Pedig szeretem a halat. Vagyis szerettem, de vasárnap óta köszi nem, lemondtam róla. Egy életre? Hát tuti nem, biztosan el fogok csábulni egyszer-kétszer, de egy jó ideig nem kérek belőle. Az ok? Még visszagondolni is rossz...
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy még múlthét előtti hétvégére (szóval jó rég, de vasárnaptól nézve, csak egy hét) rendeltem magamnak halat egy ebéd szállítós cégtől. Nem eszem nagy adagokat, de ez rendes adag volt, szóval nekem már sok. A lényeg, hogy nem voltam itthon azon a hétvégén, így a hal hiába várt rám. Mikor hazajöttem betettem a fagyra, hogy jó lesz ez még... Hát jó is lett, vasárnapra ebédre, Sziget előtt. Jó sok lett, teljesen tele lettem, de annyira azért nem durván.
Kinn vagyunk a Szigeten, minden tök jó, süt a nap, én éppen fröccsözöm, mikor nagyon megfájdul a gyomrom. Nem hirtelen, szépen lassan, egyre erősebben. Ajjaj, ez nem jó, na mindegy, gondoltam elmúlik, és amúgy is megtaláltam azt a szendvicses helyet, amit két éve is, és ahol isteni volt a kaja, majd este még erre ténfergünk és eszem egyet. Addigra úgyis elmúlik...
Egy óra múlva már olyan hányingerem volt, hogy azt hittem, hogy minden kisebb lépésnél ki fog jönni minden. De persze nem, pedig megkönnyebbültem volna, én nem tudok hányni, legalábbis egyszerűen nem. A végén már annyira szarul voltam, hogy nem bírtam tovább, ez nem lesz jobb, inkább hazamegyek. Killers koncert előtt. Pedig azt meg akartam nézni, hallgatni, nagyon nagyon nagyon. Kitámolyogtam a hévig, kb háromnegyed óra alatt, forgott velem a világ. Csak a héven ne jöjjön ki belőlem, csak a héven ne. Aztán meg a villamoson imádkoztam ugyanígy. Nem is tudom, hogy találtam el a troliig, de sikerült, haza is jutottam, le is feküdtem, Anyut tájékoztattam is, hogy kicsi lánya valószínűleg romlott halat evett. És nem, az a kissé fura íz az nem azért volt, mert különleges halfajtát kapott a cég. Nem, az romlott volt. Kettőig szenvedtem az ágyban, amikor megváltás történt. Nem részletezem...
Mindenesetre a hal ízétől elment a kedvem, egész este a számban volt, hiába mostam fogat...
Soha, SOHA senki ne akarjon nekem az elkövetkezendő 5 évben halat adni! (Max tonhalat, annak más az íze, na már most is találok mentséget a halaknak, nem fog ez 5 évig tartani, még egyig sem szerintem...)
Tehát Sziget... vasárnapból sajnos nem sok élmény jutott, szombatra meg sikerült a legkényelmetlenebb tornacipőt felvennem, amiről persze mindig elfeledkezem, és a lábam hajnalban... hát, hogy enyhén fejezzem ki magam, rohadtul fájt. Öregszem vagy mi van? Nem bírom már KÉT napig sem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése