there's no way back

gyorsan, amíg 2009 utolsó nyári napja tart! van összesen kilenc percem, azt hiszem össze fog jönni, kivéve, ha most jönne rám a szófosás, ami valószínűleg nem fog, mivel nem történt semmi.
ja, imádom az új ruhák illatát (sajnos). imádok párizsban sétálni, és 'újra' felfedezni mindent. és újra listát írni a fejemben, hogy ezt is meg kell néznem, meg azt is. meg az embereket. csak nézni őket.
ma kiderült, hogy amandine azt hitte, hogy valahonnan ázsiából jöttem. nem tudta, hol van Mo., amin nem lepődtem meg, találtam a szobájában egy világ térképet, megkérdeztem tudja-e hol van. és akarja-e tudni. és akkor rácsodálkozott, de hát ez nincs is messze Fro-tól! miért, te azt hitted, valahonnan ázsiából jöttem? igen.
úgy nézek ki, mint egy ázsiai? igen. MICSODA?!?!?!

ja és tarantino napokat tartok, vagyis megnézem az életművét. mert eléggé hiányos vagyok belőle, sajnos. ma megvolt a kutyaszorítóban. feliat nélkül, hehe. na még van öt percem, azt hiszem publikálom. álom. aludni kéne. egyszer végre rendesen már.

inglourious basterds

ma csak annyi történt, hogy moziban voltam. igen, egyedül. aztán keresztül sétáltam Párizson. megnéztem hátulról a notre dame-ot. meg a szajnát, de azt felülről. és most nagyon éhes vagyok.

szóval a film nagyon huh de mennyire, hiper szuper volt, és még jó, hogy abba a moziba mentem, ahol nem szinkronizáltan adták, ugye Mo-n sem adják szinkronizáltan? értettem én mindent benne, kivéve persze a rengeteg német jelenetet. na de erre van a felirat. és most csak hülyeségket beszélek. tehát abba is hagyom.

...

csak kíváncsi vagyok, hogy tényleg megjelenik-e itt.

basszus, hogy lehet egy ilyen keresőkifejezéssel a painperdure találni: nő a fogam valami hogy ne fájjon. remélem talált rá megoldást :)

1. nap

augusztusban párizsban.
nem is hittem, hogy tényleg ennyi különbség lehet külsőleg két teljesen európai népben. és rácsodálkoztam arra, hogy jé tényleg, ilyenekben járnak a franciák! hogy hogyan felejthettem el! pedig semmi különös, csak más, mint otthon.
meg a hajuk is. de ez már más tészta.

na szóval tegnap este idegességemben elmentem igazolványképet csináltatni. borzalmas lett, mivel a buszon nem sokat aludtam előtte, és mire felcipeltem a 6.-ra az összes cuccom, nos hát ritkán vagyok annyira izzadt és fáradt. és a szemeim a képen mégcsak nem is középre néznek.

de jó, hogy csináltattam, mert...

ma reggel bementem az egyetemre, kilencre, mert azt írták a honlapon. és persze, hogy nem volt senki a nemzetközi kapcsolatok irodában. tízkor megérkezett pont az én hapsim, aki küldte a cuki mélt, hogy el vagyok utasítva. készültem mindennel, betanult szöveggel, hogy mindent az eltére kenek, én nem vagyok hibás, szegény kislány, hogy sírok szomorúságomban, hogy könyörögni fogok... és nem kellett. a hapsi nem is nagyon kérdezett semmit, hogy miért, mondta hogy ő kereste, de nem találta az elte és a paris 7 közötti szerződést, de ha tréka, az eltés koordinátorom elküldi neki, akkor elv okés lesz a dolog. kitöltette velem a dossier-t, amit ugye május 31-ig nekem kellett volna, és amiről nem tudtam, meg odaadtam neki a képet, ami ugye annyira csodálatos lesz, hogy ez lesz a diákomon.

tehát végülis talán nincs minden veszve.

ezután átmentem ebédelni a családhoz, ja nem előtte elmentem az office depot-ba, hogy megünnepeljem, hogy talán mégis lesz egyetem, és vettem magamnak tollakat. na ezután mentem ebédelni a családhoz, ahol amandine annyira örült nekem. karkötőt is kaptam tőle, amit nekem vett spanyolországban. odaadtam én is az ajándékaimat, aztán ottmaradtam és vigyáztam amandine-ra, kidíszítettük a szobáját. egyébként kiderült, hogy ők is hasonló cipőben járnak, mint én az egyetemmel, mert a középső csajt át akarták iratni egy másik suliba, de csak nem érkezett onnan válasz, és akkor most felhívták, hogy mi van, és mondták, hogy ők nem tudnak a csaj jelentkezéséről. szóval most ők is igazgatókhoz látogatnak, mert a csajnak egyelőre nincs iskolája. és az ugye jövőhéten kezdődik... és a fodrász még a haját se tudta rendesen 1 évre kiegyenesíteni, csak a felét.
utána meg ágyat raktunk össze. anyuka, amandine és én. de nem sikerült, csak majdnem.
de jelentem jelenleg a tegnapi cipekedés és a mai gerenda cipelés, csavarozás, tologatás rendesen kifárasztott. alig érzem a kezeimet. najó, azt hiszem abbahagyom. már így is túl sokat írtam... áá nem tud elszakadni a kezem a billentyűzettől...áááá segítsééég

ezt ne

arról akartam ma írni, h megérkeztem és milyen volt az út, mennyire dög nehéz volt felcipelni a cuccaimat. erre bekapcsolom a gépet, miután kipakoltam, és mit látok? kaptam egy levelet a francia egyetemtől, hogy bocsi de vmi gikszer van, és ne is álmodj arról, hogy ide fogsz járni.. baszki. komoly. most sírjak v nevessek? inkább sírnék. mi a szart fogok itt csinálni?! mit?
én egyetemre akarok járni, párizsban. és most miért nem?

öö szóval akkor irány a pakolás! hiszen ma délután utazom, és még nem csináltam semmit az ügy érdekében.

és, aki illetékes, köszi a tegnapi napot/estét.

szóval óriás bőrönd, kazal ruha, rengeteg könyv és az ajándékok. irány!

interview

héjj hát mit tudok, most! ezt nézzétek! végre!!

szóval hazajöttünk, készülök a holnapi harcra, ajjaj. 

találtam ezt a képet, imádom.

(natalie portman - interview magazine - september, 2009)

 

dicsekvÉS(?)

szóóóval ma végre teniszeztem, mert naná, hogy kaptam egy 2000ftos/nagyonhiperszuperhudejó teniszütőt a decathlonban (lehet, hogy volt háromezer is...) és ezért ma ki is próbáltam, hogy működik-e. és bár a labdát elég kevésszer találta el, de el tudja ütni! úgyhogy mondtam apuéknak, ahogy hazajövök práizsból, beindul a teniszüzem, hogy nyárra már jól menjen, hogy Bét is (ez most itt egy kihívás, igen!) leverjem! (persze, egy olyan leverés, ami csúnya és fájdalmas lesz... nekem...)

egyébként ma is rokonlátogatás volt, valahol 'Tarján' környékén. Tök fura, hogy valahonnan innen származik a családom anyai-anyai és apai-apai ága. éljenek a palócok!
és a táj is gyönyörű, csak ne szívta volna ki a nap az összes színt.
és nem tudok már miről írni.
majdnem szlovákiában vagyunk. a falu vége már szlovákia.
és itt vagyunk a nemzeti park mellett.
és tegnap meg lovakat simogattam. meg cicát. a cica jobban élvezte, mint a lovak.
ja és persze kutyát is.

és nem akarom elkiabálni, de ma kb csak kétszer (!) fújtam ki az orrom! CSODA!

itthon, megint, egyéccakára

megyünk el a világ végére*, helyett Magyarország szélére, családi nyaralásra. ojje. mindenki lázasan készülődik, csak engem hagy baromi hidegen az egész, már tegnap este bepakoltam (micsodaaaa?? hogy ÉN?!), és igazából az izgat, hogy mi a fenének egyeztem bele ebbe, pont az indulás előtt, mikor kiderült, hogy még annyi elintézni valóm van, mint például az eltét megerőszakolni, hogy a francba is, első munkanapjukon dolgozzanak is, reménykedni, hogy nekik minden megfelel az erasmusos papírokon, és a franciák véletlenül a seggükön ülnek a kinti irodájukban, és nekik is minden megfelel a papíron és aláírják, meg vissza is küldik, addig, amíg itt vagyok, és akkor minden szép és napsütötte, és nem kell kint egy rohadt aláírásért a francia bürokrácia fellegvárában, az egyetemen rohangálnom, ahol soha semmit nem lehet elintézni. el kell mennem a buszjegyemért, hogy azért valahogyan egyáltalán vissza is jussak. el kell mennem Makádra, elköszönni a mamáéktól. találkoznom kell emberekkel (és mennyivel nem is találkoztam!) össze kell szednem magam. és tisztáznom, hogy akkor most ez a fiú mit is akar, én mit is akarok. és mégis, miért pont most kellett neki feltűnnie. én meg miért rágom magam az ügyön.
ja és dürerkert!


nos minderre két napom lesz. addig is vihar előtti csend irány a világ vége a semmi közepe. csodálatos öt napnak nézek elébe.

* valaki mondja el nekem, hogy lehet itt rendesen formázni a szövegeket? például: áthúzni egy szót. mert most úgy áthúztam volna azt, hogy világ vége. mert csak magyarország széle.

from mexico?!

nem szép dolog, tudom. de akkor is, újfajta lekoptató szövegem van. és csodálatosan működik.
két részeg olasz halálra ijedt tőle. najó, nem vették be, de hatásos volt legalább.
folyik az orrom, köhögök, fuldoklom. odajönnek, hogy táncoljunk. rájuk nézek és szomorúan közlöm velük, hogy sajnálom, de beteg vagyok. nem nézel ki annak! pedig az vagyok. malacinfluenzás. mi? malacinfluenza. az A influenza? a mexikói? igen, igen az.
és szomorúan továbbmentek. tudom, tényleg nem illik ezzel játszani, de hirtelen gondolkodás nélkül ez jutott eszembe. pláne, hogy hála az allergia-megfázás kombónak, mindenki messzire elkerül a buszon, trolin. és ez tetszik.

régen

most láttam, pontosan egy hónapja vagyok 21. blőőááá.

és elég régen írtam már. szóval ma van a sziget utolsó napja. elvileg ma estére nagy hepaj van betervezve, hiszen ki kell bírnunk a fél hármas kezdésű isten háta mögött koncertig, és mégaztánis. mert sziget csak egy év múlva lesz. de ahhoz képest, hogy most nem alszom kint, de eddig minden nap kint voltam, sokkal kevésbé vagyok fáradt, mint akkor, mikor kint aludtunk, és volt, hogy nem is mentünk vissza a szigetre. pedig most hajnalban, a hidegben legalább 1 órát kell összevissza buszoznom, hogy hazataláljak.

berúgni szinte lehetetlen az én pénztárcám mellett, jóllakni azonban már hatszázért is, éljen a lávaköves hotdog tele káposztával!

a franciák meg tényleg ellepték budapestet, nem csak a várat, a széchenyi fürdőt, de természetesen a szigetet is. nem lehet úgy három (!) lépést menni, hogy ne hallanál franciákat. meg vicces, hogy már akkor is felismerem őket, mikor angolul beszélnek (na! ez is egy francia, borzalmas angol kiejtéssel!)

a lábamat meg lejárom. de nem baj, hisz' kell a mozgás.

és már csak 10 nap és megint megyek vissza. a hatemelet magasba. a vonatok mellé. a 10-9-8-7-6 m2-re. de addig még jó pár dologra fel kell tennem a pontot.

ko

a kurva életbe. hogy mennyire igazságtalan a világ. valaki a lelkét kidolgozza, mégsem érzi előrébb magát. de dolgozik. folytatja. a családját alig látja. de dolgozik. folytatja. mindig fáradt. de dolgozik. folytatja...
és akkor egyszer csak közlik vele, jövőhéten már nem kellesz. a kurva életbe. a kurva életbe. menjen minden hülye hitelező hely a francba és rohadjanak meg. a válsággal együtt.

kurva életbe.

klárának

meg persze mindenki másnak, mert én oda (meg vissza) vagyok a pasi fotóiért!
szóval, ha már Koppenhága, akkor tessék:
http://www.yvanrodic.blogspot.com/

+1

ja és az is fura, hogy bármelyik francia olyan simán beszél a politikai nézeteiről, hogy csak tágra nyílt szemmel lesek. mi nem merünk így. pedig mennyivel jobb lenne, ha nem utálná meg valaki a másikat azért, mert jobboldali. vagy bal. attól még magyar mind a kettő.

k, mint ká

egy akkora nagy k-nak érzem magam.
most szeretném, h ez a valamiféle erre a kevesebb, mint egy hónapra esetleg működjön.
erre innom kell, meg másoknak is, és csak remélem, hogy aznap nem mentek ők is a corvintetőre.
ez nagyon rossz.
meg, amit ma a kis francia levágott, mint egy 5 éves kisfiú, úgy be volt sértődve, a falnak dőlt, összekulcsolt kézzel. már a többiek is rajta szórakoztak. nagyon gáz volt.
és sajnálom, hogy ilyen emléket kell hagynom a többiekben.
ááá a fenébe is, nekem tényleg nem szabad innom, mert közveszélyes őrültté válok.

és ma találkoztam annával, a károlissal, aki halálosan meg volt sértődve rám, mert... mert eltűntem (?). na jó, mert nem kerestem. tényleg.
és ma találkoztunk, és én mint nem veszekszem senkivel, megpróbálom kerülni a konfliktusokat, szóba se hoztam, hogy eljutott hozzám, mi mindent mondott rólam a hátam mögött, neki ez a stílusa.
találkoztunk és mintha mi sem történt volna.
végig beszélt, engem nem kérdezett, pedig nekem is lett volna mesélni valóm, de arra nem kíváncsi.
de legalább ő jót szórakozott a francia besértődésén.

csak ne érezném ennyire de ennyire rosszul magamat.
remélem holnap találkozunk, és jó lesz.

egyáltalán mit akarok erre a 20 napra? és utánra? fájdalmat? sírást?
és neki ez miért jó?
és lehet már rá is jött, hogy nem éri meg?
óafene, kell nekem emberek közé mennem. komolyan. csak bonyolítom az életem.

nanny

ez annyira igaz, sőt kötelező minden nannynek, nounounak, dadának az egész világon. meg mindenki másnak, hogy átérezzék a munkánkat.

hp

utálom, mikor befejeződik a harry potter, a könyv. és nem tudok újat kezdeni, mert tudom, hogy azt nem fogom így falni... ezért éljen a pestiest, és holnap reggelre az egész heti pesti program a fejemben lesz!