mostmár folyamatos ááá újra itt vagyok Párizsban bejegyzések születnek...
na de most visszajöttem, ahogy nézem jó sok időre (azt hiszem a legtovább, mióta ide tettem át székhelyem... lássuk csak, ápr legvége, május, június, és július fele kb, vehetjük majdnem 3 hónapnak.)
BreTaGne egyszerűen fantasztikusss!
komolyan, életem eddigi egyik legjobb hetét töltöttem ott, még akkor is ha végig mosogatóból ki és be, lányok után összepakolás, terítés, teniszre kísérés, ott a pálya szélén üldögélés volt napjaim nagy részében. az a táj, azok az emberek, azok a színek, az illatok, az ízek, a tájak... na igen, a táj a legszebb mind közül.
az, hogy kinéztem a ház ablakain és a nyílt, végtelen, kék óceán volt velem szemben. hogy a kertből egy kis hegyoldali leereszkedéssel már ott is voltál a sziklás parton, hogy a csapvíznek a fürdőszobámban is sós illata volt, hogy annyi rákot ettem (és nem azokat a kis kukacszerű rózsaszín bizbasz rákokat, hanem rendes ollósakat, és én "kopasztottam meg" őket), hogy megint adtam egy esélyt az osztrigának (bár most jobb eredménnyel végzett, mint 7 éve, mikor kiköptem, mert most lenyeltem, de olyan íze van, mintha a tenger vize valamilyen csoda folytán nyúlós, ragadós elrághatatlan izévé változott volna, mert tenger íze volt, amit véletlenül nyelsz le úszás közben...), hogy annyi halat ettem, amit egy év alatt se általában (és mindig más fajtájút), hogy pénteken kihajóztam az óceánra és rákásztunk és teljesen eláztam (még most is tiszta tengervíz a hajam, de nincs kedvem megmosni, mert annyira szeretem a tengervizes, ragadós hajat, mintha nyár lenne, és Horvátországban döglenénk öcsivel a napon), hogy a lányok naponta 10x elmondták, hogy milyen szép vagyok (heheheheheee :D), hogy Amandine-nal átléptünk egy határt, egy testi határt (bármilyen furcsa is, nekem ez lényeges, mert nem tudom, fura volt látni, hogy ők 10 évesen cirógatják, ölelgetik, puszilgatják egymást, barátságból. én még most se tudnék sok barátnőmmel ilyen közeli testi kontaktusba lépni, nem hogy 10 évesen) és már puszik, ölelések váltakoznak köztünk, hogy azt mondta engem jobban szeret, mint Carolinát (a kolumbiai nounouját, vagyis nannyjét, magyarul dadus, amikor elkezdték ezt a játékot, kit szeretsz jobban, és az én nevem is szóba került Carolináé mellett, mondtam ez nem verseny, hogy melyik a jobb nounou, de Amandine komolyan rámnézett és mondta, hogy természetesen engem választ, és nem azért mert itt ülök velük együtt a fűben és hallom az egészet), az hogy egy nagymama és egy nagypapa, ami párosítás már eleve veszélyes a franciáknál, mert pk azok akik aztán éreztetik a véleményüket, elfogadtak és búcsúzáskor ma azt mondták, hogy remélik, hogy még találkozunk, és nem udvariasságból mondták, ők akkor nem mondanák, hogy utaztam kétszer 3,5 órát TGVvel, visszafele 1. osztályon, hogy egyszerűen csak új helyen voltam, amihez hasonlón még nem jártam, és nem kellett kötelezően várost nézni, élményeket gyűjteni, mert minden csak jött magától. és persze gyönyörű volt az idő, amit senki nem hitt el nekünk itt Párizsban leszállva a vonatról, merthogy eddig itt milyen gyönyörű idő volt, egész héten (Párizsban), de ma hogy megérkeztünk beborult, esik , és ezt tuti mi hoztuk a mindig esős Bretagne-ból (ja és tényleg brötánynak kell ejteni, Clara ;))
majd még gyűjtöm az élményeket, hogy miről is írjak, sok kép készült, főleg tájképek, mivel én fotóztam, meg a lányokról. lehet, hogy felteszem majd ide őket (jaj ne visszavonom, ide képet feltenni, megszerkeszteni maga az öngyilkosság), vagy máshova, de akkor jelzem majd itt, hogy hol. mert Bretagne-t tényleg látni kell. voltam már Normandiába, az kismiska ehhez képest, vagy Észak-Franciaország. Az meg nem is szép (annyira). szóval Bretagne. komolyan kell nekem ott egy nyaraló. kell.
mert akaratos, és követelődző vagyok.
és végre rengeteget tudtam olvasni, meg írni! (és persze internet nélkül voltam, ami megint nagyon jó, simán megvoltam nélküle, csak sok sok levelet kaptam, ígérem majd este nekiülök és válaszolok az összesre! )
De fura, hazajöttem. Párizsba. És végig hajtott a kis mercedes a Gare Montparnasse-tól fel a 8. kerületbe, átkeltünk a Szajnán, Concorde tér, láttuk az Eiffel tornyot, Opéra, Madeleine... és mire figyeltem? a rózsára, amit minden nő kezébe nyomtak a vannes-i focidrukkerek a végállomáson (Vannes-ból ment a vonatunk, vagyis Vannes Bretagne egyik városa).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése