most jöttem rá, miért maradhattam bent az irodalom órámon (irodalom a német megszállás alatt), ugyanis külföldi vagyok és szemét módon az első órára nem mentem be (akkor még nem is tudtam, hogy van ez az óra). aztán bent voltam a másodikon, mikor a tanárnő a szünetben elküldte a többi külföldit, akik szintén csak a második órára jöttek be, kivéve engem. most először fordul elő velem, hogy Franciaországban valamit tényleg a származásomnak köszönhetek. mikor a szünetben odamentem a nőhöz, hogy odaadjam neki a papírt, amire a nevemet és elérhetőségeimet írtam fel, akkor rám mosolygott és mondta, hogy ne mondjam el, milyen nemzetiségű vagyok, majd ő kitalálja. és rögtön mondta a nevem alapján (na nem a keresztnevem...), hogy magyar. visszamosolyogtam és bólogattam és gratuláltam neki.
és nemrég jöttem rá, mikor rákerestem az első kötelező olvasmányunk írójára, hogy ő is magyar volt, csak az apja kimenekült Franciaországba, ezért ő már ott született, de mindig is magyarnak tekintette magát.
aztán most meg a tanárnő nevére kerestem rá, és kiderült, hogy most tavasszal jelent meg egy tanulmánya a shoah irodalomról, ahol többek között rengeteget foglalkozik Kertész Imrével. szóval így lettem én a sok amerikai elzavart diák között A magyar, aki maradhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése