je crains

1 nap és megyek haza!
a reptéren fog rám várni a kisöcsém. annyira kiváncsi vagyok, mennyit nőtt 1 hónap alatt. igen, egy hónap alatt. mert egy hónappal ezelőtt nagyon nagy volt, és azt mind egy hónap alatt érte el. az én kicsi öcsém.
meg ott lesz az egész család.
meg ott lesz mindenki, persze nem a reptéren...

de félek, mi lesz ha csalódni fogok Pestben? ha piszkos lesz, ha az emberek fáradtak, csúnyák, büdösek lesznek, ha a metró késik, ha nem lesz annyi pékség, olyan finom dolgokkal, mint itt. ha az utcán, pénztársorban nem engedik előre azt, akinek tényleg sietnie kell, vagy tényleg csak egy csomag zsepivel állt be a bazi hosszú sorba. ha az emberek nem mosolyognak csak úgy. ha, nem is tudom, ha megint olyan lesz, mint régen.
pedig ez nem sznobság. de a nyugati civilizáció a fejben kezdődik. nem mondom, hogy itt okosabbak, műveltebbek lennének az emberek, oh nem. csak teljesen máshogy állnak a dolgokhoz, és nem feltétlenül a hungaropesszimizmusra gondolok.
itt tényleg más, jobb, nem az életszínvonal miatt, mert ajjaj itt is rengeteg a szegény, a koldus, í kéregető, sőt itt még rosszabb, mert a képedbe tolják magukat a metrón, felszállnak zenélni, mégis jobb. egy hétre megyek csak, ettől nem is félek. de mi lesz, ha majd örökre?
örökre?
egyáltalán képes leszek-e visszamagyarizálódni?
már annyi mindent kaptam ezektől az emberektől. tényleg azt hiszem, sokat változtam. végülis ezért jöttem ki. és még mennyi minden vár rám!
félek, hogy egyszer haza kell mennem. félek, hogy egyszer újra függeni fogok. újra iskola. újra ugyanazok az emberek, akikkel jópofiznom kell. persze, ha ittmaradok, akkor ugyanúgy meglenne egy idő után ugyanez. de mégis az, hogy éjfélkor még simán sétálok az utcán, aggodalom nélkül lesétálok a metróhoz, mert tudom, hogy maximum 5 percet kell rá várnom és megérkezik, még akkor is, ha a metrómegálló nem a legtisztább, ha valakik már behálózsákozták magukat.
az, hogy bárkitől segítséget kérhetek az utcán, ha nem tudja, akkor kideríti. az, hogy itt tényleg más a mentalitás. nem akarják kifúrni a másikat. nem végigmérik egymást, amikor találkoznak. hogy itt mindenki, jórészt mindenki sok salátát eszik és vizet iszik, hogy odafigyelnek, még akkor is, ha sokat esznek. hogy igazán elhízott emberek a turisták. hogy igenis tényleg odafiyelnek arra, hogy ez egy turista központ, és legyenek már tiszták az utcák.
és félek, mi lesz ha rossz lesz otthon? majd februárban? egyáltalán lesz-e még otthon? mi lesz Magyarországgal addigra? félek. nem is félek, tartok tőle. erre is tökéletes egy francia szó: craindre. nem avoir peur, hanem craindre. annyira kifejező.
Je crains