neee

oh basszus. ilyenkor akarom elásni magam a föld alá, és elő sem jönni onnan...
tegnap/ma hosszú idő után újra alkohol jutott a kezembe, mármint mennyiségileg hosszú idő után és naná, hogy nekem megártott. elmentünk táncolni, ahol leestem az magasabb parkettről, ahol a wcben tértem magamhoz (! már ez is szánalmas... leírni az egészet, de szembe kell néznem saját magammal, ha már megtettem), telehánytam a wc-t (tényleg éljen a 9 eurós "vodka"), aztán most jön a leggázabb: a személyzet jött és kivitt a wcből, pedig magamra zártam az ajtót, nem tudom, hogy jutottak be, és kikísértek a klubból, a kabátom meg a pulcsim meg a ruhatárban. úgyhogy pólóban voltam a kb 3 fokban. aztán nem tudom milyen indíttatásból, de felszálltam egy éjszakaira, amin láttam, hogy persze kurvára nem hazafele visz, hanem ki a világvégére, de emlékszem, hogy reménykedtem, hátha mégis hazajutok vele (na de hogyan?! ááá) úgyhogy világ végén, legalábbis ma ahogy néztem a térképen Párizstól jó 30 km-re letessékeltek a buszról, hogy ez a végállomás. úgyhogy következett a buszmegállóban vagy egy óra fagyoskodás (és még mindig pólóban!) szerencsére jött egy srác, aki megsajnált és odaadta a kabátját (oh hogy milyen hálás vagyok neki, végig azon rágódtam, hogy na ha most nem leszek tüdőgyuszis, akkor soha; ja és persze végig úgy gondoltam, hogy Eszterrel együtt adtam le a kabátom, vagyis nála van a biléta, vagyis ő majd kiszedi a kabátom, és akkor nála lesz és csak érte kell mennem, tehát kabátilag pillanatnyilag megnyugodtam). aztán jött a busz, mi fel, vissza párizs, ott a végállomáson le, és már megint a kurva montparnasse-on voltam, ahonnan elindultam hajnali kirándulásra, most sikerült a JÓ buszra felszállnom, ami azt jelenti, hogy most párizsi városnézés lesz, vagy 40 percen keresztül, mert naná, hogy én ugye párizs másik végén lakom, és persze a montparnassetól az éjszakai busz felém, csak az, amelyik körbe megy párizson... na de leszálltam a jó helyen, hazafagyoskodtam, hazaértem, ágyneműt felhúztam (!), fűtést bekapcsoltam, legmelegebb pulcsit felhúztam, és irány az ágy, és a tegnap estéről/ma hajnalról soha többé nem akarok hallani.

Ui.: igen, megtaláltam a táskámban a ruhatárjegyet, tehát a kabátom BIZTOSAN ottmaradt, valahogy vissza kell szereznem...