisebbség, olaszul folytatják a beszélgetést, egymás között. De azért rendesek, mert néha hozzád is odafordulnak, hogy most mi van, meg kérdeznek, és egyébként is, te tök jól elvagy azzal a játékoddal (hülyegyerek csak lefoglalja magát), hogy az óriási zajban, néhány elkapott szóból és a gesztusokból megpróbálod kitalálni miről beszélgetnek (amúgy elég nagy sikerrel). És még meg is kapod, hogy úgy nézel ki, mint valaki, aki egy olasz színésznő, de még sose hallottál róla.
Oh és persze, mindenki spanyolnak, SPANYOLNAK néz először. Na de miért? a szemeim kékek! jó, lehet, hogy a hajam nem szőke, de a bőröm világos és kékek (vagy szürkék) a szemeim! nem vagyok egyáltalán spanyolos!
és az utolsó tanulság, a horvátok valamiért utálják a magyarokat. basszus minden nyáron a fél ország náluk veri el a pénzét, és még utálnak minket?!
ja és a nevem nem lehet magyar. najó, tényleg befejezem a ma hajnali történések kivesézését, értelmezését. a lényeg, hogy ellógtam a pénteki órámról, mert aludtam. most minden jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése