A család többi része, vagyis mindenki rajtam kívül, nyaral. Ezért én lettem megbízva az állatok etetésével. Viszont öcsi egereit nem engedtem behozni a lakásba, nagyon büdösek és rengetegen vannak, inkább fordítva, rengetegen vannak és nagyon büdösek, hiszen ez a fő érv. Így ők otthon maradtak Szmiklóson, én meg persze bevállaltam, hogy naná, hetente akár többször is lemegyek Miklósra, és megetetem őket. Hogyne munka után, még 3 órát fogok bkvzni. Ahogy azt elképzeltem...
Szóóval, kedden kellett volna lemennem először, de itthon hagytam a lakáskulcsot, így meló után még haza kellett jönnöm érte. Azonban a troli lefulladt, így kb fél órát a melegben ácsorogtunk a troliban, mert nem lehetett kiszállni. Légkondi nincs. Nap sütött. Égetett. Ezek után nem volt kedvem egeret etetni, így szegények várhattak szerdáig.
Szerdán elég kalandos úton, naná a legnagyobb forgalomban, útlezárások idején jut eszembe, hogy kipróbálom, milyen a belvárosi busz közlekedés... Mert nem elég jó a Combino, ahol legalább hideg van és nem áll le a dugóban. De hazaértem Miklósra, hurrá. Az egerek is nagyon örültek, kivéve egyet. Szegény meghalt. Nem tudom miattam-e (gondolom igen, hiszen még tuti nem volt olyan öreg...), egy másik egérrel élt elzárva, és hát a másik, hmm, kicsit megcsócsálta, úgyhogy véres is volt, meg büdös. Kivettem nagy nehezen, nem volt jó érzés...
Aztán ma hazajövök, és nővérem egyik fűegere szintén elpusztult. Reggel siettem, Miklóson aludtam, és csak átöltözni jöttem haza, és ahogy beléptem a lakásba éreztem a szagot. Még meg is jegyeztem magamban, hogy jé, olyan, mint tegnap otthon a döglött-egér szag. Hát igazam lett, szegényke ott feküdt. De ő legalább nem az én hibámból halt meg, ő ténylegesen öreg volt. Eléggé kikészítettek a hirtelen egérelhalálozások. Egerek, nyugodjatok békében, és sajnálom, ha az én hibám volt...
A másik az allergia. Oh életem megrontója, a parlagfű. Csak azt nem értem, hogy mindenhol azt hallani, hogy évente egyre egyre több az allergiás, és már nagyon sokan vagyunk, de HOL? Magamon kívül nem látok senkit szenvedni. Pláne ennyire, és most nem csak magamat sajnáltatom. Szóval Miklóson aludtam, és reggel éreztem, hogy ez nem lesz jó, egyáltalán nem. Pesten is szenvedek tőle rendesen, na de ez! Amíg mentem a hévhez végig tüsszögtem az utat és fújtam az orrom (ez kb 15 perc séta). A megállóban Bid várt rám, ő is jómunkásember ezen a héten, szegénnyel nem is tudtam beszélni, végig egy zsepi volt az orrom és a szám előtt. Kb hulla kinézetem lehetett, mert a főnöknéni, aki nem is annyira néni, de nagyon aranyosan mondta, hogy nyugodtan menjek haza. De ott legalább van légkondi, ami elvileg szűri a levegőt. De nagyon nagyon nagyon rossz volt, egész nap tüsszögtem és fújtam az orrom. Levegőt nem kapok, csak a számon, hangom sincs már igazán, az éjszaka sem aludtam... És persze állítom, hogy ilyen rossz még sosem volt, de ugyanezt mondtam tavaly meg előtte, meg azelőtt... És biztos más is szenved tőle, csak nem látok a zsepitől, ami már a szemembe lóg... Egyébként, miért utálják ennyire az emberek a tüsszögőket, szerintük jókedvemben tüsszögök?! Na jó, erre majd figyelmeztetem magam, mikor a téli megfázós időszakban egy szipogó ül le mellém a trolin: nyugi, ez teljesen természetes!
Egyébként elgondolkodtam a tegnapin, miszerint honnan a fenéből tudjam, mi leszek húszévesen. Szóval tudhatnám. Igazán. Vannak akik pl építésznek mennek, ők tudják. Már 20 évesen is. Szóval ez teljesen elvárható, sőt normális kérdés. Csak én vagyok még éretlen hozzá...
Ma megpróbálok pihenni, hogy holnap jobban legyek, remélem hétvégére már lesz hangom. Sziget! (nem akarok ott is széjjel folyni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése