1. nap

augusztusban párizsban.
nem is hittem, hogy tényleg ennyi különbség lehet külsőleg két teljesen európai népben. és rácsodálkoztam arra, hogy jé tényleg, ilyenekben járnak a franciák! hogy hogyan felejthettem el! pedig semmi különös, csak más, mint otthon.
meg a hajuk is. de ez már más tészta.

na szóval tegnap este idegességemben elmentem igazolványképet csináltatni. borzalmas lett, mivel a buszon nem sokat aludtam előtte, és mire felcipeltem a 6.-ra az összes cuccom, nos hát ritkán vagyok annyira izzadt és fáradt. és a szemeim a képen mégcsak nem is középre néznek.

de jó, hogy csináltattam, mert...

ma reggel bementem az egyetemre, kilencre, mert azt írták a honlapon. és persze, hogy nem volt senki a nemzetközi kapcsolatok irodában. tízkor megérkezett pont az én hapsim, aki küldte a cuki mélt, hogy el vagyok utasítva. készültem mindennel, betanult szöveggel, hogy mindent az eltére kenek, én nem vagyok hibás, szegény kislány, hogy sírok szomorúságomban, hogy könyörögni fogok... és nem kellett. a hapsi nem is nagyon kérdezett semmit, hogy miért, mondta hogy ő kereste, de nem találta az elte és a paris 7 közötti szerződést, de ha tréka, az eltés koordinátorom elküldi neki, akkor elv okés lesz a dolog. kitöltette velem a dossier-t, amit ugye május 31-ig nekem kellett volna, és amiről nem tudtam, meg odaadtam neki a képet, ami ugye annyira csodálatos lesz, hogy ez lesz a diákomon.

tehát végülis talán nincs minden veszve.

ezután átmentem ebédelni a családhoz, ja nem előtte elmentem az office depot-ba, hogy megünnepeljem, hogy talán mégis lesz egyetem, és vettem magamnak tollakat. na ezután mentem ebédelni a családhoz, ahol amandine annyira örült nekem. karkötőt is kaptam tőle, amit nekem vett spanyolországban. odaadtam én is az ajándékaimat, aztán ottmaradtam és vigyáztam amandine-ra, kidíszítettük a szobáját. egyébként kiderült, hogy ők is hasonló cipőben járnak, mint én az egyetemmel, mert a középső csajt át akarták iratni egy másik suliba, de csak nem érkezett onnan válasz, és akkor most felhívták, hogy mi van, és mondták, hogy ők nem tudnak a csaj jelentkezéséről. szóval most ők is igazgatókhoz látogatnak, mert a csajnak egyelőre nincs iskolája. és az ugye jövőhéten kezdődik... és a fodrász még a haját se tudta rendesen 1 évre kiegyenesíteni, csak a felét.
utána meg ágyat raktunk össze. anyuka, amandine és én. de nem sikerült, csak majdnem.
de jelentem jelenleg a tegnapi cipekedés és a mai gerenda cipelés, csavarozás, tologatás rendesen kifárasztott. alig érzem a kezeimet. najó, azt hiszem abbahagyom. már így is túl sokat írtam... áá nem tud elszakadni a kezem a billentyűzettől...áááá segítsééég