hogy is volt ma

Szóval akkor most jöjjön egy kis mese, hogy is telt el a mai nap címmel.
Úgy kezdődött, még valahogy nem is ma, hogy sok ("te miért nem fordítva alszol  ezen az ágyon?") kérdés után, gondoltam egyszer élek, kipróbálom azt, hogy vajon, ami nekem meg sem fordult a fejemben, addig míg fel nem hívták rá a figyelmemet, másnak miért egyértelmű. És be kell vallanom, igazuk volt. Sokkal jobbat aludtam a másik irányba. Tehát nyolckor csörgött a telefon, hogy ideje felkelni, kilenctől volt nyitva ugyanis a bureau des relations internationales és oda kellett mennem beiratkozni. Nos ebből a nyolckor kelésből lett fél kilenc, aztán a kilencre megpróbálok bemászni lett fél 11. És még a kulcsomat is le kellett adnom a gardien-nek (ez hogy is van magyarul? affene...jah házmester!), mert napközben jöttek és leolvasták a gázóra állást (ezért előtte még rendet is kellett gyorsan raknom... )

Szóval egyetemre be, bureauba be, már vannak ott páran, de mindenki beszélget mással és nem angolul, vagy franciául, á nem, csakis olaszul vagy németül! Úgyhogy leültem, vártam, sorra kerültem, feliratkoztam félhármas könyvtárlátogatásra, aztán átjutottam a "2." fordulóba, ahol Kevin Gueganhoz kerültem, ő volt az aki küldte a szívhez szóló elutasító levelet még aug végén, amitől teljesen összetörtem, aztán hozzá mentem be, "könyörögni", amit aztán nem kellett, és most megint hozzá. (csak nem ismert meg, ami lehet, hogy nem is olyannagybaj, legalább nem a balhés lányként nézett rám). De olyan édes volt, és a kisfia is, akinek kint van a képe annyira cuki, pont mint az apja. És persze ő ismegkérdezte, hogy valóban ez-e a rendes nevem, aztán viccelődtünk hello kittyvel, és mikor egyszer elment fénymásolni, jött vissza és vmit nagyon megnézett mellettem... heh? Hogy hogy nem hello kittys a táskád? Teljesen elolvadtam...

Utána mászkáltam az egyetemen meg környékén. Nagyon jó, illetve kint van a francba, tök modern környék, ha csak úgy turistaként kidobnának egy repülőből ide, nem hinném el nekik, hogy még ez is Párizs...

Elmentem a tanszékre is, ahol éppen rendes beiratkozás és tárgyfelvétel volt. (rendes alatt értem a nem erasmusos diákokat, vagyis a rendeseket.). De legalább tisztázódott bennem, hogy akkor itt hogy is megy ez. Szóval beiratkozol. Megkapod a diákodat, és tulajdonképpen addig csak vegetálni tudsz, amíg az nincs meg. (mint pl most én is, mert csak jövőhétre lesz kész). Akkor odamész a tanszékre,ahova ki vannak függesztve az órák és az időpontok. Kiválogatod a neked tetszőeket, veszel egy lapot, amire egy órarend van felrajzolva és felfirkálod magadnak. Ezután ezt leadod valamilyenilletékesnek, aki a diák alapján felveszi neked. Szóval tök egyszerű lecsúszni a már megtelt órákról. Tehát amíg nekem sincs diákom, addig nem vehetem fel az órákat, viszont az órák jövőhét hétfőn kezdődnek. De bementem a tanszéki titkárságra, ahol egy fél lábbal már a koporsójában lévő (juj ez gonosz volt!) bácsi megnyugtatott, kit érdekel, hogy felvettem-e, nyugodtan menjek be. Viszont már csak egy a bibi, ezt a folytatásban fogom kifejteni.

Szóval eljött fél három, megjelentem a könyvtárban, alig voltunk, ahhoz képest milyen hosszú volt a lista, amire feliratkoztam... Egy holland sráccal elkezdtem beszélgetni, a neve Martinj, vagy Martijn... pedig onnan tudom, hogy valahogy így van, mert láttam leírva... Tehát bemutatták nekünk a könyvtárat, ahol lehet ingyen netezni is, és persze a beiratkozáshoz kell a diák. Naná, hogy kell. Ahhoz is kell, hogy ebédelni tudj a kantinba.

Utána a holland sráccal (aki egyébként alig tud franciául, 4 hete van itt, Amszterdamból jött és törit tanul) sétáltunk a kampuszon majd elmentünk netezni a könyvtárba (nincs nete a koleszban, és 4 hete van itt. 4 hete... jó neki ez nem olyan nehéz, mint ahogy mondta...), aztán mivel még volt 2 órám a félhatos nyelvi kurzusos megbeszélésre, meg diákköszöntésre, ezért hazajöttem, ami igencsak rövid idő alatt megtehető távolság, attól függetlenül, hogy Párizs háromnegyedét be kell járnom (max 10 perc metró, meg 5-7 perc gyalog a metrótól), éljen a 14es metró! És az, hogy tökjó helyen lakom.

(fááájnak az ujjaim!)

Na szóval itthon, vagyis majdnem, mert ugye kulcs a házmesternél, akinél senki nincs itthon. Úgyhogy több mint fél óra várakozás következett az ajtaja előtt, minden belépő jól megnézett, hogy mi a szart várok én ott. Kulcs megszerzése, gyorsan fel (már amilyen gyorsan a 6 emeletnyi távolság megtehető), és már mehettem is vissza.

Ott nagy nehezen megtaláltam a termet, tele volt idegenekkel. Amit később beszéltünk is a Hollanddal, hogy nagyon ijesztő. Szerencsére ő se ismert senkit. És tényleg mindenki vagy olasz, vagy német, és angol (vagy japán). És hát ők ugye egy kérdés után nagyon jól egymásra találnak, mi meg ott álltunk és próbáltunk beszélgetni. Volt kaja, ami isteni volt, de látszódott, hogy nem egy magyar eseményen voltam, mert mikor eljöttünk még mindig rengeteg INGYEN kaja és pia volt az asztalokon. Kiderült, hogy ki melyik nyelvcsoportban van, én az A-ba kerültem, ami a legjobb. Mostmár csak az lesz furcsa, hogy a nyelvórák holnap kezdődnek és jövőhét csütörtökön végződnek. És jövőhéten közben nekem már óráim lesznek. Na ez a bibi. Meg, hogy lesznek ilyen kis sortie culturelle-ek, délután, amire nem nagyon tudok majd eljárni a meló miatt.

Majd meglátom, hogy lesz.

Ajj tudom, hogy nagyon hosszú lett.

Majd fogok fotózni is az egyetemen. Mert nekem nagyon tetszik.