egy akkora nagy k-nak érzem magam.
most szeretném, h ez a valamiféle erre a kevesebb, mint egy hónapra esetleg működjön.
erre innom kell, meg másoknak is, és csak remélem, hogy aznap nem mentek ők is a corvintetőre.
ez nagyon rossz.
meg, amit ma a kis francia levágott, mint egy 5 éves kisfiú, úgy be volt sértődve, a falnak dőlt, összekulcsolt kézzel. már a többiek is rajta szórakoztak. nagyon gáz volt.
és sajnálom, hogy ilyen emléket kell hagynom a többiekben.
ááá a fenébe is, nekem tényleg nem szabad innom, mert közveszélyes őrültté válok.
és ma találkoztam annával, a károlissal, aki halálosan meg volt sértődve rám, mert... mert eltűntem (?). na jó, mert nem kerestem. tényleg.
és ma találkoztunk, és én mint nem veszekszem senkivel, megpróbálom kerülni a konfliktusokat, szóba se hoztam, hogy eljutott hozzám, mi mindent mondott rólam a hátam mögött, neki ez a stílusa.
találkoztunk és mintha mi sem történt volna.
végig beszélt, engem nem kérdezett, pedig nekem is lett volna mesélni valóm, de arra nem kíváncsi.
de legalább ő jót szórakozott a francia besértődésén.
csak ne érezném ennyire de ennyire rosszul magamat.
remélem holnap találkozunk, és jó lesz.
egyáltalán mit akarok erre a 20 napra? és utánra? fájdalmat? sírást?
és neki ez miért jó?
és lehet már rá is jött, hogy nem éri meg?
óafene, kell nekem emberek közé mennem. komolyan. csak bonyolítom az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése