változás

A tegnap esti/ma hajnali kiakadásom oka az volt, hogy kiderült, hogy Gé nem jöhet a következő félévben Budapestre tanulni, mert nem. És így nem tudom, mi lesz. Azt tudom, hogy szeretem, és ő is engem, és hülye voltam, amikor belementem az egészbe, már akkor is tudtam, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor én itthon, ő meg 1200 km-re (légvonalban), Párizsban lesz tőlem. De lesz, majd, ahogy lesz felkiáltással nem érdekelt se engem, se őt, sőt a jövőt soha egyszer se hoztuk szóba, de tudom, hogy éppen ezért, hogy ennyire figyeltünk erre a kínos pontra, sokkal rosszabb lett, most.
Mert én nem úgy készültem, hogy tavasszal is ide-oda járkálnunk kell majd. Úgy készültem, hogy itt lesz, bérel magának egy garzont valahol a belvárosban, és milyen jó lesz, hogy végre a barátom, akit szeretek, itt van velem, bármikor felhívhatom, ha bajom van, bármikor láthatom, ott aludhatok nála, foghatom, érezhetem... mint egy normális kapcsolatban. Mint ahogy mindenki körülöttem, akikre mindig is féltékeny voltam.
Néha (elég gyakran) néztem a lakáshirdetéseket, vajon mennyi pénzébe fog kerülni, de jó, tavasszal már szép az idő, majd mehetünk ide, vagy oda, esténként már talán ki lehet ülni valahova, aztán itt lesz a nyár, és lehet, hogy mehetünk ki Párizsba...
Már minden itt élt bennem, és nem.
Mi sosem leszünk egy normális pár. Itt nem leszünk soha. Nekem meg Párizs nem a hazám, soha nem is lesz, ott nem az vagyok, aki itthon, ott nem azok az emberek vannak körülöttem, akik itt, ott nincs családom, ott csak ő van nekem, Párizs nem Budapest.

A másik változás, meg hogy sikerült, péntektől dolgozni fogok, hogy aztán majd valamikor októberben nyithassuk az új boltot a Corvin közben!

szept 15

Van az, hogy annyira szépen eltervezed, hogy hogyan lesz, és olyan egyszerűnek tűnik az egész. Naná, hogy így lesz, és milyen jó lesz. Aztán jön a bumm, és a padlóra kerülsz, mert semmi sem úgy lesz, ahogy.
Nos, ez van most.

szept. 12.

Ma van Mama név- és szülinapja, és Anyu névnapja, szóval ma ünneplés volt.
Közben Javier, a gépem felvértezte magát a windows 7tel, hihetetlenül gyorsan (Javierhez mérten, csak fél óra volt minden feltelepítése), ám azonban folyton lefagy/újraindul/kikapcsol/mozilla összeesik...
Holnap meg suli, most néztem meg a névsorokat, hogy kikkel lesz közös órám, és hogy sokan lesznek, akiket (elvileg) ismerek, mert még az én évfolyamomból indultak, azonban onnan senkivel nem barátkoztam (főleg velük nem, mert ők már első év végén kiestek), és nincs kedvem visszamenni, mert ugyanaz lesz, mint előtte, és nincs kedvem ehhez az egész sulihoz, legszívesebben itthon maradnék, de muszáj muszáj, ha jövő ilyenkor Párizsban szeretnék már újra lenni, ahhoz meg diploma kell, ahhoz meg ez a suli kell, ahhoz meg be kell járnom az órákra, ahhoz meg barátkoznom kell, és basszus, ezért éltem másfél évet úgy, hogy mindenkivel, akivel tudtam barátkoztam, hogy aztán itthon újra behúzzam a farkam és beüljek a leghátsó sorba, egyedül és ne szóljak senkihez és óra után rohanjak haza??? Nem!
Majd csak lesz holnap valahogy...

Olvastam valahol (közben azt elfelejtettem, hogy hol...), hogy Franciaországban a kiskorúaknak ingyenes, a nagyoknak meg 8 euró egy doboz (vagyis 3 hónapra elegendő) fogamzásgátló, ha a családtervező irodában kérik... én meg erről persze, hogy most olvasok, mikor perkálhatom ki érte a 7-8 ezer forintot... adieu Paris

itthon

Hazajöttem a 30 fokos Olaszországból és erre itthon meg megfagyok. Ilyen hideg ritkán van ebben a lakásban!! áááá