Bunbury

Kicsit későn, de azért írok róla.
Szóval csütörtökön (pontosan 3 napja, 25-én) színházba mentünk, Anyu, Niki meg én. A Radnótiban néztük a Bunburyt, amit imádok. Nagyon. Eddig.
Itt nem tetszett. És ez nem a díszlet, a jelmezek ruhája, sőt nem is a rendezés hibája, hanem sajnos a színészeké. Főszereplő (az egyik) Csányi Sándor volt (ő játszotta Jack Worthinget), és persze mindenki oda van Csányi Sándorért. Akkor én megalapítom a NemszeretemCsányit klubbot. Lehet, hogy valakik szerint nagyon helyes (szerintem nem, még csak nem is sármos, mint ahogy Laura szokta mondani), de játszani NEM TUD. Legalábbis ebben a darabban biztosan nem. Ugyanazon a monoton hangszínen mondta végig a szövegét. És a lányok. Gwendolen szerepében Wéber Kata, Cecilyében meg Marjai Virág. Ők se voltak jók. Lehet, hogy az volt a rendezői utasítás, hogy affektálva adják elő a szerepüket, de ez már TÚL sok volt. És a többiek. Nos ők nagyon nagyon jók voltak. Debreczeny Csaba, Csomós Mari, Martin Márta és Szombathy Gyula remekeltek. Vagyis nagyon, de tényleg nagyon jók voltak. Debreczeny simán lejátszotta Csányit. Én akkor sem fogom megérteni, miért annyira nagy sztár ez a Csányi. Tele volt a nézőtér fiatal lánykákkal, akik amikor a bejáratnál meglátták a fotókat az előadásból, elkezdtek mutogatni és vihogni. Csányi eddig egyedül a Kontrollban tetszett. De azóta se filmben, se színházban...
Viszont Oscar Wilde szövegét imádom, főleg ha Nádasdy Ádám professzor úr fordítja, mint most is. Imádtam a tanár úr tavalyi óráit. Még akkor is, ha nem kaptam tőle szép jegyet... De élvezet volt rá beülni. Ilyenkor kár, hogy nem vagyok angol szakos. Egyébként nem. Az én szakomon is vannak jófej tanárbácsik. Meg nénik. Na jó eltértem a tárgytól. Tehát, Bunbury... Jó lett volna, más szereposztással... De azért megérte megnézni!!