ma elindultam suli után, hogy akkor bemegyek a louvre-ba, ha már közvélemény-kutatásom eredménye alapján, oda senki nem akar menni az elkövetkezendő látógatóim közül (huh de egy bonyolult mondat lett...).
és akkor már ott voltam a piramisnál, csodálkoztam, hogy senki nem áll sorban, jé mi van.
odamegyek közelebb és akkor láttam kiírva: fermé le mardi, vagiys kedden zárva... áááá
végül az iparművészeti múzeumban kötöttem ki, ami egyáltalán nem baj. mert, ha belegondolok, az összes művészeti ág közül ez áll hozzám a legközelebb. a bútorok, ruhák, ékszerek...
és akarom Jeanne Lanvin lakását! nagyon. nagyon nagyon. és furcsa volt kicsit csalódnom a szecesszióban. vagyis a szecesszió végi bútorok, nagy meglepetésemre, már nagyon hasonlítottak a nagymamámék bútoraira az ő szobájukban. meglepően. pedig a kiállított darabok és a mamáék bútorai közötti értékkülönbség nagyon nagy lehet. és nem szeretem a mamáék bútorait. igazából ált. minden nagymamának ilyen bútorai vannak. szóval az nem tetszett. de Jeanne Lanvin szecessziós lakása nagyon. meg azok az ágykeretek, paravánok...
megfogagadtam, hogy ha mostmár úgyis ingyenes, többször visszamegyek, mert csak nagyjából átfutottam rajta. de úgyse fogok többet visszamenni, ahogy magamat ismerem (sajnos túl jól).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése