régen

most láttam, pontosan egy hónapja vagyok 21. blőőááá.

és elég régen írtam már. szóval ma van a sziget utolsó napja. elvileg ma estére nagy hepaj van betervezve, hiszen ki kell bírnunk a fél hármas kezdésű isten háta mögött koncertig, és mégaztánis. mert sziget csak egy év múlva lesz. de ahhoz képest, hogy most nem alszom kint, de eddig minden nap kint voltam, sokkal kevésbé vagyok fáradt, mint akkor, mikor kint aludtunk, és volt, hogy nem is mentünk vissza a szigetre. pedig most hajnalban, a hidegben legalább 1 órát kell összevissza buszoznom, hogy hazataláljak.

berúgni szinte lehetetlen az én pénztárcám mellett, jóllakni azonban már hatszázért is, éljen a lávaköves hotdog tele káposztával!

a franciák meg tényleg ellepték budapestet, nem csak a várat, a széchenyi fürdőt, de természetesen a szigetet is. nem lehet úgy három (!) lépést menni, hogy ne hallanál franciákat. meg vicces, hogy már akkor is felismerem őket, mikor angolul beszélnek (na! ez is egy francia, borzalmas angol kiejtéssel!)

a lábamat meg lejárom. de nem baj, hisz' kell a mozgás.

és már csak 10 nap és megint megyek vissza. a hatemelet magasba. a vonatok mellé. a 10-9-8-7-6 m2-re. de addig még jó pár dologra fel kell tennem a pontot.