Az a helyzet, hogy (azon kívül, hogy kurvára érdektelen a blogom, ha visszaolvasom... elnézést mindenkitől) mikor múltkor voltam hétvégi beosztásban a családnál, mikor a szülők Rómában voltak, akkor kaptam 50 eurót, amire mondtam á nem kell, köszi, nem azért csináltam, aztán rájöttem, nem szívességből csináltam, ez munka és plusz órák (!) voltak, szóval megérdemelt volt az 50 euró. Nos most úgy számítottam (na ez az, kezdődik a kis számítós), hogy mivel most egész hétvégén dolgozni fogok, ezért biztos többet fogok kapni, és majd milyen jól jön az (igazából két hete nem merem megnézni, hogy még mennyi pénz van a kártyámon, minden pénzfelvételnél rettegek, hogy nehogy azt mondja, hogy désolé, de nincs több pénz a számláján). nos, most nem kapok pénzt. Anyuka megkérdezte, mikor még a párizsi reptéren voltak, de már hazafelé, hogy milyen parfümöt használok... na ne, ezt ne. mármint a parfüm egy olyan dolog, ami nekem mindig nehezen ment, hála a rengeteg hülye női magazinnak, amik azt sulykolták belém, hogy mennyire de mennyire fontos az illatunk megtalálása, és ez milyen nehéz, és hogy aztán ez milyen döntő dolog az életünkben éstb. ezért én sose mertem választani egyet, mint ahogy semmilyen elköteleződést próbálok/tam elkerülni. a válaszom az volt, hogy most a "la promesse" a cachareltől, de oda írtam, hogy már nem szeretem, ami igaz is. vagyis nincs semmi bajom vele, épp most, hogy már csak félig van, kezdem megszokni. aztán hazaértek parfüm nélkül (de bort hoztak! magyart! furmintot! juppi! ja, és nekem hozták), de Anyuka mondta, hogy szeretne nekem parfümöt venni a hétvégéért cserébe. amivel persze semmi bajom nincs, de ha mondjuk a pénzt adta volna oda, akkor lehet másra költöttem volna, bár mindig szemezek a parfümökkel.
a bevezetőnek még mindig nincs vége... szóval ma elmentem parfümöket szaglászni, mert ha már megígérte, akkor ne hagyjuk veszni a dolgot. és kettő maradt versenyben (bár nagyon szerettem volna, hogy marc jacobs új illata a "lola" bent maradjon a versenyben, de nem sikerült neki): "flora" a guccitól és a "hypnose senses" a lancome-tól. Namármost, nem tudok dönteni. Igazából nagyon hasonló a két illat (most is a mintákat szaglászom), igazából az előbb, mikor megszagoltam őket, mindkettőről anyu parfümjei jutottak eszembe. A "flora" kicsit fanyarabb, de csak egy nagyon kicsit, mert ez is nagyon édes. a hypnose lágyabb, sokkal érzékibb, de ezáltal sokkal inkább gondolom, hogy idősebb nőknek való (de pont az érzékisége miatt, a hypnose jön be egy picit jobban).
Szóval felhívás, valaki segítsen dönteni!
Flora by Gucci
vagy
Hypnose Senses by Lancome
??
(és persze az is a Hypnose mellett szól, hogy Daria Werbowy reklámozza, aki számomra a NŐ a 21. században (20.: Catherine Deneuve, a többin még nem gondolkoztam...)
2009. szeptember 30., szerda
4-0
tegnap elmentünk egy ír pubba szurkolni a Lokinak. és egyszer csak azt vettem észre, mikőzben a guinnessemet szorongattam és nagyban beszélgettünk, hogy már 4-0, a Lyon javára. kifakadtam, de szerencsére egy francia sem tett semmit, hiszen jócskán nyerésre álltak.
de megbeszéltük, hogy majd megyünk jó kis rugby meccsre is kocsmázni, mert most itt az a divat. a rugby.
és elgondolkodtam azon, mi lenne, ha még egy fél évet maradnék. vagy még nyáron is, és akkor dolgoznék. mert az egyetemet meg lehet hosszabbítani még egy fél évvel. csak munkát, szállást "kellene" keresnem, ami párizsban pont a két legeslegnehezebb dolog. meg azért el akarom már végezni az eltét, szóval tényleg olyan órák kellenének, amik otthon rendesen beszámítanak. szóval utána kell járni, kérdezősködni, és ááá ez csak egy ötlet.
de megbeszéltük, hogy majd megyünk jó kis rugby meccsre is kocsmázni, mert most itt az a divat. a rugby.
és elgondolkodtam azon, mi lenne, ha még egy fél évet maradnék. vagy még nyáron is, és akkor dolgoznék. mert az egyetemet meg lehet hosszabbítani még egy fél évvel. csak munkát, szállást "kellene" keresnem, ami párizsban pont a két legeslegnehezebb dolog. meg azért el akarom már végezni az eltét, szóval tényleg olyan órák kellenének, amik otthon rendesen beszámítanak. szóval utána kell járni, kérdezősködni, és ááá ez csak egy ötlet.
2009. szeptember 28., hétfő
Youppie!!
Sonia Rykiel az H&M-nek. Sonia Rykiel a H&M-nek. Ismétlem: SONIA RYKIEL A H&M-NEK!!!
Igen igen, hurrá!!
Igaz, még a Jimmy Choo-s kollekció sem került a boltokba, de most olvastam, hogy a következő vendégtervező maga Sonia Rykiel lesz (vagy legalábbis a cég)! Két kollekció is lesz, egy fehérnemű és egy tavaszi ruhás. A fehárneműs még december elején lesz a polcokon, a tavaszi pedig valamikor februárban (amikor én már otthon leszek, pénz nélkül, szegényen :( ) de akkor is, legalább egy Sonia Rykieles melltartót szerzek magamnak! Ezt itt és most megfogadtam, remélem mindenki megjegyezte!
Áá el sem hiszem, a kedvenc tervezőm...
(és most magyarázatként álljon itt pár kép a legutóbbi, 2009 őszi-téli és a 2009 tavaszi-nyári kollekciójából:
Igen igen, hurrá!!
Igaz, még a Jimmy Choo-s kollekció sem került a boltokba, de most olvastam, hogy a következő vendégtervező maga Sonia Rykiel lesz (vagy legalábbis a cég)! Két kollekció is lesz, egy fehérnemű és egy tavaszi ruhás. A fehárneműs még december elején lesz a polcokon, a tavaszi pedig valamikor februárban (amikor én már otthon leszek, pénz nélkül, szegényen :( ) de akkor is, legalább egy Sonia Rykieles melltartót szerzek magamnak! Ezt itt és most megfogadtam, remélem mindenki megjegyezte!
Áá el sem hiszem, a kedvenc tervezőm...
(és most magyarázatként álljon itt pár kép a legutóbbi, 2009 őszi-téli és a 2009 tavaszi-nyári kollekciójából:
2009. szeptember 26., szombat
monoprix
ma Amandinenal többek között voltunk bevásárolni a Monoprixben (meg moziban, meg Starbucksban, meg a metróban, de ezek mellékesek) és a pénztársorban előttünk álló néni egyszercsak hátrafordult, és azt mondta, hogy mennyire szuperek vagyunk együtt, és kije vagyok a kiscsajnak. mikor mondtam, hogy "csupán" a nounouja, elkerekedett a szeme. amandine meg utána vagy 5 percig ezt emlegette, hogy milyen szuperek vagyunk együtt!
(ja szülők Bpen. Az anyuka azt mondta ma a telefonban, hogy milyen csodálatos Budapest! én mondtam neki, hogy én mondtam, hogy az lesz!!)
(ja szülők Bpen. Az anyuka azt mondta ma a telefonban, hogy milyen csodálatos Budapest! én mondtam neki, hogy én mondtam, hogy az lesz!!)
2009. szeptember 25., péntek
05.38
ha nem jön álom a szememre...
itt ülök az ágyon és netezek. komolyan mondom, orvosi segítségre lenne szükségem. hazaértem és mondom, na tessék, elment az első vonat én meg nem vagyok álmos, nézzük hogy van Javier. aludni keeeell! holnap suli, meg aztán kezdődik a három napos folyamatos babysitt. csak baby nincsen, akire sittelni kéne. jaj most ezt tényleg s-sel olvastam el magamban. azt hiszem mégiscsak megpróbálkozom az alvással.
(ja és nem vagyok részeg egyáltalán, mielőtt bárkiben is felmerülne...)
itt ülök az ágyon és netezek. komolyan mondom, orvosi segítségre lenne szükségem. hazaértem és mondom, na tessék, elment az első vonat én meg nem vagyok álmos, nézzük hogy van Javier. aludni keeeell! holnap suli, meg aztán kezdődik a három napos folyamatos babysitt. csak baby nincsen, akire sittelni kéne. jaj most ezt tényleg s-sel olvastam el magamban. azt hiszem mégiscsak megpróbálkozom az alvással.
(ja és nem vagyok részeg egyáltalán, mielőtt bárkiben is felmerülne...)
2009. szeptember 22., kedd
2009. szeptember 20., vasárnap
queen
avagy az esetem a párizsi a klubbal címet is adhattam volna neki.
na szóval rég volt, hogy írtam.
tegnap (szombaton), miután csütörtökön mégsem mentem bulizni, mert hulla voltam, muszáj volt elmennem, meg hát rendesen meg is ígértem, meg el is akartam. Azt tudtam, hogy három olasz lánnyal megyek. Három olasszal, akik tényleg a csinos, elegáns, szép olaszok közé tartoznak (egyébként komolyan egyikükről sem mondanám, hogy olaszok, mivel eleve két szőke van a háromban). Megbeszéltük, hogy megyünk a Champs-Elysées-re mert ott sok klub van, meg főleg a Queenbe akartunk menni.
Előtte egész délután egymást kerestük, szó szerint, mert megbeszéltük, hogy találkozunk a place de clichyn, aztán nem találtuk egymást, így végül nem jutottunk be a moulin rouge-ba, ami most ilyen ingyenesen látogatható a hétvégén egy csomó épület, amik egyébként egyáltalán nem rendezvény miatt megnézhető. aztán mégis sikerült egymásra találnunk, irány a marais, caterináék vettek maguknak francia telefonkártyát, így végre nem az olasz számát kell hívogatnom! nézelődés nekik a boltokban (eleonora vett egy szerintem nagyon nagyon csúnya pufidzsekit, francia nevén doudoune, egyik se jobb), aztán kávézás a pompidounál, majd haza, mert még vásárolnom kellett kaját, mert ugye megint elfogyott a tej-műzli-alma szuperhármas. egyébként szerintem már az eladók a boltban felismernek a vásárolt cuccokról, mert mindig ezt veszem...
na aztán akkor pihi (és érdekes volt, mert tegnap olyan kevés emailt kaptam, mintha vasárnap lett volna! jó, szombat is pangás szokott lenni ez ügyben, de azért nem ennyire...).
fél tizenkettőkor találkoztunk adele lakása előtt, ami pontosan a tuileriesvel szemben van. szemben, érted, SZEMBEN.
ja és én meg mivel nagybulizós olaszokkal mentem, ezért magassarkút vettem fel. na itt kezdődtek a problémák. eleve a tuileries-hez is majdnem gyalog mentem, najó kb az 500 m-re lévő metrómegállótól. aztán kiderült, hogy mindhárman ballerinában vannak. megérkezünk (gyalog) kiderült, hogy csupán 25 euró a beugró és még egy ital sincs benne. mivel zakó volt rajtam, ezért kötelező volt használnom a ruhatárat, 2,5 euró. lent az italok 10 eurónál kezdődnek, úgyhogy nem ittunk semmit. háromig bírtam a cipőben. de egyébként jó lett volna, ha előtte nem járjuk be fél Párizst és mondjuk nem lettem volna kurva szomjas. így háromkor feladtam. megbeszélték caterináékkal, hogy mivel ők is felém laknak, csak kicsit kijjebb, hogy együtt fogunk hazataxizni, de mivel ők még maradtak, éljen a ballerina!, ezért egyedül elindultam. és nem találtam a champselyséen taxit! úgyhogy gyalog elindultam haza champs elysées úgyis csak 15-20 perc séta! legalább hadd szenvedjek a lábam miatt. meg majd közben fogok taxit. na igen de én féltem megtenni azt a híres newyorki karlendítő mozdulatot, hogy leintsek egy taxit. pedig rengeteg járkált az utcán. de aztán mégis sikerült, kb 5 perc sétára voltam magamtól. de már nagyon nem bírtam. úgyhogy mikor mondtam a címet a taxisnak láttam rajta, hogy majd kivágna a kocsiból, hogy alig kell mennie valamit. anyád. de így is erre a rövid távra leakasztott 6 euróval, ami nem értem, hogy lehet, mert caterináék mondták, hogy mikor ők hazataxiztak a város másik feléből az nekik volt 10 euró. én meg három utcányit mentem...
házban cipő le, mezítláb fel a hatodikra és alvás.
most egyébként nem vagyok mesélős hangulatban.
csak gondoltam megosztom ezt.
mert néztem és nagyon szarul nézett ki, hogy 16-án írtam utoljára. és az meg régen volt.
na szóval rég volt, hogy írtam.
tegnap (szombaton), miután csütörtökön mégsem mentem bulizni, mert hulla voltam, muszáj volt elmennem, meg hát rendesen meg is ígértem, meg el is akartam. Azt tudtam, hogy három olasz lánnyal megyek. Három olasszal, akik tényleg a csinos, elegáns, szép olaszok közé tartoznak (egyébként komolyan egyikükről sem mondanám, hogy olaszok, mivel eleve két szőke van a háromban). Megbeszéltük, hogy megyünk a Champs-Elysées-re mert ott sok klub van, meg főleg a Queenbe akartunk menni.
Előtte egész délután egymást kerestük, szó szerint, mert megbeszéltük, hogy találkozunk a place de clichyn, aztán nem találtuk egymást, így végül nem jutottunk be a moulin rouge-ba, ami most ilyen ingyenesen látogatható a hétvégén egy csomó épület, amik egyébként egyáltalán nem rendezvény miatt megnézhető. aztán mégis sikerült egymásra találnunk, irány a marais, caterináék vettek maguknak francia telefonkártyát, így végre nem az olasz számát kell hívogatnom! nézelődés nekik a boltokban (eleonora vett egy szerintem nagyon nagyon csúnya pufidzsekit, francia nevén doudoune, egyik se jobb), aztán kávézás a pompidounál, majd haza, mert még vásárolnom kellett kaját, mert ugye megint elfogyott a tej-műzli-alma szuperhármas. egyébként szerintem már az eladók a boltban felismernek a vásárolt cuccokról, mert mindig ezt veszem...
na aztán akkor pihi (és érdekes volt, mert tegnap olyan kevés emailt kaptam, mintha vasárnap lett volna! jó, szombat is pangás szokott lenni ez ügyben, de azért nem ennyire...).
fél tizenkettőkor találkoztunk adele lakása előtt, ami pontosan a tuileriesvel szemben van. szemben, érted, SZEMBEN.
ja és én meg mivel nagybulizós olaszokkal mentem, ezért magassarkút vettem fel. na itt kezdődtek a problémák. eleve a tuileries-hez is majdnem gyalog mentem, najó kb az 500 m-re lévő metrómegállótól. aztán kiderült, hogy mindhárman ballerinában vannak. megérkezünk (gyalog) kiderült, hogy csupán 25 euró a beugró és még egy ital sincs benne. mivel zakó volt rajtam, ezért kötelező volt használnom a ruhatárat, 2,5 euró. lent az italok 10 eurónál kezdődnek, úgyhogy nem ittunk semmit. háromig bírtam a cipőben. de egyébként jó lett volna, ha előtte nem járjuk be fél Párizst és mondjuk nem lettem volna kurva szomjas. így háromkor feladtam. megbeszélték caterináékkal, hogy mivel ők is felém laknak, csak kicsit kijjebb, hogy együtt fogunk hazataxizni, de mivel ők még maradtak, éljen a ballerina!, ezért egyedül elindultam. és nem találtam a champselyséen taxit! úgyhogy gyalog elindultam haza champs elysées úgyis csak 15-20 perc séta! legalább hadd szenvedjek a lábam miatt. meg majd közben fogok taxit. na igen de én féltem megtenni azt a híres newyorki karlendítő mozdulatot, hogy leintsek egy taxit. pedig rengeteg járkált az utcán. de aztán mégis sikerült, kb 5 perc sétára voltam magamtól. de már nagyon nem bírtam. úgyhogy mikor mondtam a címet a taxisnak láttam rajta, hogy majd kivágna a kocsiból, hogy alig kell mennie valamit. anyád. de így is erre a rövid távra leakasztott 6 euróval, ami nem értem, hogy lehet, mert caterináék mondták, hogy mikor ők hazataxiztak a város másik feléből az nekik volt 10 euró. én meg három utcányit mentem...
házban cipő le, mezítláb fel a hatodikra és alvás.
most egyébként nem vagyok mesélős hangulatban.
csak gondoltam megosztom ezt.
mert néztem és nagyon szarul nézett ki, hogy 16-án írtam utoljára. és az meg régen volt.
2009. szeptember 16., szerda
opera
jah igen, szóval tegnap operában voltam.
mert mondta a nyelvórás tanítónénink, hogy kaptak ingyenjegyeket a sevillai borbély előadásra. aztán kiderült, hogy azért ingyenjegy, mert iskoláknak osztogatták ki, mivel csak a főpróba volt. ami persze nem baj.
na és ha kaptak, akkor el is kellene menni. 6 csoport van, minden csoportból 3 ember mehet. úgyhogy húzzunk. és engem caterina kihúzott. ezért tegnap operában voltam.
az elején megijedtem, hogy túlságosan csinos vagyok. ugyanis korábban értem oda, mint kellett volna (pedig épp azt hittem, hogy késni fogok) és a tanárokon kívül egy gimis csoport volt ott, mindenki farmerben. én meg egy kisfeketében, nyaklánccal, ballonkabátban, ezen próbáltam úgy enyhíteni (mert azért csak tudtam, hogy ez CSAK egy főpróba), hogy ballerinában mentem és leggingsben. de azért mégiscsak operába megy az ember...
de szerencsére az erasmusos csoportból voltak többen, akik szintén úgy gondolkodtak mint én, és ruhában voltak. sőt volt olyan fiú, aki öltönyt vett fel.
de az egész este nagyon jól telt el, érdekes volt egy opera próbát végigülni. nagyon szép volt belül az opera bastille (ez a modern, a bastille téren), és a legjobb az volt, hogy mivel 3 ember lett kisorsolva minden csoportból, ezért két emberrel voltam végig, aki két fiú volt, michael, az ír, és koen, a holland. és nagyon aranyosak voltak. (és franciául beszéltünk végig, ezt tényleg annyira élvezem, hogy nem angol, FRANCIA).
utána még ottmaradtunk a bastille-nál, és amíg pénzt vettünk fel, megismerkedtünk 3 francia sráccal, utána meg beültünk sörözni egyet, aztán koen nagy hívogatása ellenére (mert ő ott lakik a bastillenál) nem mentünk fel hozzá továbbsörözni, mivel michael kissé megfázott, és elég szarul volt, én meg nem akartam egyedül egy srác lakására felmenni, úgyhogy fogtuk magunkat és hazametróztunk.
ma meg bent voltam életem első francia egyetemi előadásán. és mindent értettem!! pedig művtöri óra szerűség volt! most büszke vagyok magamra.
és most meg várom amandine egyik barátnője anyukájának a hívását, hogy mehetek amandine-ért... de hívhatna már... már kb egy órája azt a rohadt hívást várom.
mert mondta a nyelvórás tanítónénink, hogy kaptak ingyenjegyeket a sevillai borbély előadásra. aztán kiderült, hogy azért ingyenjegy, mert iskoláknak osztogatták ki, mivel csak a főpróba volt. ami persze nem baj.
na és ha kaptak, akkor el is kellene menni. 6 csoport van, minden csoportból 3 ember mehet. úgyhogy húzzunk. és engem caterina kihúzott. ezért tegnap operában voltam.
az elején megijedtem, hogy túlságosan csinos vagyok. ugyanis korábban értem oda, mint kellett volna (pedig épp azt hittem, hogy késni fogok) és a tanárokon kívül egy gimis csoport volt ott, mindenki farmerben. én meg egy kisfeketében, nyaklánccal, ballonkabátban, ezen próbáltam úgy enyhíteni (mert azért csak tudtam, hogy ez CSAK egy főpróba), hogy ballerinában mentem és leggingsben. de azért mégiscsak operába megy az ember...
de szerencsére az erasmusos csoportból voltak többen, akik szintén úgy gondolkodtak mint én, és ruhában voltak. sőt volt olyan fiú, aki öltönyt vett fel.
de az egész este nagyon jól telt el, érdekes volt egy opera próbát végigülni. nagyon szép volt belül az opera bastille (ez a modern, a bastille téren), és a legjobb az volt, hogy mivel 3 ember lett kisorsolva minden csoportból, ezért két emberrel voltam végig, aki két fiú volt, michael, az ír, és koen, a holland. és nagyon aranyosak voltak. (és franciául beszéltünk végig, ezt tényleg annyira élvezem, hogy nem angol, FRANCIA).
utána még ottmaradtunk a bastille-nál, és amíg pénzt vettünk fel, megismerkedtünk 3 francia sráccal, utána meg beültünk sörözni egyet, aztán koen nagy hívogatása ellenére (mert ő ott lakik a bastillenál) nem mentünk fel hozzá továbbsörözni, mivel michael kissé megfázott, és elég szarul volt, én meg nem akartam egyedül egy srác lakására felmenni, úgyhogy fogtuk magunkat és hazametróztunk.
ma meg bent voltam életem első francia egyetemi előadásán. és mindent értettem!! pedig művtöri óra szerűség volt! most büszke vagyok magamra.
és most meg várom amandine egyik barátnője anyukájának a hívását, hogy mehetek amandine-ért... de hívhatna már... már kb egy órája azt a rohadt hívást várom.
2009. szeptember 13., vasárnap
actually, i'm dorian gray
el is felejtettem írni, pedig annyira akartam, már akkor, mikor elkezdtem olvasni.
szóval egyik nap bementem a kedvenc könyvesboltomba, ahonnan eddig sosem tudtam üres kézzel kijönni, bár most nem is állt szándékomban. és megláttam. és tudtam. nekem ez kell. már régóta el akartam olvasni egyébként is. és nem is drága. imádom, hogy a francia könyvek egyébként kurva drágák, már amik nagyok. amik nem, a "zsebkönyvek", amiket én is olvasok, azok meg nagyon olcsók. a magyar árakhoz képest is. pláne, ha használtan vesszük.
na de, rátérek a könyvre.
egyébként nemsokára kijön filmen is.
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe (itt el is lehet olvasni magyarul, most látom, Kosztolányi fordította, azt hiszem, mindjárt neki is esem, én franciául olvastam, de angolul is szándékomban áll)
Elmondhatom, bár az olvasottságom messze alatta van, annak, amit valójában szeretnék, kevés könyv volt rám ekkora hatással. nézzük mik is: először jöttek a Harry Potterek (hála nekik szeretek olvasni), Gyűrűk ura (kötelező), 1984, Utas és holdvilág, Iskola a határon, Buda (ez a kettő leírhatatlan élmény), Halhatatlanság (ezt akármikor, akármennyiszer) és A lét elviselhetetlen könnyűsége.
(ezek között csak egy női író van? ajjaj, kicsit hímsoviniszta vagyok írók terén, de ez igaz is...)
Imádom Wilde-ot. egyszerűen olyan egyszerűséggel ír, könnyedén, hogy csak futok át a lapokon. még akkor is, ha nem magyarul van. olyan szépen kifigurázza az angol társadalmat, a saját társadalmát, akik etették, akik szórakoztatták, akiket ő szórakoztatott, olyan szépen beléjük szúrja a tőrjét, aztán finoman megforgatja még párszor, és mindezt olyan humorral... imádom Wilde-ot.
és imádom a dandyzmust. már amikor gimiben tanultunk róla, akkor tudtam nekem ez tetszik. ez az életstílus. hogy a külcsínre adunk, még akkor is ha férfi vagyok. hogy piperkőc vagyok. és örülök, hogy ez most visszajött. főleg itt párizsban, tele van a város dandykkel.
na de a történet. dorian gray története. a tökéletes szépségű férfié, aki megirigyli saját portréját, ami a legszebb korszakában örökítette meg őt, a portrét, ami sose fog megöregedni. ami mindig olyan fiatal marad.
nekem, akinek ez így van sajnos, borzalmasan fontos a fiatalsága, teljesen belémtalált. igen, belém. a könyv belém talált. belém látott, és belém is egy tőrt szúrt és megforgatta. de nem akarok dorian gray lenni...
ritkán válok ennyire üressé egy könyv elolvasása után.
szóval egyik nap bementem a kedvenc könyvesboltomba, ahonnan eddig sosem tudtam üres kézzel kijönni, bár most nem is állt szándékomban. és megláttam. és tudtam. nekem ez kell. már régóta el akartam olvasni egyébként is. és nem is drága. imádom, hogy a francia könyvek egyébként kurva drágák, már amik nagyok. amik nem, a "zsebkönyvek", amiket én is olvasok, azok meg nagyon olcsók. a magyar árakhoz képest is. pláne, ha használtan vesszük.
na de, rátérek a könyvre.
egyébként nemsokára kijön filmen is.
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe (itt el is lehet olvasni magyarul, most látom, Kosztolányi fordította, azt hiszem, mindjárt neki is esem, én franciául olvastam, de angolul is szándékomban áll)
Elmondhatom, bár az olvasottságom messze alatta van, annak, amit valójában szeretnék, kevés könyv volt rám ekkora hatással. nézzük mik is: először jöttek a Harry Potterek (hála nekik szeretek olvasni), Gyűrűk ura (kötelező), 1984, Utas és holdvilág, Iskola a határon, Buda (ez a kettő leírhatatlan élmény), Halhatatlanság (ezt akármikor, akármennyiszer) és A lét elviselhetetlen könnyűsége.
(ezek között csak egy női író van? ajjaj, kicsit hímsoviniszta vagyok írók terén, de ez igaz is...)
Imádom Wilde-ot. egyszerűen olyan egyszerűséggel ír, könnyedén, hogy csak futok át a lapokon. még akkor is, ha nem magyarul van. olyan szépen kifigurázza az angol társadalmat, a saját társadalmát, akik etették, akik szórakoztatták, akiket ő szórakoztatott, olyan szépen beléjük szúrja a tőrjét, aztán finoman megforgatja még párszor, és mindezt olyan humorral... imádom Wilde-ot.
és imádom a dandyzmust. már amikor gimiben tanultunk róla, akkor tudtam nekem ez tetszik. ez az életstílus. hogy a külcsínre adunk, még akkor is ha férfi vagyok. hogy piperkőc vagyok. és örülök, hogy ez most visszajött. főleg itt párizsban, tele van a város dandykkel.
na de a történet. dorian gray története. a tökéletes szépségű férfié, aki megirigyli saját portréját, ami a legszebb korszakában örökítette meg őt, a portrét, ami sose fog megöregedni. ami mindig olyan fiatal marad.
nekem, akinek ez így van sajnos, borzalmasan fontos a fiatalsága, teljesen belémtalált. igen, belém. a könyv belém talált. belém látott, és belém is egy tőrt szúrt és megforgatta. de nem akarok dorian gray lenni...
ritkán válok ennyire üressé egy könyv elolvasása után.
2009. szeptember 12., szombat
akkor összeszedem a gondolataimat
és leírom, mi istörtént eddig. Szóval jelenleg még ugye a nyelvórás hét van, jövőhéten meg kettő együtt... hogy?!?!
és rájöttem arra, hogy olyan személyiségem van (azért az durva, hogy fél percet kellett gondolkodnom a személyiség szón, mert csak a personnalité, meg az angol megfelelője jutott eszembe...mint múltkor: vettem baguette-et, és olyan jó ROPOGÓS volt, és csak a croustillant jutott eszembe...), hogy bárhová kiraknak a Földön feltalálom magam és szerzek magam köré embereket. És hamar. És kis társaság lesz belőle. nem tudom, hogy az én érdemem-e, de feltűnt, hogy így van. most is vannak, akik még mindig egyedül lófrálnak az órák közötti szünetben, én pedig már "felvérteztem magam" egy csapattal, akik közül valaki biztos eljön velem ebédelni, wcre... tavaly is így volt a károlin. és nem sok kis csoport alakult még ki a két nap alatt. szóval ilyenkor megnyugszom, hogy nem kell féltenem magam.
na szóval nyitottam még egy számlát, másik bank, és ez már rendes visa kártya lesz, és direkt megkérdeztem, igen neten is lehet vele fizetni. szóval ajjaj, már megtudom venni pl a repjegyet, ruhát, kaját, cipőt... szóval mindent, amit a neten meg lehet venni. ha kész lesz a kártya, bezáratom az előző számlámat.
és az a vicces, hogy beszélgettünk arról (hogy kik is: egy belga, egy holland, egy olasz, egy spanyol és egy német, szóval európa minden része, kivéve észak), hogy a francia adminisztráció mennyire borzalmas. hogy még otthon mindannyian a beiratkozást, órafelvételt, igénylést, nagyjából mindent a NETEN kell intézni. Nem sok papírt kell aláíratni, még kevesebbel kell rohangálni. de hogy a franciák! ilyen papír, olyan formanyomtatvány, ezt ezzel és ezzel meg ezzel kell aláíratnod, aztán át kell menned erre az osztályra, hogy ott lepecsételjék, jah lehet nem lesz ott senki, akkor talán majd holnap, aztán rohanj ét vele ide, meg aztán oda, és nekik is le kell adnod egy fénymásolatot és akkor talán minden megvan, ja de siess holnap délután a határidő! és akkor megcsinálod, leadod és várhatsz két hetet, hogy valaki úgy gondolja, hogy akkor meg is nézi mit alkottál, és elbírálja. és ez nem csak az egyetem, ugyanígy kell eljárni, ha internetet akarsz beköttetni, ha tévét szeretnél, vagy például egyszerűen csak veszel egy hajszárítót. csak a papírok. és a papírok...
de a legjobb az a kantin. crous a neve ("krusz") és kevesebb, mint 3 euróért akár három fogásos menüt is ehetsz (!) és nagyon nagy a választék. és nem minden kampuszon van, főleg nem a belvárosban, mert ott az egyetemek nagyon szét vannak szórva, de mivel mi majdnem külváros vagyunk, óriási kampusszal, ami tök új, ezért nekünk van.
szóval úgy működik, hogy ha van diákod (ami nekünk eddig még nem volt, én hétfőn megyek az enyémért! juhúú), akkor 2 euróért venned kell egy Crous nevezetű kártyát, amire vagy a diákodra feltöltött pénzből, vagy a bankkártyádról áttöltött pénzből pénzt töltesz, vagyis inkább pontokat. 6 pont = 2,90 euró. nos mivel nekünk még nem volt diákunk ezért még nem is vehettünk crous kártyát, ezért mi mindig készpénzben fizettünk. minden kaja megfelel vmennyi pontnak. pl az előétel (kis saláta sajttal, gyümölcs, joghurt) 1 pont. a főétel ált. 4 pont. a desszert 2. a gyümölcs meg a saláta 1 pont. meg van pizza is, csak ahhoz korán kell érkezni. de mindig rengetegen vannak és sajnos nincs sok ülőhely, de eddig ezzel nem volt probléma (csak azt nem értjük, miért van mindig tele a kampusz, mikor az egyetem CSAK 14én kezdődik?? vagyis most még csak mi erasmusosok kellene, hogy itt legyünk... ehhez képest rengetegen vannak a hiábtlanul franciául beszélők...). na szóval ez a csodálatos kantin. ja és mindig van hal, meg alma. csak hogy éljünk egészségesen!
és akkor zárásként jöjjön néhány kép a kamouszról, amiket tegnap lőttem.
Grands Moulins (a főfő épület)
a GYEP! és a kilátás Párizsra
Halle aux Farines (igen, ez a két épület régen tényleg lisztüzem, malom volt!)
Grands Moulins mégegyszer
Caterina és a fa
A Szajna felé néző kilátás, előtérben Bregje és Annuschka, háttérben a Halle aux Farines és leghátul van a CROUS!!
és rájöttem arra, hogy olyan személyiségem van (azért az durva, hogy fél percet kellett gondolkodnom a személyiség szón, mert csak a personnalité, meg az angol megfelelője jutott eszembe...mint múltkor: vettem baguette-et, és olyan jó ROPOGÓS volt, és csak a croustillant jutott eszembe...), hogy bárhová kiraknak a Földön feltalálom magam és szerzek magam köré embereket. És hamar. És kis társaság lesz belőle. nem tudom, hogy az én érdemem-e, de feltűnt, hogy így van. most is vannak, akik még mindig egyedül lófrálnak az órák közötti szünetben, én pedig már "felvérteztem magam" egy csapattal, akik közül valaki biztos eljön velem ebédelni, wcre... tavaly is így volt a károlin. és nem sok kis csoport alakult még ki a két nap alatt. szóval ilyenkor megnyugszom, hogy nem kell féltenem magam.
na szóval nyitottam még egy számlát, másik bank, és ez már rendes visa kártya lesz, és direkt megkérdeztem, igen neten is lehet vele fizetni. szóval ajjaj, már megtudom venni pl a repjegyet, ruhát, kaját, cipőt... szóval mindent, amit a neten meg lehet venni. ha kész lesz a kártya, bezáratom az előző számlámat.
és az a vicces, hogy beszélgettünk arról (hogy kik is: egy belga, egy holland, egy olasz, egy spanyol és egy német, szóval európa minden része, kivéve észak), hogy a francia adminisztráció mennyire borzalmas. hogy még otthon mindannyian a beiratkozást, órafelvételt, igénylést, nagyjából mindent a NETEN kell intézni. Nem sok papírt kell aláíratni, még kevesebbel kell rohangálni. de hogy a franciák! ilyen papír, olyan formanyomtatvány, ezt ezzel és ezzel meg ezzel kell aláíratnod, aztán át kell menned erre az osztályra, hogy ott lepecsételjék, jah lehet nem lesz ott senki, akkor talán majd holnap, aztán rohanj ét vele ide, meg aztán oda, és nekik is le kell adnod egy fénymásolatot és akkor talán minden megvan, ja de siess holnap délután a határidő! és akkor megcsinálod, leadod és várhatsz két hetet, hogy valaki úgy gondolja, hogy akkor meg is nézi mit alkottál, és elbírálja. és ez nem csak az egyetem, ugyanígy kell eljárni, ha internetet akarsz beköttetni, ha tévét szeretnél, vagy például egyszerűen csak veszel egy hajszárítót. csak a papírok. és a papírok...
de a legjobb az a kantin. crous a neve ("krusz") és kevesebb, mint 3 euróért akár három fogásos menüt is ehetsz (!) és nagyon nagy a választék. és nem minden kampuszon van, főleg nem a belvárosban, mert ott az egyetemek nagyon szét vannak szórva, de mivel mi majdnem külváros vagyunk, óriási kampusszal, ami tök új, ezért nekünk van.
szóval úgy működik, hogy ha van diákod (ami nekünk eddig még nem volt, én hétfőn megyek az enyémért! juhúú), akkor 2 euróért venned kell egy Crous nevezetű kártyát, amire vagy a diákodra feltöltött pénzből, vagy a bankkártyádról áttöltött pénzből pénzt töltesz, vagyis inkább pontokat. 6 pont = 2,90 euró. nos mivel nekünk még nem volt diákunk ezért még nem is vehettünk crous kártyát, ezért mi mindig készpénzben fizettünk. minden kaja megfelel vmennyi pontnak. pl az előétel (kis saláta sajttal, gyümölcs, joghurt) 1 pont. a főétel ált. 4 pont. a desszert 2. a gyümölcs meg a saláta 1 pont. meg van pizza is, csak ahhoz korán kell érkezni. de mindig rengetegen vannak és sajnos nincs sok ülőhely, de eddig ezzel nem volt probléma (csak azt nem értjük, miért van mindig tele a kampusz, mikor az egyetem CSAK 14én kezdődik?? vagyis most még csak mi erasmusosok kellene, hogy itt legyünk... ehhez képest rengetegen vannak a hiábtlanul franciául beszélők...). na szóval ez a csodálatos kantin. ja és mindig van hal, meg alma. csak hogy éljünk egészségesen!
és akkor zárásként jöjjön néhány kép a kamouszról, amiket tegnap lőttem.
a GYEP! és a kilátás Párizsra
Halle aux Farines (igen, ez a két épület régen tényleg lisztüzem, malom volt!)
Grands Moulins mégegyszer
Caterina és a fa
A Szajna felé néző kilátás, előtérben Bregje és Annuschka, háttérben a Halle aux Farines és leghátul van a CROUS!!
nyfw
hogy engem mindig mennyire meg lehet nyerni pár darab huszas évekbeli utánzat ruhákkal, hogy ajjaj...
(Gary Graham - 2010 spring/summer)
és majd még ma jövök helyzetjelentéssel is... senki ne aggódjon (ha egyáltalán van valaki, aki ezt tette volna...)
(Gary Graham - 2010 spring/summer)
és majd még ma jövök helyzetjelentéssel is... senki ne aggódjon (ha egyáltalán van valaki, aki ezt tette volna...)
2009. szeptember 8., kedd
hogy is volt ma
Szóval akkor most jöjjön egy kis mese, hogy is telt el a mai nap címmel.
Úgy kezdődött, még valahogy nem is ma, hogy sok ("te miért nem fordítva alszol ezen az ágyon?") kérdés után, gondoltam egyszer élek, kipróbálom azt, hogy vajon, ami nekem meg sem fordult a fejemben, addig míg fel nem hívták rá a figyelmemet, másnak miért egyértelmű. És be kell vallanom, igazuk volt. Sokkal jobbat aludtam a másik irányba. Tehát nyolckor csörgött a telefon, hogy ideje felkelni, kilenctől volt nyitva ugyanis a bureau des relations internationales és oda kellett mennem beiratkozni. Nos ebből a nyolckor kelésből lett fél kilenc, aztán a kilencre megpróbálok bemászni lett fél 11. És még a kulcsomat is le kellett adnom a gardien-nek (ez hogy is van magyarul? affene...jah házmester!), mert napközben jöttek és leolvasták a gázóra állást (ezért előtte még rendet is kellett gyorsan raknom... )
Szóval egyetemre be, bureauba be, már vannak ott páran, de mindenki beszélget mással és nem angolul, vagy franciául, á nem, csakis olaszul vagy németül! Úgyhogy leültem, vártam, sorra kerültem, feliratkoztam félhármas könyvtárlátogatásra, aztán átjutottam a "2." fordulóba, ahol Kevin Gueganhoz kerültem, ő volt az aki küldte a szívhez szóló elutasító levelet még aug végén, amitől teljesen összetörtem, aztán hozzá mentem be, "könyörögni", amit aztán nem kellett, és most megint hozzá. (csak nem ismert meg, ami lehet, hogy nem is olyannagybaj, legalább nem a balhés lányként nézett rám). De olyan édes volt, és a kisfia is, akinek kint van a képe annyira cuki, pont mint az apja. És persze ő ismegkérdezte, hogy valóban ez-e a rendes nevem, aztán viccelődtünk hello kittyvel, és mikor egyszer elment fénymásolni, jött vissza és vmit nagyon megnézett mellettem... heh? Hogy hogy nem hello kittys a táskád? Teljesen elolvadtam...
Utána mászkáltam az egyetemen meg környékén. Nagyon jó, illetve kint van a francba, tök modern környék, ha csak úgy turistaként kidobnának egy repülőből ide, nem hinném el nekik, hogy még ez is Párizs...
Elmentem a tanszékre is, ahol éppen rendes beiratkozás és tárgyfelvétel volt. (rendes alatt értem a nem erasmusos diákokat, vagyis a rendeseket.). De legalább tisztázódott bennem, hogy akkor itt hogy is megy ez. Szóval beiratkozol. Megkapod a diákodat, és tulajdonképpen addig csak vegetálni tudsz, amíg az nincs meg. (mint pl most én is, mert csak jövőhétre lesz kész). Akkor odamész a tanszékre,ahova ki vannak függesztve az órák és az időpontok. Kiválogatod a neked tetszőeket, veszel egy lapot, amire egy órarend van felrajzolva és felfirkálod magadnak. Ezután ezt leadod valamilyenilletékesnek, aki a diák alapján felveszi neked. Szóval tök egyszerű lecsúszni a már megtelt órákról. Tehát amíg nekem sincs diákom, addig nem vehetem fel az órákat, viszont az órák jövőhét hétfőn kezdődnek. De bementem a tanszéki titkárságra, ahol egy fél lábbal már a koporsójában lévő (juj ez gonosz volt!) bácsi megnyugtatott, kit érdekel, hogy felvettem-e, nyugodtan menjek be. Viszont már csak egy a bibi, ezt a folytatásban fogom kifejteni.
Szóval eljött fél három, megjelentem a könyvtárban, alig voltunk, ahhoz képest milyen hosszú volt a lista, amire feliratkoztam... Egy holland sráccal elkezdtem beszélgetni, a neve Martinj, vagy Martijn... pedig onnan tudom, hogy valahogy így van, mert láttam leírva... Tehát bemutatták nekünk a könyvtárat, ahol lehet ingyen netezni is, és persze a beiratkozáshoz kell a diák. Naná, hogy kell. Ahhoz is kell, hogy ebédelni tudj a kantinba.
Utána a holland sráccal (aki egyébként alig tud franciául, 4 hete van itt, Amszterdamból jött és törit tanul) sétáltunk a kampuszon majd elmentünk netezni a könyvtárba (nincs nete a koleszban, és 4 hete van itt. 4 hete... jó neki ez nem olyan nehéz, mint ahogy mondta...), aztán mivel még volt 2 órám a félhatos nyelvi kurzusos megbeszélésre, meg diákköszöntésre, ezért hazajöttem, ami igencsak rövid idő alatt megtehető távolság, attól függetlenül, hogy Párizs háromnegyedét be kell járnom (max 10 perc metró, meg 5-7 perc gyalog a metrótól), éljen a 14es metró! És az, hogy tökjó helyen lakom.
(fááájnak az ujjaim!)
Na szóval itthon, vagyis majdnem, mert ugye kulcs a házmesternél, akinél senki nincs itthon. Úgyhogy több mint fél óra várakozás következett az ajtaja előtt, minden belépő jól megnézett, hogy mi a szart várok én ott. Kulcs megszerzése, gyorsan fel (már amilyen gyorsan a 6 emeletnyi távolság megtehető), és már mehettem is vissza.
Ott nagy nehezen megtaláltam a termet, tele volt idegenekkel. Amit később beszéltünk is a Hollanddal, hogy nagyon ijesztő. Szerencsére ő se ismert senkit. És tényleg mindenki vagy olasz, vagy német, és angol (vagy japán). És hát ők ugye egy kérdés után nagyon jól egymásra találnak, mi meg ott álltunk és próbáltunk beszélgetni. Volt kaja, ami isteni volt, de látszódott, hogy nem egy magyar eseményen voltam, mert mikor eljöttünk még mindig rengeteg INGYEN kaja és pia volt az asztalokon. Kiderült, hogy ki melyik nyelvcsoportban van, én az A-ba kerültem, ami a legjobb. Mostmár csak az lesz furcsa, hogy a nyelvórák holnap kezdődnek és jövőhét csütörtökön végződnek. És jövőhéten közben nekem már óráim lesznek. Na ez a bibi. Meg, hogy lesznek ilyen kis sortie culturelle-ek, délután, amire nem nagyon tudok majd eljárni a meló miatt.
Majd meglátom, hogy lesz.
Ajj tudom, hogy nagyon hosszú lett.
Majd fogok fotózni is az egyetemen. Mert nekem nagyon tetszik.
Úgy kezdődött, még valahogy nem is ma, hogy sok ("te miért nem fordítva alszol ezen az ágyon?") kérdés után, gondoltam egyszer élek, kipróbálom azt, hogy vajon, ami nekem meg sem fordult a fejemben, addig míg fel nem hívták rá a figyelmemet, másnak miért egyértelmű. És be kell vallanom, igazuk volt. Sokkal jobbat aludtam a másik irányba. Tehát nyolckor csörgött a telefon, hogy ideje felkelni, kilenctől volt nyitva ugyanis a bureau des relations internationales és oda kellett mennem beiratkozni. Nos ebből a nyolckor kelésből lett fél kilenc, aztán a kilencre megpróbálok bemászni lett fél 11. És még a kulcsomat is le kellett adnom a gardien-nek (ez hogy is van magyarul? affene...jah házmester!), mert napközben jöttek és leolvasták a gázóra állást (ezért előtte még rendet is kellett gyorsan raknom... )
Szóval egyetemre be, bureauba be, már vannak ott páran, de mindenki beszélget mással és nem angolul, vagy franciául, á nem, csakis olaszul vagy németül! Úgyhogy leültem, vártam, sorra kerültem, feliratkoztam félhármas könyvtárlátogatásra, aztán átjutottam a "2." fordulóba, ahol Kevin Gueganhoz kerültem, ő volt az aki küldte a szívhez szóló elutasító levelet még aug végén, amitől teljesen összetörtem, aztán hozzá mentem be, "könyörögni", amit aztán nem kellett, és most megint hozzá. (csak nem ismert meg, ami lehet, hogy nem is olyannagybaj, legalább nem a balhés lányként nézett rám). De olyan édes volt, és a kisfia is, akinek kint van a képe annyira cuki, pont mint az apja. És persze ő ismegkérdezte, hogy valóban ez-e a rendes nevem, aztán viccelődtünk hello kittyvel, és mikor egyszer elment fénymásolni, jött vissza és vmit nagyon megnézett mellettem... heh? Hogy hogy nem hello kittys a táskád? Teljesen elolvadtam...
Utána mászkáltam az egyetemen meg környékén. Nagyon jó, illetve kint van a francba, tök modern környék, ha csak úgy turistaként kidobnának egy repülőből ide, nem hinném el nekik, hogy még ez is Párizs...
Elmentem a tanszékre is, ahol éppen rendes beiratkozás és tárgyfelvétel volt. (rendes alatt értem a nem erasmusos diákokat, vagyis a rendeseket.). De legalább tisztázódott bennem, hogy akkor itt hogy is megy ez. Szóval beiratkozol. Megkapod a diákodat, és tulajdonképpen addig csak vegetálni tudsz, amíg az nincs meg. (mint pl most én is, mert csak jövőhétre lesz kész). Akkor odamész a tanszékre,ahova ki vannak függesztve az órák és az időpontok. Kiválogatod a neked tetszőeket, veszel egy lapot, amire egy órarend van felrajzolva és felfirkálod magadnak. Ezután ezt leadod valamilyenilletékesnek, aki a diák alapján felveszi neked. Szóval tök egyszerű lecsúszni a már megtelt órákról. Tehát amíg nekem sincs diákom, addig nem vehetem fel az órákat, viszont az órák jövőhét hétfőn kezdődnek. De bementem a tanszéki titkárságra, ahol egy fél lábbal már a koporsójában lévő (juj ez gonosz volt!) bácsi megnyugtatott, kit érdekel, hogy felvettem-e, nyugodtan menjek be. Viszont már csak egy a bibi, ezt a folytatásban fogom kifejteni.
Szóval eljött fél három, megjelentem a könyvtárban, alig voltunk, ahhoz képest milyen hosszú volt a lista, amire feliratkoztam... Egy holland sráccal elkezdtem beszélgetni, a neve Martinj, vagy Martijn... pedig onnan tudom, hogy valahogy így van, mert láttam leírva... Tehát bemutatták nekünk a könyvtárat, ahol lehet ingyen netezni is, és persze a beiratkozáshoz kell a diák. Naná, hogy kell. Ahhoz is kell, hogy ebédelni tudj a kantinba.
Utána a holland sráccal (aki egyébként alig tud franciául, 4 hete van itt, Amszterdamból jött és törit tanul) sétáltunk a kampuszon majd elmentünk netezni a könyvtárba (nincs nete a koleszban, és 4 hete van itt. 4 hete... jó neki ez nem olyan nehéz, mint ahogy mondta...), aztán mivel még volt 2 órám a félhatos nyelvi kurzusos megbeszélésre, meg diákköszöntésre, ezért hazajöttem, ami igencsak rövid idő alatt megtehető távolság, attól függetlenül, hogy Párizs háromnegyedét be kell járnom (max 10 perc metró, meg 5-7 perc gyalog a metrótól), éljen a 14es metró! És az, hogy tökjó helyen lakom.
(fááájnak az ujjaim!)
Na szóval itthon, vagyis majdnem, mert ugye kulcs a házmesternél, akinél senki nincs itthon. Úgyhogy több mint fél óra várakozás következett az ajtaja előtt, minden belépő jól megnézett, hogy mi a szart várok én ott. Kulcs megszerzése, gyorsan fel (már amilyen gyorsan a 6 emeletnyi távolság megtehető), és már mehettem is vissza.
Ott nagy nehezen megtaláltam a termet, tele volt idegenekkel. Amit később beszéltünk is a Hollanddal, hogy nagyon ijesztő. Szerencsére ő se ismert senkit. És tényleg mindenki vagy olasz, vagy német, és angol (vagy japán). És hát ők ugye egy kérdés után nagyon jól egymásra találnak, mi meg ott álltunk és próbáltunk beszélgetni. Volt kaja, ami isteni volt, de látszódott, hogy nem egy magyar eseményen voltam, mert mikor eljöttünk még mindig rengeteg INGYEN kaja és pia volt az asztalokon. Kiderült, hogy ki melyik nyelvcsoportban van, én az A-ba kerültem, ami a legjobb. Mostmár csak az lesz furcsa, hogy a nyelvórák holnap kezdődnek és jövőhét csütörtökön végződnek. És jövőhéten közben nekem már óráim lesznek. Na ez a bibi. Meg, hogy lesznek ilyen kis sortie culturelle-ek, délután, amire nem nagyon tudok majd eljárni a meló miatt.
Majd meglátom, hogy lesz.
Ajj tudom, hogy nagyon hosszú lett.
Majd fogok fotózni is az egyetemen. Mert nekem nagyon tetszik.
2009. szeptember 7., hétfő
uggs, v vmi hasonló
http://www.newlook.co.uk/1739780/173978018/ProductDetails.aspx
kell nekem ilyen? mert akarok, de valószínűleg csak azért az egyetlen okért, mivel itt mindenki ilyet hord, mikor 15 fok alá megy le a hőmérséklet. és az a baj, hogy tudom, hogy nem eredeti UGGS, de olcsó. és legalább newlookos, ami nem a legszarabb minőség. na most kell, vagy nem?
kell nekem ilyen? mert akarok, de valószínűleg csak azért az egyetlen okért, mivel itt mindenki ilyet hord, mikor 15 fok alá megy le a hőmérséklet. és az a baj, hogy tudom, hogy nem eredeti UGGS, de olcsó. és legalább newlookos, ami nem a legszarabb minőség. na most kell, vagy nem?
2009. szeptember 5., szombat
la vie est belle quoi
- Kitti, neked tiszta fekete a lábad!!
- Amandine, ez csak harisnya!
- Huh, ja, oké, megnyugodtam!
És, hogy tényleg megnyugodjon, megmutattam neki a felfutást is a talpán...
- Amandine, ez csak harisnya!
- Huh, ja, oké, megnyugodtam!
És, hogy tényleg megnyugodjon, megmutattam neki a felfutást is a talpán...
2009. szeptember 3., csütörtök
2009. szeptember 2., szerda
ennuis
szóval ma egy hapsi a metrón folyamatosan a lábamra lépett, nekem jött hátulról és mintha észre sem vette volna, magyarázott a többieknek, akikkel volt. annyira felidegesített. nem volt elég, hogy késésben voltam melóból, még meg is tapostak. mielőtt leszálltam volna, direkt erősen nekimentem, hogy helyet csináljak magamnak, és még bele is rúgtam azt hiszem. persze én sem kértem bocsánatot, még rá sem néztem, de jól éreztem magam utána.
és egy kérdés (ami persze csak poétikai, mert mi közöm van nekem ehhez egyáltalán, meg az én véleményem amúgy sem számít):
mi a francnak kellett a Balenciaganak pont a vastagszemöldökű, és szerintem írtó ronda Jennifer Connellyt választani reklámarcnak, testnek?!
és egy kérdés (ami persze csak poétikai, mert mi közöm van nekem ehhez egyáltalán, meg az én véleményem amúgy sem számít):
mi a francnak kellett a Balenciaganak pont a vastagszemöldökű, és szerintem írtó ronda Jennifer Connellyt választani reklámarcnak, testnek?!
elte
hát nem édes? ilyen tanárom van az ELTÉn. valahogy nem illik bele a professzorképbe...
Itt gyönyörű idő van, remélem, ott is, üldögéljen helyettem is a botanikus kertben (Jardin des Plantes), ott van a Jussieu-től nem messze, és az egyetem felőli bejárat közelében van egy óriási cédrus. November végén megyek Párizsba egy konferenciára a szomszédos Paris3-ra, akkor tudunk találkozni.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)