el is felejtettem írni, pedig annyira akartam, már akkor, mikor elkezdtem olvasni.
szóval egyik nap bementem a kedvenc könyvesboltomba, ahonnan eddig sosem tudtam üres kézzel kijönni, bár most nem is állt szándékomban. és megláttam. és tudtam. nekem ez kell. már régóta el akartam olvasni egyébként is. és nem is drága. imádom, hogy a francia könyvek egyébként kurva drágák, már amik nagyok. amik nem, a "zsebkönyvek", amiket én is olvasok, azok meg nagyon olcsók. a magyar árakhoz képest is. pláne, ha használtan vesszük.
na de, rátérek a könyvre.
egyébként nemsokára kijön filmen is.
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe (itt el is lehet olvasni magyarul, most látom, Kosztolányi fordította, azt hiszem, mindjárt neki is esem, én franciául olvastam, de angolul is szándékomban áll)
Elmondhatom, bár az olvasottságom messze alatta van, annak, amit valójában szeretnék, kevés könyv volt rám ekkora hatással. nézzük mik is: először jöttek a Harry Potterek (hála nekik szeretek olvasni), Gyűrűk ura (kötelező), 1984, Utas és holdvilág, Iskola a határon, Buda (ez a kettő leírhatatlan élmény), Halhatatlanság (ezt akármikor, akármennyiszer) és A lét elviselhetetlen könnyűsége.
(ezek között csak egy női író van? ajjaj, kicsit hímsoviniszta vagyok írók terén, de ez igaz is...)
Imádom Wilde-ot. egyszerűen olyan egyszerűséggel ír, könnyedén, hogy csak futok át a lapokon. még akkor is, ha nem magyarul van. olyan szépen kifigurázza az angol társadalmat, a saját társadalmát, akik etették, akik szórakoztatták, akiket ő szórakoztatott, olyan szépen beléjük szúrja a tőrjét, aztán finoman megforgatja még párszor, és mindezt olyan humorral... imádom Wilde-ot.
és imádom a dandyzmust. már amikor gimiben tanultunk róla, akkor tudtam nekem ez tetszik. ez az életstílus. hogy a külcsínre adunk, még akkor is ha férfi vagyok. hogy piperkőc vagyok. és örülök, hogy ez most visszajött. főleg itt párizsban, tele van a város dandykkel.
na de a történet. dorian gray története. a tökéletes szépségű férfié, aki megirigyli saját portréját, ami a legszebb korszakában örökítette meg őt, a portrét, ami sose fog megöregedni. ami mindig olyan fiatal marad.
nekem, akinek ez így van sajnos, borzalmasan fontos a fiatalsága, teljesen belémtalált. igen, belém. a könyv belém talált. belém látott, és belém is egy tőrt szúrt és megforgatta. de nem akarok dorian gray lenni...
ritkán válok ennyire üressé egy könyv elolvasása után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése