queen

avagy az esetem a párizsi a klubbal címet is adhattam volna neki.

na szóval rég volt, hogy írtam.

tegnap (szombaton), miután csütörtökön mégsem mentem bulizni, mert hulla voltam, muszáj volt elmennem, meg hát rendesen meg is ígértem, meg el is akartam. Azt tudtam, hogy három olasz lánnyal megyek. Három olasszal, akik tényleg a csinos, elegáns, szép olaszok közé tartoznak (egyébként komolyan egyikükről sem mondanám, hogy olaszok, mivel eleve két szőke van a háromban). Megbeszéltük, hogy megyünk a Champs-Elysées-re mert ott sok klub van, meg főleg a Queenbe akartunk menni.
Előtte egész délután egymást kerestük, szó szerint, mert megbeszéltük, hogy találkozunk a place de clichyn, aztán nem találtuk egymást, így végül nem jutottunk be a moulin rouge-ba, ami most ilyen ingyenesen látogatható a hétvégén egy csomó épület, amik egyébként egyáltalán nem rendezvény miatt megnézhető. aztán mégis sikerült egymásra találnunk, irány a marais, caterináék vettek maguknak francia telefonkártyát, így végre nem az olasz számát kell hívogatnom! nézelődés nekik a boltokban (eleonora vett egy szerintem nagyon nagyon csúnya pufidzsekit, francia nevén doudoune, egyik se jobb), aztán kávézás a pompidounál, majd haza, mert még vásárolnom kellett kaját, mert ugye megint elfogyott a tej-műzli-alma szuperhármas. egyébként szerintem már az eladók a boltban felismernek a vásárolt cuccokról, mert mindig ezt veszem...

na aztán akkor pihi (és érdekes volt, mert tegnap olyan kevés emailt kaptam, mintha vasárnap lett volna! jó, szombat is pangás szokott lenni ez ügyben, de azért nem ennyire...).

fél tizenkettőkor találkoztunk adele lakása előtt, ami pontosan a tuileriesvel szemben van. szemben, érted, SZEMBEN.
ja és én meg mivel nagybulizós olaszokkal mentem, ezért magassarkút vettem fel. na itt kezdődtek a problémák. eleve a tuileries-hez is majdnem gyalog mentem, najó kb az 500 m-re lévő metrómegállótól. aztán kiderült, hogy mindhárman ballerinában vannak. megérkezünk (gyalog) kiderült, hogy csupán 25 euró a beugró és még egy ital sincs benne. mivel zakó volt rajtam, ezért kötelező volt használnom a ruhatárat, 2,5 euró. lent az italok 10 eurónál kezdődnek, úgyhogy nem ittunk semmit. háromig bírtam a cipőben. de egyébként jó lett volna, ha előtte nem járjuk be fél Párizst és mondjuk nem lettem volna kurva szomjas. így háromkor feladtam. megbeszélték caterináékkal, hogy mivel ők is felém laknak, csak kicsit kijjebb, hogy együtt fogunk hazataxizni, de mivel ők még maradtak, éljen a ballerina!, ezért egyedül elindultam. és nem találtam a champselyséen taxit! úgyhogy gyalog elindultam haza champs elysées úgyis csak 15-20 perc séta! legalább hadd szenvedjek a lábam miatt. meg majd közben fogok taxit. na igen de én féltem megtenni azt a híres newyorki karlendítő mozdulatot, hogy leintsek egy taxit. pedig rengeteg járkált az utcán. de aztán mégis sikerült, kb 5 perc sétára voltam magamtól. de már nagyon nem bírtam. úgyhogy mikor mondtam a címet a taxisnak láttam rajta, hogy majd kivágna a kocsiból, hogy alig kell mennie valamit. anyád. de így is erre a rövid távra leakasztott 6 euróval, ami nem értem, hogy lehet, mert caterináék mondták, hogy mikor ők hazataxiztak a város másik feléből az nekik volt 10 euró. én meg három utcányit mentem...
házban cipő le, mezítláb fel a hatodikra és alvás.
most egyébként nem vagyok mesélős hangulatban.
csak gondoltam megosztom ezt.
mert néztem és nagyon szarul nézett ki, hogy 16-án írtam utoljára. és az meg régen volt.